Walchhofer 28. szakági pódiumával megtartotta vezető helyét a Világkupában

Kitzbühel mellett a legtechnikásabb és leglátványosabb pályának tartják, az egyetlen olyannak, amelynek rajtállását a célból látni lehet. Stelviót úgy tervezték a szakemberek, hogy igénybe vegye a versenyzők mind technikai, mind atletikus képességeit. A majdnem 1000 méteres magasságról leereszkedve pokolian tempós kanyarokon és éles ugratókon át a versenyzők levegőt is alig kapnak a célban. Nem is csoda, hogy világ- és olimpiai bajnokok, VK-első klasszisok egész sora szerepel a győztesek listáján. A teljesség igénye nélkül nyert már Bormióban Luc Alphand, Stephan Eberharter, Lasse Kjus, Fritz Strobl, Michael Walchhofer, Bode Miller, Hermann Maier és Daron Rahlves (utóbbi két versenyzőnek a duplázás is sikerült lesiklásban).

Illusztris névsor, az esélytelenek nyugalmával eddig még nem győzhetett egyetlen síző sem a hírhedt pályán. Idén azonban nyeretlen versenyző örülhetett a végén.

Az időjárás végre kegyes volt a sízőkhöz: hideg (– 8 fok), de derült, nyugodt idő fogadta a versenyzőket – a végeredményt tehát aligha lehet a változó körülmények számlájára írni.

Mégis, mint a végén kiderült, már az első lesikló után eldőlt a leglényegesebb kérdés, azaz a győztes személye. Az olasz Christof Innerhofer látható hiba nélküli menetet produkált – viszonyítási alap híján mégis kevesen sejthették, mennyire jó időt futott.

Amikor az utána következő osztrák Gruber kiválónak tűnő menete ellenére 1,6 másodperces hátrányt szedett össze, már valószínűsíthető volt, hogy az olasz idejét nehéz lesz túlszárnyalni. Főként a pálya alsó szakaszán jött elképesztő iramban Innerhofer – örülhetett, aki itt megúszta 1 másodperc alatti hátránnyal. A grödeni győztes, szintén olasz Werner Heel volt az első versenyző, aki másfél másodpercen belülre tudott kerülni Innerhoferhez képest. Az esélyesek közül Hermann Maier pocsék lesiklást mutatott be, Defago 1,8-as hátrányt kapott, honfitársa, Cuche viszont egészen jó időt produkált – ez jelen esetben 1,3 mp hátrányt jelentett, ami végül az 5. helyre volt elég.

Ezután jött a verseny újabb meglepetése, az osztrák Klaus Kröll: szinte végig vezetett, és előnyéből eleget megtartott ahhoz, hogy a célban csak 0,32 mp hátránya legyen – meg is szerezte végül a 2. helyet. A kanadai Manuel Osborne-Paradis és a szintén hazai Peter Fill menetekor nem kellett aggódnia Innerhofernek, és Michael Walchhofer is csak a pálya közepéig tudta tartani a tempót – végül az osztrák 0,95 mp hátránnyal ért be, ami a 3. helyet jelentette neki.

Aksel Lund Svindal tovább folytatja érthetetlen mélyrepülését, most is látványos hiba nélkül, ám piszok lassan sízett, több mint 2 mp hátránnyal a 17. helyen zárt. A betliző norvég a pálya állapotára nem foghatta gyengélkedését, hiszen az utána érkezők közül a kanadai Erik Guay 6., a svájci Daniel Albrecht 8., valamint az év meglepetésembere, a svájci Carlo Janka 10. helyezéssel tudta abszolválni a versenyt.

Az ügyeletes botrányhős, a már most korszakos legendának számító Bode Miller eredetileg a 15-ös rajtszámot kapta, ám mivel nem tette tiszteletét az előző napi hivatalos procedúrán, visszasorolták az utolsó, 46. helyre, emellett kapott 650 euró büntetést. A magas rajtszám ellenére éppen csak lemaradt a dobogóról. Orvosi vizsgálatra hivatkozott, bár utóbb taktikai lépésként magyarázta a történteket. Az egyesült államokbeli sportoló személyes edzője, Forest Carey így vélekedett az esetről: „Bode nem gondolta, hogy a nagyobb rajtszám feltétlenül hátrány lenne. Éppen ellenkezőleg, a látási viszonyok ugyanis utóbb javultak, és a kanyarok megfelelő tapadása kitartott a verseny végéig.”

Innerhofer legnagyobb sikerét érte el, első VK-elsősége, egyben dobogója a mostani, korábban mindössze 8 TOP-10 eredményt tud felmutatni (ennek fele lesiklás, még SuperG-ben, illetve az előbbi két ág kombinációjában jeleskedett). Győzelme történelmi, hiszen még soha nem nyert olasz férfi versenyző Bormióban lesiklást és egyáltalán, bármiféle VK-versenyt. Még az idén is nem egy alacsonyabb kategóriás versenyen (FIS Race, EK) tette tiszteletét (3 EK- és 7 FR-sikert tudhat magáénak), így a 24 esztendős dél-tiroli győzelme szenzációszámba ment. „Igazi álommenet volt, azt rögtön éreztem. Összeszorítottam fogaimat, és 120 százalékot nyújtottam. Beteljesedett számomra egy álom, és hogy ez hazai pályán történt, még szebbé teszi” – értékelt a boldog győztes.

