Téli olimpia: Megtanultuk kezelni a nyomást – Liu Shaolin Sándor

KOHÁN GERGELY, KOVÁCS ERIKA, ÁRVAI KÁROLY (fotó) (PEKING)

Vágólapra másolva!

2022.02.04. 06:53

Címkék

Liu Shaolin Sándornak ez a harmadik olimpiája, és már most látszik, ez más lesz, mint a többi. Jó újra látni a sok ismerős arcot, másrészt nem mernek úgy közeledni egymáshoz, mint normál esetben. Az elmúlt négy évben igyekeztek tartani a lépést az ellenfelekkel, mindenük megvolt, amire szükségük volt – Pekingben derül majd ki, mennyire sikerült.

You can read the story in English here!

– Január végén érkeztek meg Pekingbe, sikerült átvészelniük az átállást és hozzászokniuk az extrém szigorú körülményekhez?
– Az átállással nem volt különösebb problémám, el tudok aludni esténként, ha erre gondol. A tesztelés már neccesebb: a reptéren életem legerőszakosabb procedúráján estem át, és az olimpiai faluban is mindennap vesznek mintát garatból – de ott sem bánnak ám kesztyűs kézzel az emberrel, még hangot is kell kiadnunk, miközben a torkunkban turkálnak... De mindez mellékes, minden negatív tesztnek nagyon örülünk, mert sajnos az a tapasztalat, hogy a faluban egyre több a koronavírusos eset. A napokban éppen a lengyelek Európa-bajnokának, Natalia Maliszewskának is pozitív lett a tesztje, akivel ráadásul egy épületben lakunk. Azóta a liftbe is lábujjhegyen merészkedünk be – sajnos muszáj használnunk, mert a tizenkettedik emeleten lakunk.


Liu Shaoang: Jót tesz, hogy itt vagyok végre
Gyulay Zsolt: Szurkolok, és a magyar érdekeket képviselem
Újra a rajtnál – Kovács Erika jegyzete
AZ OLIMPIA TELJES MŰSORA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

– Félnek?
– Ez a harmadik olimpiám, érződik, hogy a falu kihaltabb, mint a korábbiakon. Az látszik, hogy speciális a helyzet, nem olyan, mint máskor, kicsit mindenki máshogy viszonyul a másikhoz: egyrészt jó újra látni a sok ismerős arcot, másrészről nem merünk úgy közeledni egymáshoz, mint alapesetben. Kimondva-kimondatlanul mindenkiben ott munkálkodik egy kis félsz, hiszen itt már tényleg sosem lehet biztosat tudni...

– És izgul még, vagy a harmadik olimpiáján már nincsenek ilyen gondjai?
– Izgulok kicsit, vagy inkább úgy mondom, nagyon várom már a rajtot. De a legjobban természetesen a testvéremet, Ádót vártam, örülök, hogy végre ő is velünk van. Egyébként eddig minden szuper: a jégminőség kiváló – reméljük, a versenyre is így marad –, a mixzóna hatalmas, örök emlék lesz mindenkinek, aki itt végigvonulhat. Egyszóval nagyon izgalmas lesz, nagyon szeretnék itt nyerni!

– Mennyire lesz hazai pálya?
– Versenyeztem már itt, és nagyon élveztem. Sajnos a legutóbbi információim szerint egyáltalán nem lehetnek nézők a lelátón, még helyiek sem, de így legalább mindenki egyenlő esélyekkel indulhat.

– Pedig azért önöknek nem jött volna rosszul: a testvérével együtt imádják itt, Kínában, bizonyára nagy szurkolást kaptak volna.
– Igen, nagyon jó lett volna, mert nem titok, nagy showman vagyok, szeretek a nézőknek is „előadást” tartani a versenyen, ők pedig díjazzák ezt. Félig kínaiak vagyunk, nagyon jól beszéljük a nyelvet is; a faluban is az önkéntesek úton-útfélen megállítanak minket, ez is nagyon jóleső érzés, és óriási önbizalmat ad. Persze mint mindennek, ennek is van jó és kevésbé jó oldala, valamelyik nap én is elgondolkodtam ezen, hogy inkább pozitívum vagy inkább negatívum a zárt kapu. Aztán beszélgettem Tokiót is megjáró olimpikonokkal, és ők azt mondták, ha bekerülsz a „flow-ba”, a speciális olimpiai hangulatba, s meg tudod lovagolni a hullámot, nem is nagyon érzékeled, hogy bárki más is van rajtad kívül a pályán.

