Feröer, végállomás

Meg persze azt is, hogy a válogatott szépen búcsúzzon, és ne ilyen kínkeservesen – nem Storck miatt lett volna ez fontos, hanem a szurkolók miatt, akiknek a válogatott jelenti a magyar labdarúgás utolsó lakható szigetét, akik valóra váltják azt a korábbi kijelentésemet, hogy a nemzeti együttes amagyar futball csúcsterméke(és valójában az egyetlen piacképes terméke).magyar futball csúcsterméke(és valójában az egyetlen piacképes terméke).

Andorra után sokan Storck távozására számítottak, de még Dárdai Pál is azt mondta, hogy várjuk meg a selejtezők végét, és utána döntsünk higgadtan. Hát megvártuk. De nem biztos, hogy megérte...

Storcknak fikarcnyit sem sikerült javítania sem a csapat játékán, sem a renoméján, nincs sem hitele, sem tekintélye, és a korábbiakkal ellentétben még szerencséje sem.

De ki jöhetne Storck után?

Az ideális jelöltet sajnos nem engedi el Berlinből a Hertha, és lehet, hogy a magyar futballnak valóban az használ többet hosszú távon, ha ő a Bundesligában dolgozik és nem a magyar válogatottnál.

Bevallom, mindenki által elfogadható B-jelöltet én sem tudok megnevezni. Egervári Sándor távozása után azt mondtam, hogykülföldi kapitány kell, mert csak annak lehet megfelelő hitele a szurkolók előtt, és bár némi kitérővel, de az MLSZ el is jutott ehhez a megoldáshoz. Túlságosan is igazam lett: Andorra után Storckot csak a külföldinek kijáró tisztelet mentette meg, egy magyar edzőnek azonnal mennie kellett volna. (Ebben kivételesen egyetértek a folyton a külföldiek ellen ágálló hazai edzőtársadalomöregjeivel).

(Mellesleg, nagyon rossz üzenet volt, hogy Storck maradhatott a helyén Andorra után. Minden közösségnek szüksége van referenciapontokra, amelyek megmutatják, mit szabad és mit nem. Az MLSZ azt üzentea döntésével, hogy nekünk még egy Andorra elleni vereség is belefér. Mit indíthat ez el játékos, edző, szurkoló agyában? A 2006-os Málta elleni zakót követő „lefejezés", az erőszakos fiatalítás sok szempontból ésszerűtlen és méltánytalan volt, de legalább egyértelmű üzenet volt: ez nem fér bele. Most már igen?)

A szövetség gyakorlatilag most ugyanabban a helyzetben van, mint négy évvel ezelőtt: Eb-selejtezők jönnek, a 24 csapatos létszám miatt kötelező a kijutás, már csak azért is, hogy legalább ez az egy pont teljesüljön az MLSZ 2011-ben meghirdetett stratégiai tervéből, és mivel 2020-ban Budapest is házigazda lesz (feltéve, hogy felépül addigra az új Puskás...), a „kötelező" most duplán, triplán kötelező.

Tegyük hozzá, hogy az „igazi" selejtezőkön a csoport első két helyének egyikén kell majd végezni a kvalifikációhoz, miközben a kiemelések alapján legalább két nálunk erősebb válogatott biztosan lesz a csoportunkban. Ez olyan bravúr lenne tehát, amilyet a magyar csapat Csank János kapitánysága, azaz 1997 óta nem hajtott végre (és akkor is a jugoszlávok elleni pótselejtezőt „nyertük meg" vele).

A másik út, aNemzetek Ligájanémileg kiszámíthatatlanabbnak tűnik egyelőre, főleg mert a divíziós besorolásunkban sem lehetünk még biztosak. A kissé kontraszelektív rendszer miatt nagyobb eséllyel kecsegtet sikerrel, ha a C-divízióban próbálkozunk, amihez persze rontani kellene még a koefficiensünkön – nem mintha nem tennénk meg sok mindent ennek érdekében. (A félreértések elkerülése érdekében jelzem, hogy ez inkább csak bánatos irónia: nem vagyok az összeesküvés-elméletek híve, a fair playé viszont annál inkább.)

Most jön azonban az MLSZ dilemmája: a kijutást egy új külföldi tréner biztosan nem fogja garantálni, hiszen először ismerkednie kell, az eredményekhez időt fog kérni, főleg, hogy barátságos meccsek sem állnak majd a rendelkezésére. Marad tehát egy magyar edző – vagy marad Storck.

Ez utóbbi lehetőséget erősítheti az is, hogy Storck szakmai igazgató is, tehát ha új szövetségi kapitányt hoznának, akkor Storcknak vagy együtt kellene dolgoznia az utódjával, vagy az igazgatói posztról is távoznia kellene, számos szövetségi edzővel (és a fiával) együtt... És persze felmerül az a kérdés is, hogy igazgatónak hitelesebb lenne-e, mint szövetségi kapitányként?!

Valamivel bonyolultabb tehát a képlet annál, mint amilyennek első látásra gondolnánk, de a legegyszerűbb megoldás még mindig az, ha átvágjuk ezt a közel sem gordiuszi csomót egy határozott döntéssel. Kívánok ehhez sok erőt és bölcsességet az MLSZ vezetőinek!

FRISSÍTÉS: A Nemzetek Ligájában sikerült is „kiharcolnunk" aC-divíziót...