Liu Shaolin Sándor: Egyelőre nap nap után csak a motivációt keresgélem

– Az olimpia után néhány héttel azt mondta, biztos benne, hogy nem lesz nehezebb az újrakezdés, mint az előző években – ehhez képest az arcán nem látszik semmiféle mosoly...
– Ez teljesen más élmény, mint a korábbiak voltak – ismerte el Liu Shaolin Sándor. – Ritkán kerülök ilyen helyzetbe, és talán kicsit erősen is fogalmazok, akkor is igaz: hazudtam, amikor azt mondtam, nem lesz nehéz az újrakezdés. Mert az. Piszkosul az...

– Miért?
– Az olimpia után fél évvel vagyunk, egyelőre nap nap után csak a motivációt keresgélem. Néha elgondolkozom reggelente, miért is kelek fel, miért kell a jégpályára mennem?

A VÍVÓLÁNYOK IS A JÉGPÁLYÁRA MENTEK

– Tűzzön ki maga elé célokat!
– Próbálkozom vele, de már Pjongcsang előtt tudtam, hogy ezt az évet egyébként is lazábbra veszem, nem vagyok hajlandó stresszelni azon, hogy minden versenyről éremmel jöjjek haza.

– Liu Shaolin Sándor és a stressz? Ez új párosítás.
– Nem is járnak kart karba öltve, és nem is egyedi eset az enyém: az olimpia utáni évben többen lazítanak, valamikor ugyanis muszáj feltöltődni. Ha ez meglesz, a stressz szót sem fogom kiejteni a számon.

– Érte valami váratlan itthon az olimpia után?
– Az egyensúlyt nehéz megtalálni, hiszen, amellett, hogy sportolók vagyunk, szeretnénk fel is építeni magunkat itthon. Igen, egyre népszerűbbek vagyunk, fura, de most többen odajönnek hozzánk az utcán és bárhol, mint az olimpia után néhány héttel, és olyan is előfordult már, hogy a vívóteremből jöttek át a lányok megnézni az edzésünket.

– Nyilván sokan értesültek arról, hogy véget ért a kapcsolata Elise Christie-vel...
– Tapasztalom, érzem is. Egyébként nem vagyunk rosszban Elise-szel, sőt, jó az esélye, hogy itt, Budapesten készül majd velünk, hiszen Nagy-Britanniában megszűnt a short track támogatása.

– Ez nem okoz majd újabb nehézséget?
– Én nem bánom, jöjjön, ha akar.

– Említette, hogy fel akarja magát építeni itthon. Hogyan, mi a cél?
– Őszintén úgy gondolom, hogy az öcsém, Shaoang és én felérhetünk Hosszú Katinka szintjére, vagyunk, lehetünk mi is olyan értékesek, mint ő. Sőt, szerintem képesek vagyunk meg is előzni őt e tekintetben.

VESZEKSZIK SAJÁT MAGÁVAL

– De ehhez muszáj újra és újra a jégen is bizonyítaniuk.
– Ezt is tudom, és nem is lesz ezzel sem gond. Majd. Most még tényleg nehezemre esik reggelente felkelni, majd aztán a jégpályán fagyoskodni, ráadásul eléggé el is hagytam magam a pihenő alatt, ellustultam, így aztán mégsem olyan nagy baj, hogy újrakezdtük a munkát. Amúgy ez sem újdonság számomra, elég hamar fogyok izomból, megtapasztaltam már, milyen, ha nagyon elengedem magam – nem jó érzés, sokkal jobb nézegetni a lábamon az izmokat...

– Segített a háromhetes olaszországi edzőtábor az izmok visszaépítésében?
– Valamelyest igen, a gondot más okozta.

– Éspedig?
– Egyszerűen képtelen voltam minden edzést végigcsinálni. Korábban ez sosem volt rám jellemző, mindig én voltam, aki ilyenkor is a legjobb volt, ehhez képest most én voltam, aki be sem tudta fejezni a feladatokat... Átélni, hogy nem te vagy a legjobb, holott eddig te voltál, nem túl kellemes, nem is esett jól. Tudom persze, hogy leginkább mentálisan kell helyretennem magam, mert amíg nem találom meg a motivációt, amíg saját magammal veszekszem reggelente azon, hogy felkeljek-e vagy sem, addig ez nem lesz könnyű. Most már értem, amikor egy sportoló azt mondja, elért már sok mindent a sportágában – olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyérmem már nekem is van.

– Hogyan fogadták az edzői, a társai ezt a megváltozott Liu Shaolin Sándort?
– Nyilván nem tapsikoltak örömükben... Nekik sem lehetett jó azt látni, hogy nem úgy végzem a dolgomat, ahogy korábban megszokták tőlem. Muszáj lesz valahogy átkattintanom az agyam, mert amíg például az előző szezonban még vasárnap sem pihentem, egyedül elmentem futni, vagy éppen konditerembe, mert nem akartam egyetlen napot sem kihagyni, úgy most az van bennem, hogy de jó lenne csak hetente egy vagy két napot edzeni.

– Pedig megérkezett az új korcsolyája, lesznek új pengéi, olybá tűnik, mégiscsak készül a szezonra.
– Persze, és lesz ez jobb is, csak őszintén elmeséltem, milyen érzések dolgoznak bennem. Az új cipőmet néhány napja kaptam meg, remélem, a héten jól be is állítjuk, és rendeltünk új pengéket is, kicsit hosszabbat, mint a korábbi volt.

FOGSZABÁLYZÓBAN MOSOLYOG MAJD

– Miért változtat?
– Kicsit nagyobb így a pengefelület a jégen, és szeretném kipróbálni, vajon ez milyen. A pengéimmel évek óta probléma van, folyamatosan korrigálnom kell a jégen, nem tudom ellökni magam, nem tart meg, kicsúszik, tiszta szenvedés volt sokszor egy-egy futás... Ha visszagondolok az elmúlt két évre, azt kell mondanom, egyetlen alkalommal volt tökéletes a pengém, mégpedig az olimpiai fináléban.

– A legjobbkor!
– Az az arany nagyon jól jött, és minden téren. Boldog vagyok, hogy végre Magyarországnak is van téli olimpiai bajnoki címe, és azért az sem mellékes, hogy az elsőség magával hozta a népszerűséget és a lányokat is.

– Már megint a lányok...
– Fiatalként ez csak nem baj! Kíváncsi vagyok egyébként, mit szólnak majd a változáshoz.

– Már milyen változáshoz?
– Napokon belül fogszabályzót kapok.

– Csodaszép lesz a mosolya – de mikor mosolyog újra a jégpályán?
– Eljön az az idő is, én nem félek, érzek magamban elég erőt is.