Műkorcsolya: Tóth Ivett a visszavonulásáról beszélt az NS-nek

– Bár benne volt a levegőben, mégiscsak váratlanul érte a sportág szerelmeseit, hogy kedden este a közösségi médiában bejelentette visszavonulását. Régóta érlelődött önben a döntés?
– Kicsit messzebbre mennék vissza a válasz kapcsán: tavaly decemberben elkaptam a koronavírust, másfél-két hónap is kimaradt a felkészülésemből – nagyon megéreztem a fertőzés hatását, megterhelő volt számomra a legkisebb fizikai munka is. A műkorcsolya nem az a sportág, amelyikbe könnyű visszajönni egy ilyen leállás után. Aztán az oltások miatt is kimaradtak napok, úgyhogy sok minden összejött. De még itt sem volt vége a történetemnek, hiszen a nyár eleji szlovákiai edzőtáborban újabb egészségügyi gonddal küszködtem, majd a következő edzőtábort egy kisebb sérüléssel csináltam végig. Jeleztem a szövetségnek, hogy az augusztusi tesztversenyre nem leszek olyan formában, mint kellene, hiszen a verseny előtt két héttel tudtam újra korcsolyát húzni. De mert az egyértelmű volt, hogy ha nem indulok el ezen a válogatón, eleve kiesek abból a körből, amelyik egyáltalán pályázhat arra, hogy ott legyen a szeptemberi pótkvalifikációs viadalon, jégre léptem. Egyértelműen látszott a teljesítményemen, hogy nem vagyok formában.

– Már ekkor felötlött önben a visszavonulás?
– A nyár folyamán megfogalmazódott bennem, hogy ha nem tudok olyan formát hozni, amit elvárok magamtól, nehéz lesz folytatni. Én még éreztem magamban erőt, ám már lehetőségeim sem nagyon akadtak, hiszen nem tudtam biztosítani magam számára a jégfelületet.

– Tavasszal edzőt váltott – mindezt azért tette, hogy adjon magának egy utolsó esélyt?
– Igen. Nem voltak konfliktusaim a korábbi edzőimmel, csak úgy éreztem, valami még hiányzik, s úgy gondoltam, az új impulzusok, egy másik edző személye talán betölti ezt az űrt.

– Nem így történt. Nem utazhatott a pótkvalifikációs viadalra szeptemberben, most viszont már november közepét írunk: miért éppen most mondta ki, hogy vége?
– Nem tudtam olyan formába lendülni, hogy válogatott maradjak. Nem feleltem meg a kritériumoknak, így edzeni sem volt már nagyon lehetőségem.

– Félig tele a pohár, vagy félig üres?
– Nyilván minden sportoló szeretné a csúcson abbahagyni, úgy, hogy csillog-villog körülötte minden, ám mégis úgy érzem, hogy félig tele van: hálás vagyok mindazokért a pillanatokért, amelyeket megélhettem sportágban. Sok mindent megtanultam az évek során, ezeket viszem magammal: a mentalitást, azt, hogyan kell emberekkel bánni, hogyan kell szeretni.

– Nehéz volt kimondani, hogy vége?
– Aki azt mondja, hogy egyáltalán nem éli meg traumaként egy sportolói pályafutás lezárását, szerintem nem mond igazat. Igen, nehéz döntés volt, de nem is lehetett más: egy tizenhét éves pályafutást hogyan is lehetne könnyek nélkül lezárni? És a könnyeket nem az hozza elő, hogy akár messzebbre is juthattam volna, hanem éppen az elért eredmények, az élmények – amikor benne vagy valamiben, fel sem fogod igazán, hol vagy, és mit is érsz el.

– Mi az, amit sohasem felejt el?
– Az olimpiai szereplés persze kiemelkedik a pályafutásomból, s mellette is megélhettem sok szép pillanatot, ám ha egyet kellene kiemelni, a 2017-es Európa-bajnokságot mondanám: ott az utolsó csoportban futhattam a kűrömet, és igazán felemelő érzés volt, hogy az olasz klasszis, Carolina Kostner után mutattak be a jégen.

– Van olyan, amit másként csinálna?
– Én mindig azt mondom, minden úgy jó, ahogyan megtörtént. Persze, lehetett volna sok mindent jobban, tökéletesebben csinálni, de utólag könnyű okosnak lenni. Nem véletlenül mondják, hogy alakul, mint púpos gyerek a prés alatt – az ember tényleg akkor fejlődik, ha nehézségek, buktatók is adódnak az életében.

– Vagyis nem maradt önben hiányérzet a pályafutását illetően?
– Még egy olimpiai bajnoknak is van hiányérzete. Nekem is, de tényleg inkább félig tele az a pohár. Hálás vagyok ezekért az évekért, azért, hogy ott lehettem egy olimpián, hogy tízben voltam egy Európa-bajnokságon. Kiskoromban azzal a reménnyel kezdtem el műkorcsolyázni, hogy egyszer büszke lehessek magamra az eredményeim miatt – az vagyok.

TÓTH IVETT OLIMPIAI RÖVID PROGRAMJA 2018-BÓL