Egy év múlva rajtol a téli olimpia Olaszországban

Kettősség, együtt: a 2026-os játékok programja fut ezzel az elnevezéssel, a szervezők szándéka szerint a következő téli olimpia az emberiség és a természet harmóniáját lesz hivatva megtestesíteni – ez lesz az első olimpia, amelynek két városnak ítéltek oda, sőt, két tartománynak, Lombardiában és Venetóban rendezik meg ezt a nagy eseményt. Milánó képviseli a várost, az emberiséget és a jövőt, Cortina d’Ampezzo pedig a hegyeket, a természetet és a fenntarthatóságot. Ez a keret, tartalommal a játékokat a versenyek töltik meg, s persze mi azt reméljük, hogy ha nem is a fő-, de emlékezetes epizódszerepeket a mieink is visznek majd egy év múlva februárban Olaszországban.
 

NŐI JÉGKORONGOZÓINK IS ERŐSÍTHETIK A MAGYAR CSAPATOT

Nem is lehetne aktuálisabb a téli olimpiáról beszélni a jégkorongszakág esetében, hiszen a női válogatott éppen Németországban, Bremerhavenben küzd azért, hogy története során először ott lehessen az ötkarikás játékokon. Pat Cortina együttese jelenleg A-csoportos, a 2024-es klagenfurti világbajnokságon kivívta az elitben szereplés jogát.

Hatalmas utat járt be a női jégkorong az elmúlt több mint harminc évben. Onnan jutott el az olimpiai selejtezőtornáig, amelyen kijutási eséllyel szerepel, hogy 1989-ben Kolbenheyer Zsuzsanna volt az első igazolt magyar női jégkorongozó. Ő már a Magyar Jégkorongszövetség elnöke, de az utána felnövő generációk megfelelő szakmai háttérrel és támogatással mára a világ 10-12 legjobb csapata közé emelték a női válogatottat. A szakág sorra érte el a mérföldköveket, először utánpótlás-, majd felnőttszinten is. Az első A-csoportba jutásra 2019-ig kellett várnia a női válogatottnak, majd három évvel később, 2022-ben két játékosunk, a nemzeti együttes csapatkapitánya, Garát-Gasparics Fanni és a honosított Baker Taylor is szerződést kapott a világ legerősebb női bajnokságában, a PHF-ben (ma már PWHL), Bremerhavenben pedig újra történelmet írhat a csapat.

A mieink Szlovákiával, Ausztriával és a házigazda Németországgal mérkőznek meg, és bár papíron az utóbbi meccs ígérkezik sorsdöntőnek, a legnehezebbnek, nem szabad félvállról venni az első kettőt sem, a csapatok tudása ugyanis nagyon közel áll egymáshoz. A négyesből az első biztosan, de az oroszok eltiltásának érvényben hagyása esetén a második helyezett is kijuthat Milánóba.

Az már szeptember elején eldőlt, hogy a magyar férfiválogatott 1964 után nem kvalifikál újra az olimpiára. Sőt, már a hazai rendezésű selejtezőtornán sem végzett az első helyen az akkor még Donald MacAdam irányította csapat, Japán legyőzte a mieinket. A fehéroroszok kizárása miatt azonban kaptunk még egy lehetőséget, a kazah, szlovák, osztrák hármas azonban túl nagy falat volt augusztus végén, szeptember elején a már Majoross Gergely vezette nemzeti együttesnek.

Curlingben már eldőlt, hogy sem a férfi-, sem a női csapat, sem vegyes páros nem jut ki Olaszországba.
 

HÁROM JEGES SPORTÁGBAN „KÖTELEZŐ” LENNE A KVALIFIKÁCIÓ

Női jégkorongozóink kvalifikációja napokon belül eldől, a „jeges társaké” viszont csak hónapokkal később: a gyorskorcsolyázók (rövid és nagy pályán egyaránt) és a műkorcsolyázók is csak később vághatnak neki a kvótaszerzésnek. 

