A szakadék szélén állnak

Kétszer meg kell verni az ellenfél második számú játékosát, és akkor nagy baj nem történhet – nagyjából ez volna az alaptétele minden Fed-kupa (vagy éppen Davis-kupa) mérkőzésnek, így például a Magyarország–Argentína Fed-kupa-osztályozónak is.
Csakhogy az embert néha kellemetlen meglepetések érik.
Adott esetben kiderül, hogy nem feltétlenül a második számú teniszező a gyengébb (sőt!), ami még nem volna akkora probléma, ám ez a játékos, esetünkben Mariana Díaz-Olíva (90. a világranglistán), megnyerte a mérkőzését, ráadásul az előkelőbb helyen jegyzett argentin leány, Clarisa Fernández (38.) is győztesen zárt, így a magyar női válogatott 0–2-ről várja a vasárnapi folytatást a Római Teniszakadémián zajló összecsapáson. Csapatunk a szakadék szélén táncol, de még van visszaút.
"Rettenetesen nehéz innen fordítani, hiszen egymás után három mérkőzést – két egyest meg a párost – megnyerni bravúr a javából, de hangsúlyozom, nem képtelenség – véli Temesvári Andrea szövetségi kapitány. – Sajnálom, ami szombaton történt, mert mindkét magyar lánynak jó sansza volt a győzelemre. Így alakult.”
Merthogy a 0–2 lehetne akár 2–0 is.
Mandula Petra (97.) kissé álmosan kezdett Díaz-Olíva ellen, nehezen kapott levegőt, köhögött is rendesen, a játéka mindazonáltal folyamatosan javult, és 1:3 után négy gémet besöpörve 5:3-ra módosította az állást, mi több, kétszer is szettlabdához jutott.
Mindkettőt elrontotta.
Meglehet, rossz megoldást választott, amidőn a háló mögé próbálta ejteni a labdát szettpontnál, de ez tényleg csak nézőpont kérdésre. "Ha nem jön be, mindenki a fejét fogja, ha viszont sikerül, alighanem vastapssal jutalmaznak. Mégis mekkora különbség…” – magyarázta Petra.
Hogy az elszalasztott lehetőség miatt (5:3-ról 5:7), nem tudni, mindenesetre a második játszmában darabjaira hullott a játéka, Petránál jóformán csak a labdaszedő lurkók hibáztak többet, no meg a vezetőbíró, aki konzekvensen összekeverte a számokat – ám ettől nem lett szebb az eredmény: 5:7, 2:6. "Díaz-Olíva az a típus, aki nem csinál semmi extrát, viszont minden labdáért elszalad, szóval, kellemetlen, rakkolós ellenfél. A játékfelfogásom miatt amúgy is szoktam hibázni, de most, sajnos, túlzásba vittem, remélem, legközelebb bejönnek a befejező ütések. Nem merek jósolni a vasárnapi mérkőzésekre, maradjunk annyiban, hogy irtó nehéz dolgunk lesz.”
Biztos.
Mint ahogy az is, hogy Gubacsi Zsófia (103.) megnyert meccset engedett ki a kezéből a Roland Garroson elődöntős, ám John McEnroe kifejezesét kölcsönvéve eléggé One Slam Wonder-nek (egy Grand Slam-tornán kijött neki a lépés, semmi több) tűnő Fernándezzel szemben. A nyurga argentin lányka kétségkívül ügyes, nyesései mesések, játéka ugyanakkor hibákkal tarkított, aminek egyfelől az lehet az oka, hogy nem a tipikus latin teniszt játssza (gumifal-effektus), hanem előszeretettel támad. Zsófi egy órán át oktatta, olykor szédületes megoldásokat választva csaknem sírásra késztette.
Könny ugyan nem csordult ki, de az ütő repült, ugyanis 6:4, 3:0-ra vezetett Gubacsi, és labdája volt a 4:0-hoz. Mégsem tudott nyerni. A miértre Temesvári Andrea találta meg a legmegfelelőbb választ: "Hányszor, de hányszor elmondtam már, hogy lányainknak minél többször kell ilyen szintű teniszezőkkel játszaniuk. Egyrészt rutint szereznek, másfelől pedig egy idő után elhiszik: meg lehet verni őket. Hogy nem csupán az előnyszerzés sikerülhet, hanem igenis be lehet fejezni ellenük a mérkőzéseket.”
Jó hír viszont, hogy Zsófi nem sérült meg súlyosan a harmadik játszma elején, amikor egy lecsapás közben rosszul lépett.
"Egyszerű görcs volt csak, semmi komoly, már sokkal jobb állapotban van a lábam. Ami a meccset illeti, természetesen csalódott vagyok, mert akár mi is vezethetnénk. Hogy izgultam-e? Egyáltalán nem. Csak a mérkőzés után gondoltam arra, hogy mekkora teher nehezedett rám null egy után, közben egyszer sem. Mindenáron nyerni akartam. Vasárnap a lehető legjobb formámat kell hoznom.”
Szükség lesz rá. Mandula Petrának is.