Ríos nyomdokain

A korosztályos fiú, és lány világranglistát egyaránt az International Tennis Federation (ITF) vezeti. Az égisze alá tartozó, évi több mint 250 verseny közül, ez a torna a legrangosabb, "A” besorolást kapta, mellyel a Grand Slamek mellett csak négy másik, (egy brazil, egy francia, egy olasz és a japán) verseny dicsekedhet. Itt mérkőznek egymással a jövő leendő csillagai. Mivel a korosztályos versenyzők még nem pénzdíjért küzdenek, a verseny rangját itt csupán a megszerezhető világranglista pontokkal illetve az indulók nevével lehet mérni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az oszakai versenyt 1993-ban a később a felnőtt ATP világranglistát is vezető Marcelo Ríos, 1996-ban pedig a jelen élvonalába tartozó Sebastien Grosjean nyerte. A nőknél a helyzet semmiben sem különbözik, a közelmúlt győztesei között Amélie Mauresmo illetve Jelena Dokic nevével találkozunk. Mindezek hallatán felcsillanhat előttünk a remény: talán születőben van végre egy a nemzetközi porondon is a világ élvonalába kerülni tudó magyar játékos? Az 1985-ös születésű Balázs György a jelentkezés lezárásakor érvényes hivatalos korosztályos világranglistán a 30. helyen áll, így "bárhol felférek a főtáblára” – mondja. Itt harmadik kiemelt, ami elég biztató, bár a ranglista másodikja szintén itt van, tőle tart egy kicsit. Mellette még a 129. Szatmáry Adrián, illetve a lányoknál az ugyancsak százban levő Teller Petra, valamint Csordás Ildikó képviseli a magyar színeket. Így a hazai küldöttség mind számban, mind minőségben felveheti a versenyt világ minden tájáról ideérkezett ausztrál, német tajvani csapatokkal, nem is beszélve arról, hogy az állampolgársága szerint svájci, Erdélyből elszármazott, még mindössze 13 éves Bacsinszky Tímea is magyarul beszél édesapjával, aki egyben az edzője is. Mivel a Magyar Tenisz Szövetség nem fizeti a játékosok repülőjegyét, és a korosztályos versenyeken pénzdíjat sem kapnak, kénytelenek maguk szponzort keresni, amit legtöbben a családi források bevonásával tudnak (vagy nem tudnak) megoldani. Jelen esetben a kiutazó magyarok maguk fedezik az utazási költségeket, illetve közösen dobnak össze a velük utazó edzőre.
A főtábla első körét szerdán, sikerrel vették a magyarok, csak Szatmáry és Bacsinszky bukott el, igaz az utóbbi döntő szettig vitte a második kiemelttel. Ekkor Balázs a négy közé várta magát, a harmadrészt japánok dominálta mezőnyben. A további akadályokat különösebb nehézség nélkül leküzdve péntek délután már meg is érkezett az elődöntőbe, ahonnan mellőle kiestek ugyan az előkelőbben rangsoroltak, de a döntőben a kiemelés szerint rögtön őt követ legerősebb japánnal Szoeda Góval akadt össze.

A vasárnapi döntő drámai volt. Az Oszaka szívében elhelyezkedő teniszcentrum centerpályáját ellepték az átlagosan heti egy szabadnapjukat élvező japánok. Balázs helyzete nem volt könnyűnek mondható, még akkor, sem ha a már 15 évesen a világot járó, teniszező fiú bizonyára otthonosabban kezeli az ilyen szituációkkal együtt járó stresszhelyzeteket, mint az átlagos gyerek.
A megelőző napok meccsei alatt a pálya szélén egymással beszélgető, tanítványaiknak edzőpartnert kereső edző, a magyar fiút fejben is erősnek ítélték, s értékelésük nem hazudott. Balázs magabiztosan kezdett, az első játszmában többször brékelve 6-2-re hozta a szettet. A második körbe fordulva, mint az valahol természetesnek mondható, tudat alatt kiengedett, így a világranglistán – akkor még – tőle 17 hellyel lemaradó Szoeda a szett elején elhúzott, s azt 6-1-re nyerte. Noha a nagy különbség annak is köszönhető, hogy Balázs, mikor a szettet már elúszni látta, a döntő játszmára készült, kissé váratlanul érhette a nagy különbség, mert a forduló után sem igen találta a ritmust. A helyiek nagy örömét igazolandó, a lányok visításában törtek ki, az idősebb férfiak elégedetten morogtak. Hasonló ovációk kíséretében a japán fiú egészen 5-1-ig menetelt a döntő szettben, s itt már talán a közönség is befejezettnek tekintette a mérkőzést. Úgy látszik ez volt a gyógyszer Balázsnak, aki innen olyat tett, amit a jelenlevők közül senki sem hitt el. 5-1-ről (már-már a becsületéért) küzdeni kezdett, feljött, s kiegyenlített. Rossz tréfának gondolhatták ezt a hazaiak egészen addig, míg az egyenlítés után meg nem állva, 7-5-re nyerve a döntő játszmát befejezte a mérkőzést. A lehető legnehezebb szituációból zsinórban 6 gémet nyerve felemelhette a győzelemért járó kupát, illetve korábbi 425 ranglista pontjához hozzácsaphatott további 250-et, s így igen magabiztosan indult a ma kezdődő Hong Kong-i tornára.