A fehér sport fekete-fehéren: számkavalkád a világranglista lépcsőiről

Vágólapra másolva!

2009.05.18. 01:19

Címkék

Május 24-én, azaz vasárnap kezdődik az év második Grand Slam-versenye, a francia nemzetközi teniszbajnokság. A Roland Garros, majd a nem sokkal utána megrendezendő wimbledoni torna ismét a figyelem középpontjába állítja a fehér sportot. Sportlegek-sorozatunkban eddig érdemtelenül megfeledkeztünk napjaink egyik legnépszerűbb ütős játékáról, ezúttal azonban kísérletet teszünk a pótlásra. És miként beszélhetnénk kifejezőbben a teniszről, mint a számok nyelvén… Hiszen ez az a sportág, ahol minden eseményt számszerűsítenek, majd nyilvántartanak, s rekordokként beszélnek róluk – aztán a megdöntésükről is. Következzen tehát a tenisz a világranglista lépcsőfokairól megközelítve.

Fotó: Action Images

Roger Federer és Andre Agassi egyaránt feljutott a csúcsra

Fotó: Action Images

Roger Federer és Andre Agassi egyaránt feljutott a csúcsra

SPORTLEGEK-SOROZAT AZ NSO-N

Sorozatunk korábbi részeit itt olvashatják!

AZ URALKODÓK

Az ATP (Association of Tennis Professionals), illetve WTA (Women’s Tennis Association) létrejötte után 1973-tól vezetik a számítógépes világranglistát mind a férfiaknál, mind a nőknél.

A VILÁGRANGLISTÁRÓL

Egy teniszező világranglista-helyezése mindig az utolsó 52 héten nyújtott eredményeinek függvénye, noha a férfiaknál van ATP Race is, amely az adott év eredményeit veszi csak figyelembe. A hagyományos rangsor, az ATP Rankings határozza meg a tornákon a kvalifikációt és a kiemeléseket. (Az ATP Race és az ATP Rankings legjobbjai tehát nem feltétlenül egyeznek meg, főleg a naptári év elején.) A világranglistába a 18 legjobban sikerült versenyen (valamint az év végi ATP World Tour-döntőn, illetve a WTA-vb-n) nyújtott teljesítményt számítják bele, egy év múlva viszont minden adat törlődik. A tornák természetesen nem egyforma erősségűek: míg egy Grand Slamen a második körbe jutásért 45 pont jár, addig egy 100 000 dollár összdíjazású Challenger-viadal végső győzelméért 90 egységet írnak jóvá. A pénzösszeg ehhez hasonló arányban alakul.

Előbbieknél összesen 24-en voltak eddig világelsők; a leghosszabb ideig Pete Sampras ült a trónon. A 14 Grand Slamig meg sem álló Pistol Pete összesen több mint öt és fél éven át vezette a világranglistát, egész pontosan 286 hétig. Ezzel az 1993 és 1998 között uralkodó amerikai teniszlegenda (2007 óta Hall of Fame-tag) a cseh (akkor még csehszlovák) születésű, később amerikai állampolgárrá váló Ivan Lendlt (270) és honfitársát, Jimmy Connorst (268) maga mögött tudva számít éllovasnak. Napjaink meghatározó egyénisége, a svájci Roger Federer 237 héttel a negyedik, ami azért érdekes, mert a svájcinál hosszabb ideig egyhuzamban senki nem volt képes a csúcson maradni.

A nőknél Steffi Graf utolérhetetlennek tűnő 377 hétig vezetett, amivel az 1970-80-as évek két korszakos egyéniségét, az egyaránt amerikai színekben versenyző Martina Navratilovát és Chris Evertet megelőzve áll az élen, ahonnan a közeljövőben biztosan nem taszítja le senki. Csak összehasonlításképpen: a ma is aktívak közül Venus Williams áll a legjobban, ő 72 hétig „szívhatta a magaslati levegőt”. Graf nevével egyhuzamban leghosszabb ideig 186 héten át keződött a rangsor.

Martina Hingis az a teniszező, aki a legfiatalabban került a világranglista első helyére. A svájci hölgy mindössze 16 éves és 6 hónapos volt, amikor 1997 márciusában az élre állt.
A legfiatalabb férfi number one Lleyton Hewitt, az ausztrál teniszező 20 évesen és 268 naposan lett éllovas. A legidősebb Andre Agassi volt, ő 2003 szeptemberében 33 éves és négy hónapos is elmúlt már, amikor (ismét) a legjobbként jegyezték.
Jimmy Connors első (1974. július 29.) és utolsó (1984. július 3.) "csúcson léte" között 8 év és 11 hónap telt el, ami a leghosszabb időtartam a férfiak között.