– Hogy érzi, a felkészülése jól sikerült?
– Az év eleji alapozóedzések mindig nehezek, de kellenek, muszáj jó kondiban tartani magunkat – főleg így, hogy nekünk nagyon hosszú lesz a pekingi tartózkodás, hiszen jóformán az elsőtől az utolsó napig itt leszünk. Az alapozás után fáradtak voltunk, de nyilván meg kellett szereznüi a megfelelő erőnlétet. Az első pekingi napokon korán kezdődtek a tréningek, az edzőink úgy érezték, ez lesz a jó metódus, így délután is tudunk egy könnyebbet mozogni. Kedden volt először, hogy este nyolckor kerültünk jégre, ezzel már próbáltuk kicsit szimulálni a versenyt, az is minden nap este kezdődik – ehhez próbálunk igazodni már az edzéseken is.

– Jól ismeri a mezőnyt, és az idei világkupa-sorozatban még inkább kitapasztalhatta az ellenfelek erősségeit, gyengéit. Hol látja magát, illetve magukat, a címvédő férfiváltót a pekingi erősorrendben?
– Ez mindig nehéz kérdés. Néhány éve megkérdezték, hova saccoljuk magunkat – akkor azt mondtuk, a top háromba. Úgy gondolom, ez most sincs másként. Változatlanul ott vagyunk az élmezőnyben, ha minden jól alakul, egyéni érmeket is megcsíphetünk, de nagyon sok múlik a sorsoláson és a szerencsefaktoron is. Négy éve nyertünk, de az négy éve volt, azóta sok minden történt, felbukkantak új arcok, a versenyzési taktikákban is sok változás történt. Igyekeztünk tartani a lépést az ellenfelekkel, mindenünk megvolt, amire szükségünk volt – itt derül majd ki, ez mire lesz elég. Reméljük, szép eredményekre.

– Annyi talán változott, hogy olimpiai bajnokként immár kimondva-kimondatlanul mindenki legalább érmet vár önöktől. Érzik az eredménykényszert?
– Elvárások mindig is voltak, vannak – kívülről és magunkkal szemben is. Egy profi sportolónak minél hamarabb meg kell tanulnia kezelni a nyomást, de ez személyiségfüggő, van, akinek jobban sikerül, van, akinek kevésbé. Szerintem mi az évek során elég jól megtanultuk kezelni. Az olimpia – kimondva-kimondatlanul – teljesen más, még ha ez a laikusoknak nem is mond sokat. De én például a pjongcsangi példámon is tudom, hogy előtte hiába nyertünk már versenyeket, amikor odakerültünk az egyéni futam rajtjához, mégis jobban izgultunk, és tartottunk a riválisoktól. Hiába készül fel az ember a lehető legjobban, simán benne van, hogy az olimpián hirtelen azt sem tudja, melyik a bal keze és a jobb lába...

– És végezetül mi a helyzet az új számmal, a vegyes váltóval?
– Szeretni szeretjük, és nagyon jó, hogy van még egy pluszlehetőségünk az éremszerzésre – legalábbis Ádóval sem látjuk akadályát ennek.

Ugyan nem a faluban, mégis Pekingben edzhet Tiborcz Dániel
Nem utazó tartalékként szerepelt eredetileg a csapatban Tiborcz Dániel, aztán a koronavírus-járvány, Liu Shaoang és Varnyú Alex pozitív tesztje kicsit átírta a terveket – szerencsére a fiatalabbik Liu testvér már Pekingben edz a csapattal (Varnyú talán vasárnap útnak indulhat), ám minden eshetőségre fel kellett készülni, így az MTK korcsolyázója múlt szerdán elutazott a válogatottal az olimpia helyszínére, s bár Sziliczei-Német Rebekával a falun kívül laknak, az edzéseken ott lehetnek a társakkal. „Versenyeztünk már itt, ezen a pályán egy világkupa alkalmával, nem ismeretlen a terep. A pályák nagyon jók, beleértve az edzőpályát is, bár a jég most mintha kissé más lenne: puhábbnak mondanám a megszokottnál, szerencsére jó gyors, lehet rajta csúszni szépen, a körülmények pedig ugyanazok, mint a világkupa-sorozat első állomásán” – osztotta meg a tapasztalatait lapunkkal Tiborcz Dániel.

