Csillogás és művészet a jégen, telt ház előtt

A műkorcsolyát nagyon sokan szeretik – bizonyítja egyrészről ezt az, hogy manapság alig-alig rendeznek olyan világversenyt, ahol ne telt ház várná a jégre lépőket, másrészt a felmérések is alátámasztják: a sportág küzdelmeit rengeteg ember követi figyelemmel a tévéképernyő előtt.

A műkorcsolya és jégtánc – jó ideje már inkább így használjuk a sportági elnevezést, hiszen a jégtánc valóban eltér a másik három számtól, a két egyestől (férfitől és nőitől) és a párostól.

Nos, a jégtánc tulajdonképpen olyan, mint a társastánc – a jégen. Ezért aztán nem az ugrásokon van a hangsúly, sokkal inkább az emelések, a lépéssorok a kiemelt elemei, és rendkívül fontos a zenével való összhang. A futás közben a partnerek nem távolodhatnak el egymástól annyira (időben és térben), mint a párosok tagjai.

A másik három versenyszámmal ellentétben a jégtáncosok minden versenyen három programot futnak.

Elsőként a kötelező táncot mutatják be – hogy melyik is lesz az pontosan az olimpián, az első hivatalos edzésen sorsolással döntik el. Minden duó ugyanarra a zenére futja a kötelezőt.

Az idei szezon original (második program) témája a country és a néptánc – ezúttal fontos kritérium, hogy egyetlen nemzet táncát mutathatják be a korisok a program során.

A kettősök harmadik futása a kűr, amelyben a szabályok kötöttsége mellett mégis szabadon szárnyalhat a fantázia mind a koregráfia összeállításakor, mind a kivitelezés során.

A női, a férfi és a páros műkorcsolya képviselői kétszer lépnek a jégre: elsőként az úgynevezett rövidprogramot futják le, amely tulajdonképpen a kötelező elemek bemutatásából, végrehajtásából áll. Mindhárom versenyszámban kiemelt szerepet kapnak az ugrások, a lépéssorok, a kombinációk és a forgások.

A kűr során ugyanezen elemek és sorok kapják a főszerepet – ám itt nagy hangsúly van az egyéniségen, a fantázián és a kreativitáson.

Fontos szabályváltozás ettől az évtől kezdve, hogy a kűrt (a korábbi 24-gyel szemben) a nőknél és a férfiaknál már csak a legjobb húsz versenyző futhatja le – ugyanez a szám a párosoknál és a jégtáncosoknál húszról tizenhatra csökkent.

S hogy kik érhetnek oda az érmes helyekre? Pontozásos sportág lévén itt bizony hatalmas szerephet jut az adott ország sportdiplomáciája, s nemegyszer előfordul az, hogy nem feltétlenül a legszebben, legjobban, már-már tökéletesen teljesítők mosolyognak a dobogó tetejéről…

A férfiaknál visszatért Torino bajnoka, Jevgenyij Pljuscsenko – sokan már előre odaadnák neki az aranyérmet. Hogy nem lesz könnyű dolga az orosznak Vancouverben, arról a francia Brian Joubert, a svájci Stéphane Lambiel, az amerikai Evan Lysacek, a japán Oda Nobunari és honfitársa, Takahasi Dajszuke egészen biztosan gondoskodik majd.

A párosok versenyében nagy esélyesnek számít egy német duó, az Aliona Savchenko, Robin Szolkowy kettős – még akkor is, ha kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnokok a januári tallinni kontinensviadalon kikaptak az orosz Juko Kavaguti, Alekszandr Szmirnov kettőstől. Utóbbiak mellett a kínaiak (Zhang, Zhang) szólhatnak még bele az elsőség kérdésébe.

A jégtáncosok között a Tessa Virtue, Scott Moir kettős személyében hazai kedvenceinek szurkolhat majd a kanadai közönség, akik a biztatást és a sportdiplomáciai támogatást kihasználva ott lehetnek a dobogón, feltéve, hogy megmutatják, mire is képesek a jégen.

A francia kiválóságok, Isabelle Delobel és Olivier Schoenfelder ismét megküzdhetnek majd az orosz Okszana Domnyina, Makszim Sabalin kettőssel, ám akár még az amerikai Meryl Davis, Charlie White duó is odaérhet a mezőny elejére.