Műkorcsolyázóink hamarabb dűlőre vihetik, merthogy már a március 25. és 30. közötti bostoni világbajnokságon megválthatják a milánói repülőjegyet – persze az Ignateva Mariia, Szemko Danijil jégtánckettősnek erre nem is lenne szüksége, hiszen a sportág legendájánál, Barbara Fusar-Polinál készülnek, az általa vezetett központ pedig éppen Milánóban van. A kvótaszerzésükre viszont annál inkább…

Az esélyük megvan rá, de azt rögzíthetjük, hogy a Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei páros az, amelyik – ha csak nem történik katasztrófa Bostonban – már márciusban olimpikonnak mondhatja magát, hiszen a duó a tavalyi vb-n a negyedik helyen végzett. A kvóták nyolcvan százaléka gazdára talál Amerikában, a pótkvalifikációs viadalt szeptemberben rendezik, ám az évek óta megszokott oberstdorfi helyszín helyett ezúttal Kínába utaznak az olimpiára vágyó műkorcsolyázók.

Természetesen mindenki azt várja, hogy rövid pályás gyorskorcsolyázóink ezúttal is maximális létszámmal, vagyis tíz korissal vágnak neki Milánónak, ám amellett, hogy az egyre szélesebb bázisra épülő sportágban ez még a korábbi gárdával is nehéz küldetésnek tűnne, ne feledjük, a férfiaknál az építkezés korát éli nálunk a sportág, és emlékezzünk csak: a 2018-ban sporttörténelmet író, Magyarország első téli olimpiai aranyérmét megszerző férfiváltó kvótaszerzése Pjongcsang előtt tényleg csak egy hajszálon múlott.

Egy biztos: négy versenyen dől el, kik alkotják majd a milánói mezőnyt – a négy viadalból a három legjobb eredmény számít, egyéniben (távonként), valamint a három váltó tekintetében egyaránt. S bár még az is lehet, hogy a megjegyzésért a fejünket veszi Jászapáti Petra, mégis leírjuk: ő és a női váltó is szép reményekkel futhat neki Milánónak, már persze ha megszerezte előtte a kvótát.

Kim Minseok három olimpiai éremmel a zsebében indul neki a kvalifikációs időszaknak, csakhogy ezeket a medáliákat még dél-koreaiként szerezte. Nyár óta már magyar állampolgár, és olyannyira hálás a lehetőségért (az ittas vezetés miatt hazájában eltiltott gyorskorcsolyázónak a magyar szövetség adott esélyt a korábbi visszatérésre), hogy feltett szándéka, a meglévő érmeinél fényesebbet szerez – immár magyar színekben. Persze, a hálája ehhez kevés lenne, úgyhogy gyorsan szögezzük le: Kim Minseok egyértelműen a sportág egyik kiválósága.

MARCO ODERMATT LESZ A LEGNAGYOBB SZTÁR?

Az ötszörös olimpiai és hússzoros világbajnok Johannes Bö január közepén tett bejelentése megrengette a téli sportok világát. A norvégok világklasszis sílövője úgy döntött, hogy az idény után befejezi pályafutását. Csakúgy, mint bátyja, Tarjei, ezzel alaposan megváltoznak az erőviszonyok a 2025–2026-os évadra. A norvégoknak azért nem kell félniük, hogy sikertelen téli olimpia vár rájuk, Sturla Holm Laegreid és Martin Uldal méltó utóda lehet a Bö testvéreknek. Az olaszok fiatalja, Tommaso Giacomel nemrég megszerezte első vk-futamgyőzelmét, így a hazaiak is reménykedhetnek. A magyar biatlonosok közül Pónya Sárának van a legtöbb esélye kijutni. A hölgyek között jelenleg a francia csapat a legerősebb, Lou Jeanmonnot, Justine Braisaz-Bouchet, Julia Simon és Jeanne Richard is felveheti a versenyt a rutinos német Franziska Preusszal.

