Hajvágás az ütőcsapkodásért

Kicsit elmereng a két évtized hallatán, hiszen ez rengeteg idő, igaz, élményekben gazdag pályafutást tudhat maga mögött, nem csoda hát, hogy esze ágában sincs a visszavonulással foglalkozni, még ha egy-egy reggeli edzés kifejezetten nehezére is esik. Elvégre még csupán 25 esztendős. Azt mondja, még legalább öt évig szeretne teniszezni, csak utána következhet a "normális” élet, férjjel és két szép gyermekkel.
"Annak idején pontosan tudtam, hogy ha profi akarok lenni – márpedig az akartam lenni –, harmincéves korom előtt nem lehet gyerekem, csak pályafutásom befejezése után. Most, hogy jobban belegondolok, jól bele kell majd húznom…” – mondja a szinte mindig mosolygós magyar leány. Aki pazar formában játszik újabban, mert bár egyesben "csak” a 71. a világranglistán, párosban a Top 10 kapuját döngeti, jelenleg a 13. helyen jegyzik ("Meg vagyok döbbenve, hogy eddig jutottam!”), elsősorban az utóbbi hetekben elért eredményeinek köszönhetően. Aki nem tudná, Petra egymás után három WTA-tornán diadalmaskodott párosban, először Estorilban, utána Budapesten, legutóbb meg Bolban, és ne feledjük, "útközben” a portugáliai Fed-kupa-selejtezőn is minden mérkőzését megnyerte.
Persze e sikeres hadjárat közben is adódhatnak kellemetlenségek.
"Minden idők legszebb trófeáját vehettem át az estorili tornagyőzelem után: egy szép nagy kristályvázát. Gyönyörű volt. Nem vittem fel magammal a repülőre, inkább a csaknem húszkilós teniszfelszerelésemet cipeltem fel, a vázát meg betettem egy dobozba. Rá volt írva, óvatosan bánjanak vele, mert törékeny, ehhez képest furcsán zörgött, amikor ismét kézhez kaptam. Darabokra tört. Majdnem megszakadt a szívem, de legalább párosbeli partnerem, Patricia Wartusch is ugyanígy járt a trófeával, ami némiképp megvigasztalt… Budapesten meg majdnem kihagytam a párost, Tatarkova ugyanis nem akart játszani, csak az utolsó utáni pillanatban mondott igent. Aztán nyertünk, holott életemben nem játszottam még vele.”
Ennyit a kellemetlenségekről.
Petra szemlátomást boldog, kiegyensúlyozott (nem volt ez mindig így…), és mint mondta, éhes a sikerre. Amióta ilyen nagyszerűen szerepel párosban, javult az adogatása, a hálójátéka, amit egyesben szeretne kamatoztatni, hiszen nem titkolt szándéka, hogy mihamarabb az első ötven közé kerüljön a ranglistán. Majd még tovább. "Szerintem az első harmincig is eljuthatok, igaz, ahhoz rengeteget kell még dolgoznom. Nem feltétlenül fizikálisan, hiszen az én játékom egyáltalán nem a futásra épül, inkább az ütéseimet illene csiszolgatnom. Hogy a nyerőnek szánt ütéseim nagyobb százalékban jöjjenek be.”

Amikor felvetjük neki, a kemény pálya mintha jobban illene agresszív játékstílusához, máris csóválja a fejét: "Salakon lehet csak igazán teniszezni, azon a felületen több ütésfajtát alkalmazhatok, a nyesés, a pörgetés és az ejtés például jóval hatékonyabb, meg aztán mindig szerettem úgy játszani, hogy – úgymond – hülyét csinálok az ellenfelemből, vagyis addig-addig szorítom lefelé, mígnem megnyílik a pálya másik oldala.”
Gyerekkorában is előszeretettel alkalmazta ezt a módszert, még szép, hogy nem tud leszokni róla – amiként másról sem. Bizonyára sokan megfigyelték már, hogyan viselkedik Mandula Petra egy-egy csúnyán elrontott pont után, vagy amikor nem megy neki a játék: nyöszörög, lóbálja a kezét, néha megregulázza az ütőjét, azt a benyomást keltve, mintha semmi kedve sem volna teniszezni. Pedig nagyon is van, új edzője, Köves Gábor is elmondta már, Petra ilyenkor forrong magában, ugyanakkor már a következő pontra koncentrál.
"Maximalista vagyok, mindig nyerésre játszom, és utálom, ha kikapok – csak akkor nem, ha lelőnek a pályáról, olyankor úgy sincs mit tenni. Egyébként dühöngök, ezért van, hogy néha dobálom az ütőmet. Sajnos erről nem tudtam leszokni, holott kislányként különböző fenyítéseket kaptam édesapámtól. Tudja, mi járt akkoriban az ütő eldobásáért? Hajvágás. Egy hajítás egy centi hajamba került. De nem mindig, mert volt, hogy annyira felidegesítettem édesapámat a pályán tanúsított magatartásommal, hogy mérgében ötcentisre nyírta le a hajam.”
Ami pedig a közeljövőt illeti, Mandula Petra nekivág a jövő héten kezdődő római szupertorna selejtezőjének (ott is erős a mezőny), elvégre nem árt, ha a három hét múlva rajtoló Roland Garros előtt egyesben is megfelelő formába hozza magát, és minél több tétmérkőzést játszik. Az utazás előtt pedig lazít. "Felüdülést jelent, ha itthon lehetek néhány napig, igaz, ilyenkor is rengeteg dolgom van, banki ügyeket intézek, takarítok, ilyesmi. Gondoljon csak bele, több mint huszonöt versenyem van egy idényben, plusz a Fed-kupa, no meg a csapatbajnokság, szóval szinte megállás nélkül úton vagyok. És néha rettenetesen el tudok fáradni.”
Nem mintha Petra vigasztalásra szorulna, de ha tartja a szavát, már "csupán” öt évet kell kibírnia, utána akár két hétig is nyaralhat a családjával – tudniillik tízéves kora óta nem volt erre példa.