Kósa Lajos (Fotó: Hajdú-Bihari Napló, Czinege Melinda)

 

Három hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, a Liu testvérek nem váltanak országot. Úgy tűnik, mégis fognak – mi változott augusztus óta?
– Shaolin és Shaoang azzal a kéréssel fordult a szövetségünkhöz, hogy segítsük őket az országváltásban, hozzuk meg a szükséges döntéseket ebben az ügyben, és mentesítsük őket a korábbi szerződésben vállalt kötelezettségeik alól – válaszolta Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázószövetség elnöke.

– Ez a hivatalos történet, de árulja el, benne volt a levegőben az országváltás?
– Az egyértelmű volt, hogy a fiúk nagyon ragaszkodnak Csang Csing Linához, ám az edzőnőt hazahívta hazája, márpedig a rövid pályás gyorskorcsolyában a kínai válogatott vezetőedzői pozíciója az egyik legjelentősebb állás. Mint ismert, partnerek voltunk abban is, hogy a testvérek Kínában készüljenek a kínai csapattal egyfajta speciális edzőtábor formájában– a felkészülési költséget finanszírozta a magyar szövetség, sőt, Dzse Szu Csun, akinek jelenleg is érvényes szerződése van a szövetséggel, a fiúk segítségére volt ebben az időszakban.

– A Liu fivérek a központi téma, de ha már a dél-koreai trénert említette: látható volt, hogy Salt Lake Cityben ott állt Lina mellett a világkupaversenyen, mégpedig kínai melegítőben. Őt is elveszítettük?
– Dzse Szu Csun családja Salt Lake Cityben lakik, így engedélyt kért arra, hogy a szabadsága terhére odautazzon, és meglátogassa őket, és arra is, hogy ha már ott van, segítse a versenyen a kínai csapatot is, hiszen az elmúlt három hónapokban ő is tevékenyen részt vett a kínai válogatott felkészítésében azáltal, hogy ott volt a Liu testvérek mellett. Ő nemsokára Magyarországra érkezik, akkor leülünk vele: az egyértelmű, ha a Liu fiúk nem magyar versenyzők lesznek a jövőben, akkor Dzse Szu Csun kínai kiküldetésének a mi szempontunkból már nincs értelme, így azt fogjuk tőle kérni, hogy jöjjön ide, és a magyar válogatott mellett dolgozzon.

– Vissza a testvérekre: közismert, hogy jó kapcsolatot ápol velük, így aztán biztos, hogy megpróbálta meggyőzni őket, s kérte, hogy maradjanak.
– Többször tárgyaltam velük, mindannyiszor megkérdeztem tőlük, mit tudunk mi tenni annak érdekében, hogy felülvizsgálják a döntésüket. Ők azt felelték erre, hogy semmit. Innentől nemigen volt mozgásterünk.

– Egyértelműen a kínai edzőnőhöz való ragaszkodás ebben a történetben a kulcsmomentum?
– A kialakult helyzetnek több oka is van. Az egyik mindenképpen az, hogy a srácok Linával képzelték el a folytatást. A másik az, hogy az édesapjuk kínai, Pekingben él, többször hívta magához a fiait. A harmadik az, hogy azokat a körülményeket, amelyeket a kínaiak meg tudnak teremteni, mi még itthon nem feltétlenül tudjuk. Ha felépül a Nemzeti Korcsolyázó Központ, akkor majd igen. A fiúk egyértelművé tették, hogy a további fejlődésüket a kínai csapat mellett látják biztosítottnak, innentől pedig nem életszerű az, hogy kint felkészülnek egy konkurens csapattal, és ellenük versenyeznek, ahogyan az is evidens, hogy a vetélytárs edzője nem tud számukra utasításokat adni a versenyeken.


Kezdeményezték az országváltást a Liu fivérek (Fotó: Árvai Károly)


– A kedden kiadott szövetségi közlemény úgy fogalmaz, hogy amellett, hogy a szövetség dönthet a versenyzői kiadásáról, minden fennálló szerződéses vitát rendezni kell. Ez azt sejteti, hogy a Liu testvéreknek van kötelezettségük a szövetséggel szemben. Van?

