Jászapáti a hányingert is leküzdötte – már jöhet a sült krumpli ketchuppal

– Nagyon szépen korcsolyázott egész nap: érezte, hogy jó erőben van?
– Az előfutam után nem, akkor azt hittem, minden kijön belőlem... – válaszolta Jászapáti Petra az 1500 méteres olimpiai döntő után.

– Fáradt volt, vagy mitől volt hányingere?
– El is fáradtam, nem is vacsoráztunk, és ha konkrétan nem is éreztem, hogy izgulok, nyilván volt bennem versenydrukk.

– Azt az előfutamot gyönyörűen oldotta meg!
– Szerintem is, de az edzőnk, Lina azért így is talált benne hibát. Ő sosem elégedett, de ez így van rendjén, hiszen ha ő egyszer azt mondja, hogy mindent jól csináltam, akkor én hátradőlök. Szombati három futamomból ez az első volt a legjobb. Aztán jött az elődöntő, ahol szerencsém volt.

– Azért nem magától ért oda a negyedik, vagyis B-döntőt érő helyre.
– Nyolc körrel a vége előtt újra azt éreztem, el fogom hányni magam, úgyhogy azt hajtogattam, hogy úristen, nehogy ezt tedd, itt vagy az elődöntőben, van esély a továbbjutásra, meg aztán milyen ciki lenne már a jégen hányni... Örültem, amikor felkorcsolyáztam a negyedik helyre, akkor átfutott az agyamon, hogy atyaég, B-döntőt fogok menni az olimpián, aztán beértem a célba, és A-döntő lett belőle. Néztem is körbe kicsit értetlenül, hogy akkor most mi is van.

– Bánhidi Ákos edző nagyon megdicsérte szombati teljesítményét, de azt is elmondta, hogy a fináléban picit megilletődöttnek látta önt – jól látta?
– Amikor a futam előtt egy helyre vezették a döntősöket, csak nézegettem körbe-körbe, hogy hol is vagyok. Örültem nagyon. És nem azt néztem, hogy milyen klasszisok ülnek mellettem, hanem arra koncentráltam, hogy idáig eljutottam, és hogy élvezni akarom a finálét.

– A rajtnál mosolygott is.
– Amikor a rajthoz szólítottak, az leírhatatlan volt. Ránéztem Linára, mosolygott ő is – ezek olyan pillanatok, amelyek örökre elkísérnek majd.

– És mikor jött a megilletődöttség érzése elő?
– Sajnos a futam közepénél beugrott, hogy hol is vagyok. Ilyenre eddig még nem volt példa, ezen dolgoznom kell a jövőben, mert ez hiba volt. Bízom abban, hogy ha legközelebb döntős leszek egy világversenyen, ilyen már nem történik meg velem. Csak egy pillanat volt, de valamelyest kibillentett. Utána már arra gondoltam, hogy nem itt kell megijedni, hiszen ott vagyok a többiekkel, annyival nincsenek előttem, hogy elkeseredjek. És amikor láttam, hogy kezdenek fáradni, erőre kaptam. Hogy éppen Ariana Fontanát előztem meg, aki itt, Pjongcsangban lett olimpiai bajnok ötszázon, az hihetetlen!

– Nagy skalp, ez kétségtelen!
– Én is így gondolom. És bízom abban, hogy ez az olimpiai finálé olyan erőt ad majd nekem, hogy legközelebb nem leszek megilletődve, ha egy világ- vagy Európa-bajnokságon bejutok a döntőbe.

– Vagy éppen itt, Pjongcsangban ezer méteren...
– Na, igen. Ezerötszázon is úgy mentem fel minden futamra, hogy ez lesz az utolsó, és ezer méteren is ugyanígy fogok tenni.

– Amúgy szereti az ezer métert?
– A két kedvencem az ezerötszáz és az ötszáz, ez meg ugye éppen a kettő között van, és szerintem a legnehezebb szám, a mezőny is itt ér össze leginkább. Taktika, gyorsaság és erő is kell hozzá.

– Három versenynapon vagyunk túl: mennyire fáradt?
– Fura ez, hiszen tényleg csak három versenynapunk volt, de már egy hete tart az olimpia. A legnehezebb az, hogy egy-egy nap végén nem ereszthetek le, és nem ülhetek be megenni egy sajtburgert.

– Pedig vágyik rá?
– Leginkább a sült krumplira. Azt el is döntöttem, hogy a versenyek legvégén három nagy, de inkább XXL-es méretű sült krumplit fogok magamnak rendelni sok-sok ketchuppal. És mindet meg is eszem.

TÉLI OLIMPIA, PJONGCSANG
RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYÁZÁS, NŐI 1500 MÉTER
1. Csoj Min Dzsong (Dél-Korea) 2:24.948 perc
2. Li Csin-jü (Kína) 2:25.703
3. Kim Boutin (Kanada) 2:25.834
4. Kim Al Ang (Dél-Korea) 2:25.941
5. Jorien Ter Mors (Hollandia) 2:25.955
6. Jászapáti Petra (Magyarország) 2:26.138