„Ez nem az invalidusok háza, ez az olimpia. Két olimpia, és takarodj! Hagyd a fiatalokat érvényesülni. Pljuscsenko egy hadirokkant” – idézik Zsirinovszkijt az orosz újságok. A hírhedt populista politikus egyben jelezte, törvényjavaslatot tervez benyújtani, amely megtiltaná, hogy egy orosz sportoló két olimpiánál többet vállaljon.
Pljuscsenko a visszalépése után rengeteg kritikát kapott hazájában, sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán akart-e versenyezni. Mivel az oroszoknak nincs további indulójuk férfi műkorcsolyában, a rendező nemzet biztosnak tűnő éremtől esett el.
Vitalij Mutko sportminiszter jelezte: csak a csapatverseny estéjén (vagy másnap reggel tízig) cserélhettek volna az oroszok, orvosilag bizonyított sérülés esetén. A miniszter hozzátette: Pljuscsenko ifjú riválisa, Makszim Kovtun nem állt készen.
„Nem lépett vissza az egyénitől, mivel teljesen rendben érezte magát. A csere pedig trükközést jelentett volna, és nem a fair play szellemében cselekedtünk volna, ha változtatunk. Pljuscsenkónak kellett versenyeznie" – így az orosz világklasszis edzője, Alekszej Misin.
A mostanáig már 12 hát- és térdműtéten áteső Pljuscsenko elárulta, négy fájdalomcsillapítóval tréningezett az egyéni előtt, és egyszerűen már nem bírta a fájdalmat.
„Már négy fájdalomcsillapító bennem volt. Sokat kell pihennem és kezelésekre járnom, aztán el kell kezdenem a rehabilitációt. A versenyszerű műkorcsolyát minden bizonnyal befejezem, részemről vége. Gálákon és showműsorokon fogok fellépni a jövőben, de az még messze van – most pihenés következik.”
Az Orosz Műkorcsolya-szövetség elnöke, Alekszandr Gorskov védelmébe vette Pljuscsenkót.
„Mindent beleadott a csapatversenyben, a körülmények összjátéka akadályozta meg a folytatásban. A profi sportban nem ritkák a sérülések. Épp ezért kellene ésszel megnyilvánulni egy sérülés után, nem is értem, mi ez a lázadás” – nyilatkozta.
Adjuk át a szót Vancouver olimpiai bajnokának, az amerikai Evan Lysaceknek.
„Pljuscsenko pályafutása hihetetlenül hosszú volt, a sportélet legnagyobbjaihoz mérhető. Mindig szenvedélyes és nehéz ellenfélnek számított. Lenyűgözött, hogy volt elég akaratereje a visszatéréshez, és aztán aranyat nyert a csapattal. Biztos vagyok benne, ő sem elégedett azzal, hogy így lett vége a karrierjének. De a fájdalom túl nagy volt már neki” – vélekedett.
„Műkorcsolyázónk nagyszerű pályafutása valódi emberi tragédiával ért véget” – búcsúztatta Pljuscsenkót a Szovjetszkij Szport, amely a visszavonuló klasszis bocsánatkérő szavaival a címlapon jelent meg. A sportnapilap ugyanakkor megkérdőjelezte a műkorcsolya-szövetség döntését, amellyel elvette Makszim Kovtuntól a nagy lehetőségtől.
„Mi szükség volt erre a döntésre? Nem kizárólag Makszim Kovtunt fosztották meg a nagy esélytől, hanem versenyző nélkül hagyták az országot is. Az agyunkkal sejtettük, hogy gyakorlatilag nincs esélye egy veteránnak mindezt végigcsinálni, ám a szívünk csodát várt” – írják.
Az NTV televízió értesülései szerint Pljuscsenko maga kérte a csapatverseny után, hogy léphessen vissza, ám a műkorcsolya-szövetség képviselői képtelennek bizonyultak a szabott határidőig utolérni Kovtunt – akinek elege lett a szövetségből, kikapcsolta telefonját, és „lelépett a színről”. A szövetség nem kommentálta az NTV értesülését.