A világ legjobb ívmérő óráját találták fel a magyarok

– Mennyiben más egy olimpiai felkészülés, mennyivel keményebb, esetleg hosszabb?
– Az előző évhez képest a dátumok nem voltak ugyanazok. Értem ezalatt, hogy hamarabb kezdődött a világkupa-sorozat, amely egyben kvalifikációs volt, és ez időben mindent korábbra tolt – válaszolta Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere. – Emellett természetesen a felkészülés abban is különbözött például a tavalyitól, amelyről már akkor is megállapíthattuk, hogy kemény volt, hogy nőtt a mennyiség és az intenzitás. Nem túlzás, a végletekig feszítettük a húrokat.

– Hogy a magyar short track fejlődik, hogy a versenyzők egyre jobbak, azt világosan mutatják az eredmények, de hogyan képezi magát egy edző?
– A Magyar Edzők Társasága szervezte továbbképzések nagyon fontosak nekem, és előrébb is visznek. Ugyanakkor egyetlen szakmában sem lehet megállni az önfejlesztéssel. Aki úgy gondolja, elért a csúcsra, ott azonnal veszített is. Van olyan része, szakasza a fejlődésnek, amikor az ember a nagyoktól tanul, és van olyan, amikor a meglévő ismeretei alapján kísérletezésbe kezd, utóbbihoz viszont már el kell érni egy bizonyos szintre. Ha meg akarunk valakit előzni, folyamatosan egy gondolattal előrébb kell járnunk. Nyitottak vagyunk a világra, ma már a világhálóról is rengeteg ötlet, információ begyűjthető – ezeket viszont át kell pergetnünk magunkban, és mint ahogy a búza is elválik az ocsútól, ki kell választani azokat, amelyekről valószínűsíthető, hogy előrébb visz. Persze azt, hogy ez így is van, mindig csak a gyakorlat igazolja vissza.

– Kísérletezni kell?
– Figyelni kell, mégpedig nagyon. Egy kémiai laborban, ahol egerekkel kísérleteznek, mégiscsak kisebb a kockázat, mint amikor az ember egy világbajnokkal szórakozik – teszem hozzá, én az egereket is sajnálom…

– Sokszor mondják, hogy a short track olyan, mint a Formula–1.
– Szeretem ezt a hasonlatot.

– Ez azt jelenti, hogy akárcsak abban a sportágban, itt is dugdos és titkol mindenki mindent a másik előtt?
– Nagyon-nagyon csúnyán, igen. Ez így működik.

– Vagyis amikor találkozik egy külföldi edzővel, van pacsi meg mosolygás, és ennyi?
– A pacsi természetesen megvan, és beszélgetünk is más edzőkkel, de olyan, hogy „Figyelj már, elmondanád, hogy annak a versenyzőnek hogy van a pengéje hajlítva?”, ilyen nincs. Ez titok, ezt senki sem tárja fel a másik előtt.

– Egy világversenyen, amelyen két csapatnak sokszor közös az öltözője, ezt hogy lehet megoldani?
– Általában az erősebb csapatokat gyengébbekkel teszik közös öltözőbe, de amikor a technikusaink dolgoznak, mi bizony becsukjuk az ajtót, hogy ne lehessen látni, mit művelnek a korcsolyákkal a mieink – egyedi megoldásokat alkalmaznak, és nem túlzás, saját fejlesztésből, saját kútfőből a világ legjobb ívmérő óráját alkották meg. Ez az ő szellemi termékük, nekünk meg segít, persze hogy nem mutatjuk meg a nagyvilágnak!

– Összetett sportág a short track.
– Ezért nem túlzás, amikor a Formula–1-gyel hozzák összefüggésbe. Nálunk is rendkívül sok apróságból tevődik össze egy-egy jó eredmény: ha csak a technikai vonalat nézzük, azt mondhatjuk, hogy magas szintű mérnöki fejlesztéseken múlik, hogyan is működik például a felszerelés egy olyan korcsolyázó lábán, aki világszintű eredményekre képes.

– Mennyire megbecsült a magyar rövid pályás gyorskorcsolya a világban?
– Nagyon, és ezt látjuk, érezzük is – minden szinten. Az első jele ennek az volt, amikor az egyik edzésünkön megjelent a dél-koreai csapat videósa. Ez azóta jóval magasabb szintre lépett, ma már nagyon figyelik minden lépésünket, az eredményeink miatt pedig tényleg elfogadnak és becsülnek minket.

