Rp. gyorskori: Nem fér bele a kétség, a hosszabb pihenő – Bánhidi Ákos

– Kemény időszakon vannak túl, jelenleg éppen a pihenőjüket töltik – milyen munkát végeztek az elmúlt hetekben?
– Úgy készültünk, mintha kőbe vésettek lennének a világkupaversenyek időpontjai, illetve még egy fokozattal nagyobb lendülettel is, mert meggyőződésünk: aki ebben a helyzetben mentálisan rendben van, az ebből a jövőben óriási előnyt kovácsolhat. Vagyis még keményebben dolgoztunk, mint szoktunk – válaszolta Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere. – Három-négy hetes periódusokra bontottuk a felkészülést. Ebből egy is elég lett volna, de már több ilyenen túl vagyunk, fáradtak is a versenyzők, ez érthető. Ami viszont nagyon örömteli, hogy mi, edzők nem panaszkodhatunk – most sem –: egy szavunk sem lehet a srácok hozzáállására, kitartására, munkamoráljára.

– A versenynaptár elsőként két kanadai vk-viadalt rögzít novemberben, mennyire biztos ezek megrendezése?
– Ennek kapcsán nem a mi kezünkben van a döntés: ha lesznek versenyek, utazunk, és igyekszünk ugyanúgy teljesíteni a jégen, ahogyan az elmúlt években. A Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség augusztus végére ígérte a végleges döntést a versenynaptár tekintetében.

– A csapat menedzsereként sokasodhatnak a feladatai.
– Ez igaz, ám ha csak arról szólna a történet, hogy elutazunk Kanadába, s a hazatértünk után be kell tartanunk a járványügyi előírásokat, kevésbé fájna a fejem. De egyfelől több országon is keresztül kell utazni a versenyekre, másfelől azokon sok-sok országból érkező short trackes lép jégre – elég sok mindenre kell figyelni.

– Lát bármiféle félelmet a csapaton belül, akad esetleg olyan versenyző, aki tiltakozik az utazás ellen?
– Sportos, kiváló immunrendszerű fiatalokról beszélünk, akik vélhetően nem úgy reagálnának a fertőzésre, mint az idősebbek vagy másféle betegséggel is küzdő emberek. Ez persze nem azt jelenti, hogy felelőtlenek lennének, nagyon is figyelnek magukra, sőt, kritikus szemmel figyelik egymást, hiszen a cél, hogy senki se kapja el a vírust. Viszont félelem nincs senkiben – tényleg nagyon ügyelünk arra, hogy a gépezetbe ne kerüljön homokszem. Azért is fontos ez, mert szeretnénk elkerülni, hogy egy olimpiára készülő sportoló elkapja a vírust, másfelől jelenleg nincs pontos tudásunk arról, hogy egy fiatal szervezetben milyen nyomot hagyhat a későbbiekben ez a betegség.

– Azt meg csak sejtjük, a sportéleten milyen nyomot hagy...
– Meg azt is, hogy mindannyiunkban. Az, hogy a Bajnokok Ligájában a focimeccsen nem nézők ülnek a lelátókon, hanem a közönség hangját a közvetítések alá festik, olyan szürreális jelenség, amilyennel korábban csak utópisztikus filmekben találkoztunk. Őszintén remélem, hogy tart ott az emberiség és a tudomány, hogy megtaláljuk a kiutat a koronavírus-járványból is, és egyszer véget ér a krízis. Mindannyiunk fejében ott a kérdés, hogyan tovább, de az öltözőben ez nem téma. Halványan sem szabad azt vizionálni, hogy elmarad a pekingi olimpia, készülni kell. Az ötkarikás felkészülésbe nem fér bele sem a kétség, sem a hosszabb pihenő.

– Mit mutatnak a műszerek és mit lát az edzői szem: fejlődtek a versenyzők?
– Igen, nem is keveset. A csapatban nagy a morális tartás, s bár én pont nem szoktam ígérgetni – ezt sem annak szánom –, az biztos, hogy az ellenfeleinknek nagyon oda kell tenniük magukat, ha ilyen kemény munkát akarnak elvégezni.

– Dicsérte a versenyzőket, de ön hogyan és mivel motiválja magát e nehéz időkben?
– Ez fontos időszak, az olimpiai felkészülés leghangsúlyosabb része. A legkisebb mértékig sem szabad lazítani a gyeplőn, márpedig e tekintetben mi, edzők vagyunk a versenyzők kapaszkodói, vagyis nekünk rezzenéstelen arccal kell eléjük állni – több országban küzdenek mentális gondokkal, sokat nyerünk azzal, ha erősek maradunk.

– Na de ön is ember, vannak rosszabb napjai...
– Ez igaz, nem is vagyok boldog attól, amiben jelenleg élünk. Nagy Feró szokta mondogatni, hogy évtizedeken keresztül élt száraz kiflin és tejen – én is. Igazi túlélő vagyok, sohasem adom fel.