Tóth Zita szerint a körülmények szuperek a pekingi téli játékokon

Tóth Zita: Óriási megtiszteltetés, hogy mi vihetjük a zászlót!
Az egyedülálló kínai szervezési bravúroknak köszönhetően a pekingi téli játékok médiaközpontjából busz, vonat, majd újabb buszok kombinációjával potom négy és fél óra leforgása alatt el is jutottunk az alpesi számok valamivel több mint 80 km-rel északabbra, a hegyekben fekvő helyszínéhez. Itt ideális körülmények között, verőfényes napsütésben és mínusz 16 fok körüli hőmérsékletben, friss kemény havon edzhettek a síelők, köztük a 19 esztendős magyar női induló, Tóth Zita is. Férfi versenyzőnk, Kékesi Márton enyhe hátfájása miatt csütörtökön nem tartott vele, illetve Szepesi Bertold szövetségi kapitánnyal, de remélhetőleg péntekre már felgyógyul, hiszen Tóth Zitával együtt nagy feladat vár rájuk: rövid pályás gyorskorcsolya-válogatottunk másnapi színre lépése miatt ők lesznek a magyar csapat zászlóvivői a péntek esti megnyitóünnepségen! „Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk! A körülmények szuperek, a hó jó kemény, amit én nagyon szeretek, szerencsére jól is megy az edzés – árulta el a vasasos Tóth Zita. – Óriási megtiszteltetés, hogy mi vihetjük majd a zászlót Marcival: tisztában vagyunk vele, ez elsősorban azért alakulhatott így, mert a rövid pályás gyorskorisoknak másnap fontos versenyük van, de így is nagyon örülünk neki. A Madárfészek Stadion lélegzetelállító, hihetetlen létesítmény, biztos, hogy lenyűgöző lesz a látvány, életre szóló élmény, nagyon várom már! Ami pedig a versenycéljaimat illeti: szerintem célt mindig ki kell tűzni, máskülönben nem tud továbbfejlődni az ember – elhatároztam, hogy a lehető legjobbamat nyújtom, nagyon bízom benne, ez top harmincas helyre elég lesz. Emellett azonban mindenképpen szeretném élvezni is a versenyt, elvégre mégiscsak olimpián vagyok, amire egész életemben vágytam!”

Már az első versenynapon érmeket osztanak
Címvédőként lép jégre férfiváltónk a pekingi olimpián, de már az elődöntőben sem lesz könnyű dolga a mieinknek, hiszen a dél-koreaiakkal, az oroszokkal és a hollandokkal egy futamba kaptak besorolást, s csak két csapat juthat a döntőbe – a másik ágon a kanadaiak, az olaszok és a kínaiak, még inkább a japánok legyőzhetőbb ellenfélnek tűnnek. Tűntek volna... Sopánkodni persze felesleges, és nem is érdemes, hiszen a nyolc induló közül hat képvisel nagyjából azonos szintet, s mivel a mieink egyértelműen közéjük tartoznak, no meg nem véletlenül szereztek a kvalifikációs világkupa-sorozat mind a négy állomásán érmet, inkább szorítsunk a vélhetően Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger John-Henry, Nógrádi Bence összetételben futó magyar kvartettnek. A férfiváltó elődöntőjét február 11-én rendezik, addig viszont több bajnokot avatnak Pekingben – rögtön az első versenynapon rendezik a vegyes váltók küzdelmét: a negyed-, az elődöntőre és a fináléra 70 perc leforgása alatt kerül sor, és ez a gyorsaság, a kiváló technika, s a sportághoz szorosan kapcsolódó szerencse mellett masszív állóképességet is igényel. Nálunk a női vonalon adódhatnak e tekintetben gondok, és nem azért, mert Jászapáti Petra és Kónya Zsófia nem jó short trackes, hanem mert mindössze ketten szereztek kvótát, így nincs lehetőségünk cserére – a férfiaknál ilyen gondunk nincs. Három ászunk, a Liu testvérek és Krueger John-Henry sokat tehet a vegyes váltó sikeréért is, emellett pedig mindhárom távon odaérhet a legjobbak közé, igaz, mellettük ugyanezt elmondhatja magáról még vagy tucatnyi koris: az mindenesetre meglepő lenne, ha a hazai pályán versenyző kínaiaknak vagy a dél-koreaiaknak nem teremne babér. Ez a hölgyek mezőnyét látva is kijelenthető, a nők kapcsán mégsem egy ázsiai sportolót kell mindenképpen kiemelnünk, hanem egy hollandot: Suzanne Schulting tarolt az elmúlt években – mindegy volt, hogy világ- vagy Európa-bajnokságot vagy éppen világkupa-viadalt rendeznek, s az őszi vk-sorozatban azt is megmutatta, hogyan lehet úgy versenyt nyerni, ha a fináléban három dél-koreai is ott korcsolyázik mellette. Ő túlzás nélkül toronymagas esélyese a pekingi olimpiának. Csak hát, amint Bánhidi Ákos, a magyar válogatott edző-menedzsere oly gyakran figyelmeztet mindenkit: ez short track, itt minden is megtörténhet...

Magyar érdekeltségű döntők, eredményhirdetések
Február 5.: vegyes váltó
Február 7.: női 500, férfi 1000
Február 9.: férfi 1500
Február 11.: női 1000
Február 13.: férfi 500
Február 16.: férfiváltó, női 1500

AZ OLIMPIA TELJES MŰSORA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)