Klaus Kröll a szám igazi specialistája, egyéb szakágban jószerivel nincsenek értékelhető eredményei. 1999-ben junior-világbajnok lett lesiklásban, mégsem futhatott be különösebben eredményes pályát, elvégre Maier, Eberharter és a többiek között nehéz érvényesülni.

Lesiklásban ez volt a negyedik dobogós helyezése (ebből a 3. második pozíciója), Bormióban korábban kétszer is csak századokkal maradt le a dobogóról, most kárpótolta őt a sors. Ennek ellenére kissé csalódottan nyilatozott: „Ma nyerni akartam. És ha itt nyerni akarunk, kegyetlenül oda kell rakni a sít. Ezt nem tettem meg teljesen, mivel a zárószakaszom túl óvatos volt. Extrém kemény volt a pálya, igazán boldog voltam, amikor végre áthaladtam a célvonalon.”

Walchhofer 28. szakági pódiumával megtartotta vezető helyét a Világkupában. A sokat tapasztalt osztrák a győztest dicsérte: „Innerhofer tökéletes futamot produkált, mindent kihozott a lábából. Ma nem lehetett legyőzni. Extrém nehéz verseny volt, Bormióban kegyetlenül kell síelni.”

Összetettben az év végén betliző Svindal továbbra is vezet, ám az egyre sűrűsödő mezőny jelentősen közeledett hozzá.





A szezonnyitó soeldeni verseny után ismét Ausztria adott otthont VK-versenynek, a hölgyek az alsó-ausztriai Semmeringen csaptak össze előbb óriás-műlesiklásban, majd szlalomban.
1995 óta VK-helyszín a semmeringi hágó melletti síparadicsom, s általában kétévente rendeznek itt versenyeket. A korábbi öt óriás-műlesikló versenyen senkinek sem sikerült dupláznia.

A címvédő Kathrin Zettel igazolta a papírformát, s korrekt első futamot követően kiváló második menetben magabiztosan nyerte a versenyt, napra pontosan két évvel ezelőtti sikerét megismételve, szülőhelyétől néhány kilométerre. Ez volt pályafutása negyedik VK-elsősége és 18. dobogója. A győztes szavai: „Felfoghatatlan érzés! Hazai szurkolóim közelsége sok erőt adott, csodálatos a duplázás!”

Manuela Moelgg nem tudta megőrizni 21 százados előnyét, már sokadszor kapott ki nyertes helyzetből. Ez volt a 6. VK-dobogója, a győzelem továbbra is várat magára. „Túl sok sebességet vesztettem a második futamban a felső szakaszon, mindenesetre boldog lehetek ezzel az eredménnyel” – vélekedett a dél-tiroli síelőnő.

Lara Gut elképesztő! Mindössze 17 esztendős, s gyors egymásutánban megszerezte első SuperG- és most első GS-dobogóját is (még tavalyról van egy bronza lesiklásban). Papíron az óriás a svájci tini leggyengébb száma, mégis 5 tizedet vert a legnagyobbakra a második futamban (1:04,09), így tudott felzárkózni a 15. helyről a dobogóra. Az élen álló kettőst leszámítva esélytelenek voltak riválisai. Éretten értékelte teljesítményét: „Az első futamban nem tudtam megtalálni az ideális íveket. Pontosan tudtam, miben kell javulnom a másodikban, valóban tökéletesen alakult ott minden.”

A második futam másik nagy nyertese a kanadai Genevieve Simard, ő a 25. helyről lépett előre 10-et.

1:05-ön belül rajtuk kívül még a győztes Zettel, valamint Lindell-Vikarby, Fanchini, Karbon és Pärson tudott teljesíteni.

Az összetett VK-ért harcolók közül Poutiainen komolyat hibázott, majdnem elhasalt, de a finn legalább megélte a célvonalat, nem úgy Nicole Hosp, akit egy kapu akadályozott meg ebben. Riesch, Vonn, Karbon és Pärson futamában nem lehetett észlelni jelentősebb hibát, egyszerűen tempóban nem tudták követni a fiatal svájcit. Kellemes meglepetésnek számít még a szám olimpiai bajnoka, Julia Mancuso hatodik helye (idei legjobbja). A verseny alakulását nagyban befolyásolták a tervezett és váratlan szünetek, ugyanis a frissen kozmetikázott pálya sokat segített Zettelnek, Gutnak és Mancusónak.