– És itthon?
– Az utóbbi években a támogatásunk is nőtt, és nagyon odafigyelnek ránk. Mindenki igyekszik segíteni a munkánkat. Ezek így, együtt olyan lehetőségeket teremtenek számunkra, amely már-már megközelíti azt, amely a sportág nagyhatalmainak is megadatik hazájukban. Hálásak vagyunk érte, és teszünk is azért, hogy éljünk a lehetőséggel és eredményesek legyünk. Még van lemaradásunk, például szélesítenünk kell az utánpótlás bázisát – a pjongcsangi olimpia után erre még nagyobb hangsúlyt fektetünk.

– Érthető, hogy most Pjongcsang van a középpontban: mennyire elégedett a csapat felkészülésével, hogyan dolgoztak a versenyzők?
– Mondhatom kicsit csúnyán? Mindenki kiköpte a tüdejét a felkészülés alatt, senkire sem lehet panasz. A mérések azt mutatják, hogy ott tartunk most, néhány nappal a rajt előtt, ahol szerettünk volna tartani. A rajtig hátralévő napokban ezt az állapotot kell a csúcsformáig „kihegyezni”.

– Nem szeret esélyt latolgatni, ebben a sportágban egyébként is leginkább arról lehet beszélgetni, ki az igazán jó koris, a jégen sokszor felborul a papírforma. Inkább azt árulja el, hogyan küldi fel a versenyzőket a pályára, mit mond nekik? Lelkesít, bátorít ilyenkor, vagy pusztán tényeket közöl? És ezt az egész csapatnak mondja, vagy külön-külön beszélget a versenyzőkkel?
– Többé-kevésbé fel is sorolta azokat a lehetőségeket, eszközöket, amelyekkel élni tudok ilyenkor. Ezekből kell kiválasztani azt, amelyre épp akkor a leginkább szükség van.

– Mindig minden alkalommal eltalálja, látja rajtuk, mire van szükségük?
– Ezen a szinten a jégre lépés előtt már nem azt mondogatjuk nekik, hogy figyelj a lábadra, a kanyarra és hasonlókra, mert ezeket a versenyzők pontosan tudják. Nekünk az volt eddig a feladatunk, és a következő néhány napban is az lesz még, hogy legjobb tudásunk szerint felkészítsük őket. Ha ez megvan, akkor következhet az a fázis, amelyre valójában nem lehet felkészülni, hiszen ez olimpia, de azért igyekszünk megfelelni a négyévenkénti verseny pszichés hatásainak.

– A kvalifikációs világkupa-sorozat is ebben hozott leginkább nehézségeket.
– Isten ments, hogy az átlagembert vagy a hétköznapi embert kevesebbnek gondoljam vagy láttassam, de gondoljunk bele: a mindennapokban egy-egy kisebb stresszhelyzet, nyomás is problémás helyzetet okozhat. Versenyzőink az évek során arra lettek felkészítve, hogy ez a szituáció ne viselje meg őket, hogy ezt a helyzetet kezeljék jól. Ez egy vizsgafeladat, amelyre éjt nappallá téve tanultunk éveken keresztül, ettől függetlenül kérdezhet tőlünk olyat a tanár, amellyel meglep minket… Azért leszünk mi ott a srácok mellett, hogy ha észleljük a zavart, ne jelentsen rosszabb jegyet a vizsgán. Leginkább ez lesz a feladatunk.

– Akad olyan a csapatban, akiről pontosan tudja, hogy jól viseli a feszült helyzeteket?
– Igen, van olyan versenyző, akihez hozzá sem kell ilyenkor szólni, de van olyan is, akihez oda kell menni, és egy-két jól eltalált mondattal kell a megfelelő állapotba hozni. Ismerjük a versenyzőket, látjuk rajtuk a feszültséget, és minden mást is, tudjuk, mikor kell a potmétert lefelé és mikor felfelé húzni. Azt kell elérnünk, hogy az olimpia előidézte felfokozott állapot élesítse őket: az a cél, hogy a legjobb döntést hozzák meg a megfelelő pillanatban, és ezt a legjobb fizikai állapotban tegyék meg. Erre és ehhez kell őket hangolni végig Pjongcsangban.