Hasonlóan domináns szereplés várható síugrásban Ausztriától. Az elmúlt évtized ikonja, Stefan Kraft mellett a négysáncversenyt megnyerő Daniel Tschofenig és a mögötte másodikként végző Jan Hörl is elkapta a fonalat. Sífutásban a norvégok erejét senkinek sem kell bemutatni, az ötszörös olimpiai bajnok Johannes Klaebo utolérheti a nála hárommal több aranyat szerző Björn Daehlie-t és Marit Björgent. Pónya Sára mellett Kónya Ádám és Büki Ádám is eredményesen szerepel a vk-ban.

Az alpesi szakágban három magyar szereplését is érdemes lesz figyelemmel követni: Tóth Zita stabil Ek-pontszerző, Kékesi Márton a hetedik vb-jére készül, mellettük az osztrák születésű Leitgeb Richárdnak is jó esélye van a kvótaszerzésre. Az olimpia legnagyobb sztárját is a meredek lejtőkön kell majd keresnünk: a svájci Marco Odermatt sítudásával csak nagyon kevesen vetekedhetnek. Jövőre az óriás-műlesiklás címvédőjeként utazhat el Olaszországba, ahol a fő száma mellett lesiklásban és szuper G-ben is minimum éremesélyes. Csak a horvát Janica Kostelic és a norvég Kjetil André Aamodt szerzett négy olimpiai bajnoki címet, őket foghatja be a még mindig csak 27 éves versenyző. A női szakágban a világkupát vezető Federica Brignone és a gyors számok specialistája, Sofia Goggia révén az olaszoknak nagy reményei lehetnek. Azonban a pekingi olimpiát elrontó amerikai Mikaela Shiffrinre is érdemes lesz odafigyelni.

Ne feledkezzünk meg az édesanyja révén magyar, félig kanadai Kozuback Kamilláról sem, aki három éve Pekingben már bemutatkozott a legmagasabb színpadon. A még mindig csak 20 éves, szemtelenül fiatal snowboardos félcsőben, slopestyle-ban és a big air versenyszámban is megmutathatta magát, Cortinában pedig már a döntőbe jutást is célba veheti.

MAXIMÁLISAN SZERETNÉNK KISZOLGÁLNI A SPORTOLÓINKAT – FÁBIÁN LÁSZLÓ

– Egy év van a milánói játékok rajtjáig, a magyar csapat vezetője talán a legilletékesebb, hogy megválaszolja: ez már a hajrá?
– Nehéz megmondani, behatárolni, mi is a hajrá, de ha azt vesszük, hogy folyamatosan gyűlnek, sokasodnak a feladataink, hogy kezdjük úgy érezni magunkat, mint a futó, amelyik már látja a célt, akkor igen, lassan a hajrára fordulunk.

– Magyarország nem tartozik feltétlenül a téli nemzetek közé, ennek ellenére azért vannak szép eredményeink a téli olimpiákon. A Magyar Olimpiai Bizottság mit tesz azért, hogy mi, magyarok még jobban megismerjük, megszeressük a téli játékokat?
– Talán nem is ez a feladatunk, illetve fordítok egyet a válaszon: mi, a MOB-ban minden egyes versenyt, ahol egy magyar az országot képviseli, legyen az a legfiatalabbak viadala is, fontosnak tartunk. Mi minden egyes versenyen maximálisan szeretnénk kiszolgálni a sportolóinkat, a szövetségeket, és segíteni őket. A kommunikációs szakemberek, de a versenyzők is a közösségi média felhasználásával persze sokat segíthetnek azon, hogy még közelebb hozzák a magyar emberekhez a téli olimpiát.

– Járt már többször a helyszíneken, mit tapasztalt, hogy állnak felkészültségben az olaszok?
– Mint általában az olaszok. De ez nem bántás: ismerjük őket, aranyosak, kedvesek, úgy véljük jó ideig, hogy na, itt biztos lesz valami hiba a rendezésben, aztán a végére mindig szépen összeáll minden. Ma már olimpiai rendezésre kis dombbal, nem megfelelő létesítménnyel nem lehet pályázni, vagyis e téren már most minden rendben van Olaszországban, más kérdés, hogy valóban hatalmasak a távolságok: Milánó és Cortina d’Ampezzo nincs közel egymáshoz, a helyszínek között bizony három-négy órát is kell autózni havas utakon, ami nagy kihívás.

