Rp. gyorskori Eb: „Nem érezzük annyira a nyomást, mert megszoktuk”

– Minden szempontból nehéz néhány hónap van önök mögött, volt már ilyen?
– Nehezítő körülmények mindig vannak, csak a korábbiakra már nem emlékszünk – válaszolta Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere. – Az, hogy a téli időszakban rendre megtizedel minket a betegség, az influenza, már-már természetes. Idén ehhez még hozzájött Krueger John-Henry szeptember végi sérülése, amely elvitte a fél szezonját.

– És mire ő visszatért, jelentkezett Liu Shaoang hátfájdalma.
– Még kilenc-tíz nappal ezelőtt is elég rosszul álltunk ezen a téren, a végére viszont csak sikerült győzni, bár minden lépésünk egyben preventív is vele kapcsolatban – nagyon vigyázunk rá az edzéseken. Aztán persze próbálj meg vigyázni egy klasszisra a versenyen, aki gyorskoris pozícióban száguld ötvenöt kilométer per órás sebességgel a jégen…

– A sérülésekből kijutott tavaly is, hiszen Sziliczei-Német Rebeka Achillesét elvágta egy penge, Liu Shaoang eltörte a kezét, és a tavalyi dordrechti Eb előtt Liu Shaolin Sándor is bokasérüléssel küzdött, viszont olyan még nem fordult elő a csapattal, mint amilyen december elején történt – Burján Csaba Kínát sértő posztja váratlan volt és súlyos következményekkel járt: hogyan csapódott le mindez a válogatottban?
– Máshogy ott, Kínában, és máshogy itthon. Kint nem volt könnyű annak, akinek Hungary felirat volt a hátán… Az európai emberek nem annyira értik, miért lett ebből az, ami – amikor van időm, igyekszem elmagyarázni, hogy az adott helyzetben, a mi körülményrendszerünkben miért is volt ez nehezen kezelhető történet. Európában nemigen értjük, hogy a világ másik tájékán miért jelent teljesen mást egy szó, mint itt. A szólásszabadság jelentése mindenütt más – higgye el mindenki, nagyon nehéz helyzetbe kerültünk december elején.

– Mi megpróbáljuk megérteni, hogyan gondolkodnak az ázsiai emberek, de vajon Csang Csing Lina, aki már hét éve él Magyarországon, is érti, hogy mi hogyan látjuk az egészet?
– Természetesen igen. Rengeteget tanult arról, milyen is a mi világunk – sokkal megbocsátóbb Csabi megítélése kapcsán annál, mint ahogy kínaiként megéli, megélte a történteket. Ő ezt egyáltalán nem vetítette ki ránk. Túlságosan messzire nem mennék, és mélyre sem ásnék egy nappal az Európa-bajnokság rajtja előtt, de én a történteket generációs problémaként jellemezném. Kevés olyan fiatalt látok, aki minden élethelyzetben fel van készítve a megfelelő szintű és intelligens viselkedésre. De ez nem a fiatalok bűne! Nem irigylem a mai fiatalokat – amikor én voltam fiatal, meg kellett küzdenem az első Iron Maiden-lemezemért. Ma az ilyesfajta küzdelem, amely szerintem fontos ahhoz, hogy felkészült, teljes értékű emberré váljon valaki, egyre kevésbé jelenik meg. Óriási felelősség van a szülők, a tanítók vállán, és rajtunk is! Én érzem is a saját felelősségemet annak kapcsán, ami Csabival történt.

– Visszakapjuk valamikor az olimpiai bajnokot?
– Őszintén remélem, hogy a felfüggesztése alatt átgondolja a történteket. Hogy fizikailag továbbra is jó formában legyen, csak rajta múlik, korcsolyázni pedig nem fog elfelejteni.

– Csang Csing Lina is a csapat vezetőedzője marad?
– A fene se gondolta volna, hogy világháború lesz abból, hogy lelőtték Ferenc Ferdinándot. Hasonlóképp tudok a mi esetünkről is nyilatkozni. Ebben a történetben a sakkbábukat már nagyon magas szinten mozgatják – én nem látom ezt a sakktáblát. Remélem, elég erős pozícióban állunk ahhoz, hogy a végeredmény az legyen, hogy nem túl fájdalmas veszteségekkel ebben a felállásban tudunk tovább dolgozni.

– Hányszor kérdezték meg öntől, hogy a tavalyi dordrechti sikereket felül lehet-e múlni?
– Az egyik Chuck Norris-vicc úgy szól: hány fekvőtámaszt tud megcsinálni? A válasz: az összeset. Mindenkit ez érdekel.

– Fullasztó lehet a teljesítménykényszer és az, hogy mindenki elvárja az újabb és újabb sikereket a csapattól.
– Az ember majdnem mindenhez hozzá tud szokni – idő kellett hozzá, de megszoktuk ezt is. Ez már nem ugyanaz a nyomás, mint volt néhány éve, minden téren magasabb szinten járunk. A harci tűz ugyanakkora a versenyzőkben, ugyanaz az öröm, eufória és elégedettség jellemzi őket egy-egy siker után, és persze ennek az ellenkezője egy-egy kudarc után, mégsem érezzük annyira a nyomást. Mert megszoktuk. Hiába a hazai környezet, a felfokozott hangulat a mi részünkről is, kemény profiként tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.