– A Liu testvérek versenyjogai kapcsán áll fenn kötelem. A MOKSZ-al megkötött sportolói szerződés szerint, ha egy versenyző más ország színeiben kíván versenyezni három éven belül nem indulhat ISU-versenyen, csak abban az esetben, ha MOKSZ részére valaki visszafizetni a sportolóra fordított utolsó hároméves időszakban keletkezett költségeket.

– Milyen összegről beszélünk?
– Egy hároméves felkészülés nem kevésbe kerül, azon a szinten, ahol a srácok vannak, kiváltképp igaz ez. Egy ember kapcsán száz-százötven millió forintról van szó.

– Ezt vagy kifizeti a fiúk, szponzor, bárki más, vagy kivárják a három évet? Esetleg van harmadik út is?
– Az, aki jogosult állami követelésről történő lemondásra, elengedheti ezt. Nekünk szigorú elszámolási kötelezettségünk van az állam felé, így hivatalos levélben kérhetünk nyilatkozatot arra vonatkozóan, elengedheti-e ezt a követelést a Magyar Országos Korcsolyázószövetség.

– Jól sejtem, hogy a csütörtöki elnökségi ülésen ezt javasolja majd?
– Az elnökségnek azt fogom javasolni, hogy engedjük el a fiúkat, ám a fennálló kötelezettséget azért rendezni kell.

– Elnökként hogyan éli meg, hogy a sikersportágunk zuhan egy nagyot?
– A Liu testvéreknek örök hálával tartozunk, hiszen az ő vezetésükkel nyertük meg Magyarország első téli olimpiai aranyérmét, nekik köszönhetünk számtalan további sikert. Nagyszerű sportemberek, ez nem vitás, ahogyan az sem, hogy jócskán írtak a magyar sport történelemkönyvébe. Nagyon sajnálom, hogy ezt a döntést hozták, de hasonlót megélt más sportág is, amikor visszavonult egy aranygeneráció – amikor ez megtörtént férfi vízilabdában, nem kezdtük el temetni a vízilabdát, ahogyan a korcsolyasportot sem kell. Vannak fiataljaink, akik már eddig is szép eredményeket értek el, innentől őket kell menedzselnünk. Nem gondolom, hogy vége a korcsolyasportnak Magyarországon.

– A szurkolók mégis úgy élik meg, hogy összeomlott a birodalom.
– Összeomlott? Szerencsések vagyunk, hogy a fiúkkal együtt felérhettünk a csúcsra, és nem szabad azért bántani őket, amiért élnek kínai identitásukkal, és egy világhatalom keretein belül próbálnak érvényesülni. Dobjunk követ rájuk azért, mert „használják” a másik énjüket, és meg akarják nézni, hogy mit és mennyit ér a tehetségük egy nagyobb piacon? Nálunk ötven millió forint jár az olimpiai aranyért, s ez egy méltó összeg, ám a kínai Vu Ta-csing a pjongcsangi győzelme után kétmillió dollárt kapott. Az nyolcszáz millió forint, azért más a nagyságrend – akad valaki, aki nem próbálna élni ezzel a lehetőséggel?

– Ha az érzelmeket háttérbe szorítjuk, ez nagyon is elfogadható magyarázat.
– Nagy veszteség számunkra a távozásuk, még úgy is, hogy hatalmas lehetőség volt számunkra, hogy a kettős identitásuknak köszönhetően minket, magyarokat helyeztek fel a short track világtérképére. Innentől az a kérdés, hogy megpróbálunk-e örülni a közös sikereknek, vagy szórjunk hamut a fejünkre, és olvasszuk fel a jeget a magyar pályákon...?

– Vagyis barátsággal válnak el a testvérektől?
– Semmiképpen sem szeretnék eléjük kicsinyes okokból akadályokat állítani – a szövetség és az állami költségvetés érdekét persze védjük, de ezt is kell tennünk. Sohasem tudhatjuk, mit hoz a jövő, ahogyan Linának is elmondtuk, úgy a fiúknak is el fogjuk, az ajtónk mindig nyitva áll előttünk. Nem a csalódottságra fókuszálunk, hanem a közös sikerekre.