A Nemzetközi Síszövetség nem csak az alpesi sít, hanem a sportág egyéb válfajait, így a síugrást, sífutást, mogulsízést is magában foglalja. Maga az alpesi sí összesen négy versenyszámból áll, melyek a következők: Szlalom/műlesiklás
Ez a versenyszám kétfutamos, a második futamba az első futam legjobb harminc versenyzője kvalifikálja magát, akik fordított sorrendben indulnak a döntő futamon (második).
Óriásműlesiklás
Az előzőhez hasonlóan szintén kétfutamos, azonban itt már két kapu között kell sízni, nem "stanglik" mellet, mint a műlesiklásnál (a fordított sorrend itt is érvényes).
Szuper-óriásműlesiklás
Egyfutamos gyors szám, átmenetet képez a lesiklás, illetve az óriásműlesiklás között, ez a legfiatalabb versenyszám.
Lesiklás
Szintén egyfutamos gyorsszám, ahol a kapuk már-már szinte a pálya vonalvezetését veszik fel, ezért is hívják őket iránykapuknak.
Miért folyik a "hajsza"?
Minden versenyen a sportolók pontokat kapnak, de csak a legjobb harminc. Az első száz, míg a harmincadik egy pontot kap. Minden szezon végén a négy versenyszámban, illetve összetettben győztest hirdetnek az összegyűlt pontok alapján. S persze nem utolsósorban pénzért, melyet svájci frankban fizetnek ki.
Biztonság
A FIS rendkívül nagy hangsúlyt fektet a biztonságra, ezért a bukósisak használata - a szlalom kivételével - minden számban kötelező. Korábban e nélkül indulhattak az óriásműlesiklásban is, azonban az ismétlődő balesetek miatt itt is kötelezővé tették. A pályák mellett ún. síhálókat (közismertebb nevén "majomfogót") feszítenek ki, ezzel megakadályozva azt, hogy egy esetleges bukáskor a síző fának illetve egyéb objektumnak ütközzön. Viszont százszázalékos biztonságot ez sem tud nyújtani, lásd Hermann Maier naganói (1998-as téli olimpia) bukása, amikor is három (!) védőhálón keresztülszaltózott. Leghatásosabb akkor, ha a síléc minél kisebb szöget zár be a hálóval (optimális esetben nulla fok, azaz párhuzamos a léc a védőhálóval), így ugyanis kisebb az esély arra, hogy azt a sí átszakítsa.
Verseny eltolása
Sokszor előfordul, hogy a rossz időjárási körülmények (köd, szél, hóesés stb.) beleszólnak egy-egy verseny zökkenőmentes lebonyolításába. Ilyenkor két lehetőség kínálkozik; a versenyt vagy eltolják (a versenynapon belül), vagy lemondják, és azt majd később ugyanott, esetlegesen máshol rendezik meg. Persze előfordulhat az is - különösen gyors számoknál -, hogy a verseny közben változik meg drasztikusan az időjárás (pl. köd ereszkedik a pályára). Ilyenkor, ha minimum harmincan lejöttek, akkor végeredményt hirdethetnek, ha azonban nem adott ez a létszám, akkor a lejött sízők eredménye illetve helyezése törlődik.
Carving
Bár a piacon már a kilencvenes évek közepén megjelentek a kanyarlécek, a FIS versenyeken csak a 2000-es évtől kezdték a csapatok folyamatosan használni a rövid számokban, azaz a műlesiklásban és az óriás-műlesiklásban. Ezzel teljesen új stílusban síznek, amely különösen a szlalomnál szembetűnő (már-már gyorskorcsolyás mozdulatok). Ezzel szemben a gyors számokban továbbra is maradtak a hosszabb, hagyományos lécek, melyek többnyire két méteresek illetve ennél hosszabbak.
A FIS-szezon
Az alpesi síszezon októberben kezdődik a tiroli Sölden gleccseren, majd novemberben Amerikában folytatódik (Kanada, USA). Decemberben térnek vissza újra az európai pályákra, de ez mellett Japánban és Dél-Koreában is szoktak versenyeket rendezni. A Világkupát általában március közepén zárják, ahol az összes versenyszámban megmérettetnek a sízők. 1998-as évtől folyamatosan, azelőtt Tignes városával (Franciaország) felváltva rendezték.
Alpesisí-világbajnokság
Kétévente kerül megrendezésre, mindig más-más helyen. A vb többnyire kéthetes és mindegyik versenyszámban hirdetnek viadalt. Az itt elért eredmények a világkupába nem számítanak bele, azaz vb-n pontozás nincs (ugyanúgy, mint a téli olimpiákon) !