Fotó: Reuters

Jaden Gil Agassi és Jaz Elle Agassi elmondhatják magukról: édesanyjuk (Steffi Graf, a háttérben) és édesapjuk (Andre Agassi, elöl) is a legjobbak közül való

URALKODÓK KORONA NÉLKÜL ÉS NAGY TRÓNKÖVETELŐK

Fotó: Action Images

Marcelo Ríos

A férfiaknál az Open Era bevezetése (1968) óta a chilei Marcelo Ríos az egyetlen, aki úgy lett világelső, hogy nem nyert Grand Slamet. A dél-amerikai sportoló 1998-ban volt pályafutása csúcsán: a világelsőség mellett abban az esztendőben döntőt játszott Melbourne-ben, ahol attól az egyszeres GS-győztes Petr Kordától kapott ki a fináléban, akit néhány hónappal később nandrolon használata miatt eltiltottak. A mindenkori chilei államelnök rezidenciáján, a La Moneda palota balkonjáról fogadta, amint tízezren skandálják a nevét, amikor átvette a vezetést a ranglistán Samprastől. Pályafutása során Ríos 18 ATP-tornát nyert, s ő volt az első, aki a Mesterszéria három salakos állomásán (Monte-Carlo, Róma, Hamburg) is győzni tudott. Krónikus hátsérülése miatt 2004-ben jelentette be visszavonulását a profi sporttól, alig 28 évesen.

A nők között négy játékos van, aki a négy nagy torna (valamelyikének) megnyerése nélkül jutott a csúcsra: Kim Clijsters, Amélie Mauresmo, Jelena Jankovics és a jelenlegi világranglista-vezető Dinara Szafina. Előbbi kettő számára a No. 1.-cím után végül sikerült az áttörés (Clijsters a 2005-ös US Openen, Mauresmo a 2006-os Australian Openen hódítottI, és az utóbbiaknak is van esélyük hasonlóra, lévén még aktívak.

Másrészt a női mezőnyben is hemzsegnek az olyan játékosok, akik a csúcs előtt torpantak meg. Virginia Wade, Andrea Jaeger, Conchita Martínez, Jana Novotná, Anasztaszja Miszkina, Szvetlana Kuznyecova azok, akik voltak világranglista-2. helyezettek, ám a céltól egy lépcsőfokra megtorpantak (Kuznyecova természetesen még javíthat). A bolgár Manuela Maleeva és a dél-afrikai Amanda Coetzer viszont úgy került be a világ legjobb három játékosa közé, hogy a legnagyobb tornákon még csak a döntőig sem jutottak el. Ugyanez egyébként igaz Nadja Petrovára is, aki GS-en egyelőre szintén képtelen átlépni az elődöntő küszöt.

A férfiaknál Manuel Orantes, Guillermo Vilas, Arthur Ashe, Michael Stich, Goran Ivanisevic, Michael Chang, Petr Korda, Alex Corretja, Magnus Norman és Tommy Haas olyanok, akik magukénak tudhatták a No. 2.-pozíciót, ám a csúcsra már nem jutottak fel a ranglistán. Közülük Haas az, aki még Grand Slam-döntőt sem játszott soha: a még ma is aktív, ám sérüléseivel rengeteget küzdő német háromszor veszített elődöntőt Melbourne-ben. A négyszeres GS-győztes Vilas viszont azért kárhoztathatja a sorsot, mert két olyan ellenfele akadt a hetvenes évek végén Björn Borg és Jimmy Connors személyében, akik között nem tudott fellépni a lista legtetejére.

Sergi Bruguera

A nagy hullámvasutazások tekintetében Sergi Bruguera karrierje vihetné a pálmát. 1989-ben, második profi évében a 26. helyen zárt, és jelölték a legjobb újonc díjára. 1993-ban megnyerte a spanyoloknak mindig fekvő Roland Garrost, majd egy évvel később megvédte a címét. Az 1996-os atlantai olimpián ezüstöt szerzett Andre Agassi mögött, majd bokasérülése miatt hónapokig pályán kívülre kényszerült. 1997-et a 81. pozícióban kezdte, ám az esztendő végén már a legjobb tízben volt nyolcadikként, amiért megkapta az ATP-től az év visszatérőjének odaítélt díjat. Egy újabb sérülés miatt ezután még a korábbinál is mélyebbre süllyedt, ám miután az 1999-es szezont kihagyta, visszatért a körforgásba, és bár nagy eredményt már nem ért el (San Marinóban ugyan döntőt játszott), a GS-főtáblákig ismét fel tudta küzdeni magát. Ezért másodszor is az év visszatérőjének választották, amit egyedül ő mondhat el magáról. Bruguera egyébként azon kevesek egyike, aki pozitív mérleggel zárta a Sampras elleni mérkőzéseket (3–2) – talán ez az oka, hogy egyszer később a BBC-nek azt nyilatkozta: Federer tízszer jobb, mint az amerikai.

