– A vasárnapi sajtótájékoztatón azt mondta, ha nem is rögtön a mérkőzés után, de megkönnyezi majd a sikert. Megtörtént?
– Amikor jönnek az üzenetek a világ minden tájáról, korábbi Davis-kupa-játékosoktól, egykori csapattársaktól, azt igen, megkönnyezi az ember – felelte Köves Gábor szövetségi kapitány, akinek irányításával a magyar férfiválogatott az oroszokat legyőzve feljutott a világcsoportba. – Nagy élmény volt ez a három nap, amikor megnéztem a fontos pontokat utólag, a képernyőn keresztül, nem tagadom, könnyes volt a szemem.
– A párharc előtt optimista volt?
– Reménykedtem benne, hogy ugyanúgy sikerülhet a bravúr, mint februárban Szlovákia ellen, akkor is hasonlóan alakult a forgatókönyv. Bizonyítottuk, hogy lehet faragni a világranglistás különbségekből, de papíron huszonöt százaléknál több esélyünk így sem volt. Elképesztő teljesítményt nyújtott Fucsovics Marci és Balázs Attila is.
– A negyedik mérkőzés utolsó játéka idegőrlő volt, tizenöt negyvenről fordított Fucsovics, aztán a meccslabdánál a székbíró is lerohant megnézni, valóban kint volt-e… Hogyan élte meg ezt a kispadról?
– Én nem láttam a labda helyét, de utólag azt mondták, Marci és a székbíró is rossz nyomot mutatott, viszont valóban kint volt. A szlovákok ellen ugyanígy történt, csak akkor a sólyomszem hozott számunkra kedvező ítéletet. Ebből is látszik, olykor hajszálon múlik a siker a Davis-kupában.
– Aztán a székbíró felemelte a mutatóujját, ön pedig elkezdett rohanni…
– Én higgadt szoktam maradni, nem vagyok az a rohanós típus, de amikor a székbíró megerősítette, hogy kint pattant le a labda, elkezdtem futni. Nem mondom, hogy én voltam a leggyorsabb, de mivel én ültem a legközelebb, elsőként értem Marcihoz.
– Mi kell ahhoz, hogy a csapatversenyben Fucsovics sorban legyőzze a nála magasabban jegyzett vetélytársakat?
– Marci kitűnő adottságokkal megáldott teniszező, aki mindig kiemelkedően teljesít, ha a hazájáért játszhat. Ha jó irányba terelik, arra koncentrál a mérkőzésen, amire kell, és megfelelően motivált, bárkit legyőzhet, megvan a tehetsége hozzá. Mentálisan, taktikailag és fizikailag is rengeteget fejlődött Sávolt Attila munkájának hála. Óriási szíve van.
– Játékosként szerepelt a kilencvenötös csapatban, amelyik az ausztrálok legyőzésével feljutott a világcsoportba, most pedig kapitányként élte át ugyanezt. Mi kell ahhoz, hogy valaki jó játékosból jó kapitány legyen?
– Erről talán a csapattagokat kellene megkérdezni, de azért nem véletlen, hogy Marci vasárnap este megölelt és megköszönte a segítségemet. Azt szokták mondani a korábbi csapattársaim, van érzékem ahhoz, hogy megtaláljam a megfelelő taktikát, mindegy, milyen szintű játékos jön szembe. Fontos megérezni, mikor muszáj csendben maradni, és mikor kell beszélni a játékoshoz. Azt hiszem, mostanra megtaláltam a megfelelő mennyiségű és minőségű kommunikációt. Ehhez kell valamiféle érzék.
– Mennyit segített, hogy Sávolt Attila ott ült a magyar kispad mögött?
– Rengeteget. Attilával már a mérkőzés előtt is beszéltünk a taktikáról. Ő utazik és dolgozik egész évben Marcival, a szürke hétköznapok munkája jelenti az alapot az ilyen győzelmeknél. Amióta együtt dolgoznak, rengeteget fejlődött a fonákja és az erőnléte is, ezek nélkül esélye sem lett volna. Fontos, hogy ott volt a pálya szélén ő is, ki tudott rá nézni Marci, amolyan lelki támaszt jelentett, ráadásul rajtam keresztül a taktikai utasításokban is segített.
– Amikor tavaly decemberben elvállalta a kapitányi pozíciót, kockáztatott, hiszen februárban el is bukhattunk volna Szlovákia ellen idegenben, aztán ki-ki meccs a lengyelekkel a bennmaradásért… Gondolt erre?
– Nem gondolkoztam ezen, pedig többen is azt mondták, tök hülye vagyok, amiért elvállalom. Én viszont bíztam a csapatban. Jól sült el, de tény, alakulhatott volna másképp is. Engem arra kértek fel, hogy hozzam ki a legtöbbet a játékosokból, ezt megtettem. Ha ez arra lett volna elég, hogy kikapunk öt-nullára Pozsonyban, akkor sem tudtam volna mást mondani. De feljutottunk a világcsoportba, megérte elvállalni a feladatot, büszke vagyok a srácokra. Sok embernek szereztünk hatalmas örömet, ez tényleg nagy sikere a magyar teniszsportnak. A két top negyvenessel érkező orosz válogatott ellen győzni óriási fegyvertény, olyan teljesítmény, amire nemzetközi szinten is felfigyeltek.
– Szerdán sorsolják a világcsoport párosítását. Kit remél?
– Mind a nyolc csapat ellen mi lennénk az esélytelenebbek, de érkezhet egy fantasztikus sztárokkal felálló ellenfél is, az közönségcsalogató lenne. Aminek igazán örülnék, ha olyan válogatottat kapnánk, amelyik ellen legalább annyi esélyünk lenne, mint Szlovákia vagy Oroszország ellen volt.