– Van még egy év a rajtig, hónapok telnek el a kvótaszerző versenyekig is több sportágban, mégis: milyen csapatlétszámmal kalkulál a Magyar Olimpiai Bizottság a 2026-os téli játékokon?
– Szeretnénk meglepődni, mégpedig pozitívan a csapat nagyságán, ezért a női jégkorong-válogatott sokat tehet, szurkolunk nagyon, hogy a lányok kiharcolják a kvalifikációt. Elvárásról a csapatlétszámot illetően nehéz beszélni, mondhatnám, hogy tizenöt-húsz, és ez a szám a női jégkorong-válogatott sikeres kvalifikációja esetén huszonhárom fővel nőhet, úgy vélem, az első a reális, a második a remélt kategória.

A TÉLI SPORTHÉTTŐL A GRANDIÓZUS MULTISPORTESEMÉNYIG

A nyári olimpiákkal ellentétben a téliek számozásába nem kerültek be az elmaradt játékok (1940, 1944), így Milánóban és Cortina D’Ampezzóban 2026 februárjában a XXV. téli olimpiát rendezik meg. Pierre de Coubertin akkori NOB-elnök (1925-ig volt hivatalában) teljes megelégedésére az 1921-es lausanne-i NOB-kongresszus úgy határozott, hogy az 1924-es párizsi nyári olimpia előtt, a Francia Olimpiai Bizottság szervezésében az év elején kerüljön sor egy „Nemzetközi Téli Sporthétre”, amelynek sikere láttán a NOB utólag I. téli olimpiai játékokként ismerte el a rendezvényt. 1992-ig a nyári olimpia évében rendezték meg a télit is, ám úgy döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy a köztes esztendőkben kerüljön rá sor, így Lillehammer nem 1996-ban, hanem már 1994-ben házigazda lett.

Téli sportoknak 1924 előtt sem volt híján az olimpizmus, hiszen műkorcsolyaversenyeket (nőknek is!) 1908-ban és 1920-ban is rendeztek, és 1920-ban a „nyári” program része volt a jégkorongtorna is. Az egyetlen sportoló, aki ugyanazt a számot nyári és téli olimpián is meg tudta nyerni, az 1920 után 1924-ben és 1928-ban is bajnok svéd műkorcsolyázó, Gillis Grafström. Az 1924-es játékokon mindössze 16 nemzet vett részt, a műsorban már ott volt a műkorcsolyán és a jégkorongon kívül a bob, a gyorskorcsolya, a sífutás, a síugrás és az északi összetett – a mai téli olimpiák egyik slágersportja, az alpesi sí ugyanakkor 1936-ig várt a bemutatkozásra. A milánói/Cortina d’Ampezzó-i műsor sportágai közül a szánkó 1964-ben, a sílövészet 1960-ban, a rövid pályás gyorskorcsolya 1992-ben, a női jégkorong pedig 1998-ban debütált, a különböző modern, jellemzően freestyle sportok azonban csak a XXI. században lettek részei a programnak. 1924-ben curlingben (legközelebb teljes jogú sportként csak 1998-ban) és „military patrolban” (amolyan sílövő-csapatverseny) is osztottak érmeket, ezeket a NOB utólag ismerte el hivatalos olimpiai versenyekként.

Így aztán 101 éve 294 sportoló mutatta meg tudását Chamonix-ban, a Mont Blanc tövében, jövőre pedig 116 aranyérmest ünnepelhet majd a világ, és a 3000-et közelíti a résztvevők száma. Magyarország sportolói valamennyi téli olimpián ott voltak, ki ne emlékezne, hét, illetve három évvel ezelőtt rövid pályás gyorskorcsolyázóink (a férfiváltó és Liu Shaoang) révén már két aranyérmünk is született.