NÉHÁNY ÉRDEKES REKORD AZ OPEN ERA TÖRTÉNETÉBŐL

**FÉRFIAK**

Jimmy Connorsé a legtöbb győzelem az ATP történetében: az amerikai – elképesztő szám! –1222-szer jött le győztesen a pályáról. Ivan Lendl szintén 1000 fölött járt (1070). A ma aktívak közül senki sincs az első tízben.
A tornaelsőségeket figyelembe véve is egyedülálló Connors teljesítménye: 109-szer vehetett át kupát. Lendl 94, McEnroe 77, Sampras 64, Borg és Vilas 62, Agassi 60 sikernél vonult vissza. (A maiak közül Federer a vasárnapi, Nadal felett aratott madridi győzelme után 57-nél jár.)
A leghosszabb győzelmi sorozat Vilasé: az argentin 1977-ben zsinórban 46 meccsen maradt veretlen. Lendl a második 44 mérkőzéssel (1981–1982), McEnroe pedig a harmadik 42-vel (1984). Federer (41, 2006–2007; 35, 2005) és Borg (38, 1979–1980; 35, 2005) kétszer is remek sorozatot tudhatott magáénak, mégsem kerültek dobogóra.
A legtöbb tornagyőzelmet egy éven belül Vilas aratta: 16 versenyt nyert meg.
A legjobb mutatóval egy évben McEnroe zárt. 1984-ben 82 győztes meccs mellett mindössze hármat veszített el. Ez 96.5 százalékos teljesítmény!
Eddig Federer nyerte a legtöbb pénzt egy évben. A hűvös svájci 2007-ben 10 130 620 dollárt ütögetett össze, ennyivel lett gazdagabb csak a pályán nyújtott teljesítménye által.
Az amerikai Aaron Krickstein a legfiatalabb teniszező, aki tornát nyert. 1983-ban 16 évesen és 2 hónaposan végzett az élen Tel-Avivban. És ő az, aki legfiatalabb játékosként, 17 évesen bekerült a Top10-be is. Nagy tornán ugyanakkor sohasem diadalmaskodott.
Ken Rosewall a legidősebb győztes. Az ausztrálok nyolcszoros GS-győztes klasszisa – aki négy melbourne-i és két-két párizsi, illetve New York-i győzelme mellett ötször játszhatott döntőt Wimbledonban, ám mindegyiket elbukta – 1977-ben 43 évesen és 11 naposan nyert tornát Hongkongban. A félreértések elkerülése végett: nem szeniortornáról van szó! Rosewall 1952 és 1977 között mindig a legjobb 20 között volt a világranglistán.
A legalacsonyabb világranglista-helyezéssel Lleyton Hewitt nyert tornát. Az ausztrálok kedvence pályafutása elején Adelaide-ben győzedelmeskedett úgy, hogy a versenynek az 550. helyről indult neki. Csak Krickstein és Chang győzött nála fiatalabban döntőben.

**NŐK**

A WTA győzelmi listáján ketten jutottak el a „milleniumig”: Navratilova 1442, Evert 1304 győzelemmel a háta mögött vonult vissza, míg Graf megállt 900-nál. A ma is aktívak közül Lindsay Davenport a legjobb 753 sikerrel.
A legtöbb trófeát szintén Navratilova hódította el (167), Evert (154) és Graf (107) van még száz fölött. (Davenport 55-tel holtversenyben a hetedik.)
A legidősebb tornagyőztes Billie Jean King. 39 évesen, 7 hónaposan és 23 naposan nyert 1983-ban Birminghamben.
A legfiatalabb tornagyőztes Tracy Austin. A kétszeres US Open-bajnok teniszező 14 évesen és 28 naposan nyert 1977-ben Portlandben. Ám Andrea Jaeger és Kathy Rinaldi sem volt még 15, amikor mindenkit legyőztek a Las Vegas-i (1980), illetve a kyotói (1981) versenyen, utóbbiak azonban később Grand Slam-trófea nélkül maradtak.
A leghosszabb veretlen sorozat 74 győzelemmel Martina Navratilováé 1984-ből. Graf 66 meccsnyerésig jutott egyhuzamban (1989–1990), ám utána ismét a csehszlovák születésű amerikai következik a sorban 58 veretlenül megvívott mérkőzéssel (volt még egy 54-es szériája is).
A legtöbb tornán egy évben a 24 GS-győzelmével csúcstartó Margaret Court végzett az élen. A legenda 1970-ben egy esztendőn belül 21 versenyt nyert meg.