Lesiklás – tradicionális versenyek
Kétségkívül a lesiklás az alpesi sí leglátványosabb és egyben legveszélyesebb száma. A sízők óriási sebességgel száguldoznak le a pályán, olykor 140km/h-ás (!) sebességgel is. A három legnehezebb lesiklópályát a bormiói, wengeni és kitzbüheli (Hahnenkamm-Rennen) tartják. S hogy miért? Bormio egy nehéz pálya, sok ugratóval s viszonylag sok kanyarral, melyek között számtalan ún. keresztsiklási kanyar is van (amikor a pályán keresztbe síznek). Ez rendkívül megerőlteti a combizmokat, így a kevésbé rutinosabb versenyzők sokszor szó szerint úgy esnek be a célba. A wengeni a leghosszabb lesiklás, több mint 4,5 km hosszúságú! Ez körülbelül azt jelenti, hogy a sízők két perc negyven másodpercig vannak a pályán golyótartásban, s közben olykor keményen éleznek. Ennek ellenére a legveszélyesebbnek a kitzbüheli Hahnenkamm-Rennen-t tartják, különösen annak azt részét, amikor a sízők egy éles kanyar után meglehetősen hosszú szakaszon keresztbe síznek. Patrick Ortlieb "horror-bukásával" még pár évvel ezelőtt ennél a résznél fejezte be pályafutását, mivel olyan súlyosan megsérült. Utóbbi verseny a leglátogatottabb, minden évben körülbelül százezren látogatnak el a versenyre, köztük számtalan prominens személyiség a sport, politika, kultúra világából (Arnold Schwarzenegger, Bernie Ecclestone, stb.). Erre a viadalra a helyi síklubnak 5 millió eurós biztosítása van. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen ok miatt (hóhiány, rossz időjárási viszonyok stb.) nem tudják megrendezni akkor a síklub ekkora összeget kap.
Pálya előkészítése
Míg egy amatőr sízőnek az az ideális, ha a pályán bőven van hó és nem jeges, illetve kemény, addig ez a profik világában pont fordítva van. Itt alapfeltétel az, hogy az adott pálya minél keményebb legyen. Erre azért van szükség, mert a sízők így tudják elérni a megfelelő sebességet, másrészt így kevésbé hagynak nyomot a hóban, tehát nem kádasodik annyira a pálya. Enyhe időben ezért kémiai anyagokkal is próbálják keményíteni a versenypályát. A kijelölt pályáról letolják a felső puhább hóréteget, ezután pályagépekkel tömörítik majd végül vízzel locsolják. Ez szabályosan belefagy a pályába, így még gyorsabb és keményebbé válik.
Új szabályok
A 2002–2003-as szezontól a két gyors számban (szuper-óriásműlesiklás, lesiklás) új indulási szabályokat vezettek be. A lesiklásban az edzés alapján indulnak; így aki harmincadik lett ott az "élesben" az első helyről rajtolhat, míg aki az első az majd csak a harmincadik helyről. szuper-óriásműlesiklásnál az aktuális világkupa helyezés szerint állapítják meg a rajtsorrendet. A FIS azért hozta ezt a döntést, hogy némileg csökkentse az osztrákok hegemóniáját, akik különösen e kettő számban erősek.
Ahol a FIS alpesisí-versenyeket rendezik
Szlovénia, Ausztria, Olaszország, Svájc, Németország, Franciaország, Spanyolország, Norvégia, Svédország, Egyesült Államok, Kanada, Japán és Dél-Korea.
Néhány szabály
Szuper-óriásműlesiklásnál és lesiklásnál a verseny előtt mindenképpen kell edzést rendezni. Enélkül nem rajtolhat a mezőny a versenynapon, továbbá aki nem vesz részt az edzésen az nem is versenyezhet ! A gyors számoknál esőben nem hirdethetnek rajtot, szemben a technikás számokkal (szlalom, óriás-műlesiklás) ahol igen. Közvetlen a verseny előtt a síző nem mehet le a pályán, amennyiben mégis ezt teszi, kizárják az adott versenyből. Szlalomnál, óriás műlesiklásnál és szuper-óriásműlesiklásnál a versenyzőt diszkvalifikálják, ha a kapustangli a két léc között van. Ugyanez azonban lesiklásra nem érvényes, ott a kapu belső fele lehet a két léc között (pl. esetleges bukásnál) mivel ezek iránykapuk.