Úgy fest, ez a hétvége a rajtszámmizéria jegyében telt. A versenyt megelőző sorsoláson Hospot – a ranglista alapján tévesen – az elitcsoporton kívülre, a 7–15. helyekre száműzték. Nyilvánvalóan figyelmetlenség történt, a francia Tessa Worleyval cseréltek helyet. Az osztrákok tiltakoztak, így közvetlenül a verseny előtt újra megtartották a sorsolást, ezen a 12. helyről előrelépett a 6. pozícióba. Nem fejezte be a versenyt, így várhatóan nem lesz utóélete a szervezési hibának.
A szakági VK-ban Zettel megközelítette az éllovas Poutiainent, egyre inkább kettejük kiélezett csatája kezd kidomborodni.



Hétfőn a szokásnak megfelelően esti szlalommal zárták az esztendőt. Tökéletes időjárás és pályaviszonyok fogadták a versenyzőket, s nem kevesebb, mint 12 000 néző.

A versenyen a német Maria Riesch dominált, aki az első körben majdnem 6 tizedes előnyt halmozott fel a remek szezont teljesítő finn Tanja Poutiainennel szemben. Egészen más dimenzióban voltak, hiba egyik oldalon sem volt felfedezhető, tempóban volt hatalmas a differencia. Harmadik helyről a minden bizonnyal duplázásért rajthoz álló Zettel várta a második futamot, őt követte az Aspenban győztes cseh Sarka Zahrobska, kisebb hibákkal teletűzdelt siklásával. Ötödik helyen a szlovák Zuzulová végzett, elkövetett egy komolyabb hibát, anélkül vélhetően a finn idejét teljesítette volna. Lindsay Vonn nem kockáztatott semmit, így is megkaparintotta a 6. helyet. Két, 20-on kívüli rajszámmal induló, az olasz Gius és a horvát Fleiss is beverekedte magát a legjobb 8 közé. Másfél másodpercnél is többet kapott a túl megfontoltan versenyző Hosp, a címvédő Borssen, valamit Anja Pärson. A két olasz esélyes betlizett, az egész szezonban botladozó Denise Karbon telis-teli hibával még leért, míg Moelggnek még ennyit sem hozott a kamikazetaktika, kaput tévesztett, kiesett.

A második futamban előbb az egyesült államokbeli Hailey Duke vitte a prímet, 56,93-as idejével, ez a 8. helyre volt elegendő (élete legjobbja), majd a horvát Ana Jelusic 56,72-vel álította be az abszolút legjobb időt, és egészen a legjobbakig vezetett. Remek ajánlólevél ez a hazai futama előtt. Hosp és Zuzulová gyengélkedett, Zettel óvatosan mozgott a korábban Karbont, Ginit és Fleisst is búcsúztató pályán, így nem sikerült a hőn áhított duplázás.
Az összetett VK címvédője s idei listavezetője viszont kitett magáért. Az utóbbi hetek nullázásai után volt annyi önbizalom Lindsey Vonnban, hogy a határokig kihasználja a pályát. Ennek lett gyümölcse a harmadik hely, ami pályafutása 35. dobogója. Szlalomban most állhatott fel harmadszor, vagyis látványosan felfejlődött a technikát és precizitást sokkal inkább igénylő számban. Összetettben ugyan tovább csökkent előnye üldözőivel szemben, mégis sokatmondó adat, hogy tavalyi győztes évében mindössze ötször ért célba műlesiklásban, akkor is mindig 10-en kívül, s ennek ellenére nem volt igazi ellenfele összetettben. „Az első menetem nem volt tökéletes, bár keményen küzdöttem. Másodjára remek pályát teljesítettem, kihasználtam a lehetőséget. Zágrábot izgalommal várom, és reménykedem, hogy visszaszerzem a szlalom-Vk vezetőjének járó piros trikót” – így Vonn.

Tanja Poutiainen meg tudott őrizni előnyéből közel fél másodpercet, tökéletes futamát látva biztosnak tűnt, hogy az utolsóként rajthoz álló német lánynak keményen oda kell tennie magát, ha le akarja győzni. 31. VK-dobogóját abszolválta, szlalomban tizenötödik alkalommal ünnepelhetett.

Maria Riesch megbirkózott a feladattal, s magabiztosan nyert idén másodszor szlalomban, korábban még 2004-ben tudott diadalmaskodni. Mindent összevetve nyolcadik VK-elsőségét és huszonkettedik dobogóját gyűjtötte be. Megelőzte a finnt, feljött a tabella második helyére, s formáját tekintve könnyen elképzelhető, hogy az új évben átveheti az elsőséget összetettben Vonntól, ahogyan ezt a szakágban megtette hétvégi sikerével. „Nem hittem el, hogy ez megtörténhet. Két szlalomot zsinórban nyerni egyszerűen csodálatos érzés. Ezúttal lassabban kezdtem, mert a kis gömb (a szakági győztesek trófeája) járt az eszemben. De még sok futam van hátra” – bizakodott a hasonlóan sikeres folytatásban a német lány.