TŰZ A JÉGHEGYEN

Jelena Dokic: fent...

A ma is aktív játékosok közül alighanem Jelena Dokic volt legtovább az örök reménység (vagy még ma is az...), akinek sikerült a „lehető leghatékonyabban” elfuserálnia jó néhány évet a pályafutásából. A szerb-horvát-ausztrál lány pályafutása a hullámzó íve mellett azért is megismerésre méltó, mert rámutat, hogy a mai teniszezők számára az egyik legfőbb nehézség a sztárléttel való megbirkózás.

A horvát anyától és szerb apától Eszéken született sportoló a család emigrációja után az ausztrál Sydneyben nőtt fel (ma már hivatalosan Monte-Carlóban lakik), és 2002 nyarán járt pályafutása csúcsán. Ekkor a negyedik helyen tanyázott a ranglistán, és úgy tűnt, ha fejlődése töretlen marad – még csak 19 éves volt! –, nagy győzelmek áll(hat)nak előtte. Dokic – és apja – botrányos megnyilatkozásai azonban fiatal korától kezdve végigkísérik a karrierjét.

A papa

A juniorként US Opent és Kim Clijstersszel párban Roland Garrost nyerő, majd felnőttpályafutását Mark Philippoussis oldalán a Hopman-kupa elhódításával kezdő lány profi karrierjének második évében az első körben kizúgott az Australian Openről, majd érdekes előadásmódban fejtette ki, hogy milyen rossz teniszezőnek is gondolja magát. „Egy olyan ellenféltől kaptam ki, aki soha nem is volt játékos, és azt hiszem, talán soha nem is lesz az” – mondta a 6:1, 2:6, 6:3-ra elveszített mérkőzés után Kuti Kis Ritáról, nem éppen nagy népszerűségre szert téve ezzel a média dolgozói és a többi rivális körében.

Dokic ebben az évben (2000) elődöntőig jutott Wimbledonban, és a sydneyi olimpián – hazai színekben – a bronzmérkőzésen kapott csak ki Szeles Mónikától. A következő esztendő elején Melbourne-ben már jugoszláv zászló alatt versenyezve kapott ki Lindsay Davenporttól, ami után a katonából edzővé avanzsáló édesapja kijelentette, hogy felesleges volt lejátszani a meccset, mert előre el volt döntve. Damir Dokics a kijelentéséért eltiltást kapott, ez azonban nem zavarta meg a lányát, aki az év végén az első tízben zárt. Aztán jött a már említett 2002-es csúcs – majd a lejtő.

...és lent

Jelena először 2002-ben veszett össze nyilvánosan az édesapjával – akiről azóta kiderült, hogy gyerekkorában verte a lányát, a minap pedig azzal került a hírekbe, hogy Szerbiában őrizetbe vették illegális fegyverbirtoklásért, illetve mert megfenyegette a belgrádi ausztrál nagykövetet –, és míg családja az Egyesült Államokba költözött, ő egy ideig együtt élt a korábbi F1-es pilótával, Enrique Bernoldival. A papa azonban a sajtón keresztül továbbra is folyamatosan nyomást gyakorolt a lányra, Bernoldiról például nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy „egy idióta”.

Dokic 2005 végén a 349., 2006-ban a 617. helyen állt a ranglistán, míg egy évvel később már nem is jegyezték. A 2005-ben családjával végleg szakító, és az ausztrál színekhez visszatérő lány azonban nem adta fel, bizonyítva, hogy a nulláról is van visszaút: a tavalyi idényt a 179. helyen zárta, míg jelenleg már a 68. És még mindig csak 26 éves...

Kedves Olvasóink! A Grand Slamre vonatkozó érdekességek szándékosan maradtak ki a cikkből. Azokkal később, egy másik írásunkban foglalkozunk. Ötleteiket, megjegyzéseiket szívesen fogadjuk fórumunkban!