Új UEFA-elnök – új UEFA, új BL?

Gianni Infantinórólírtam már korábban, jelezve, hogy nem várható tőle a FIFA valódi megújítása, és eddig nem is cáfolta különösebben akkori szavaimat; továbbra is csak fő kampányígéretét, a 40 csapatos világbajnokságot lobogtatja.írtam már korábban, jelezve, hogy nem várható tőle a FIFA valódi megújítása, és eddig nem is cáfolta különösebben akkori szavaimat; továbbra is csak fő kampányígéretét, a 40 csapatos világbajnokságot lobogtatja.

Aleksander Ceferinviszont akár gyökeres változásokat is hozhat az UEFA életében, mind személyiségével, mind véleményével.

Önmagában történelmi, hogy volt szocialista országból került ki az elnök – és még azok közül is az egyik legkisebből –, ilyenre a legnagyobb nemzetközi sportszövetségek egyikénél sem volt még példa, főleg nem a „nyugat” és a „kelet” közötti gazdasági és egyéb különbségeket talán leginkább megtestesítő UEFA-nál. (Leszámítva persze Barcs Sándor rövid ideiglenes megbízatását 1972–1973-ban.)

Pedig pusztán matematikai alapon ez nem is olyan meglepő, hiszen az UEFA immár 55 tagállamának csaknem fele, 25 a volt szocialista blokkból kerül ki, amelyeknek a legfőbb problémái és sérelmei igen hasonlóak, így megfelelő diplomáciai érzékkel és megfelelő jelölttel ezen országok összefogása reális győzelmi esélyt kínál a térségnek. (Korábban azonban ez fel sem merülhetett, hiszen az ex-szocialista országok száma Lennart Johansson elnöksége alatt nőtt csak meg, neki azonban sokáig nem lehetett igazi ellenfele, csak a futball-legendából futballdiplomatává vált Michel Platini tudta legyőzni.)

A szlovén elnök lett tehát ez a megfelelő jelölt, aki – Infantinóval ellentétben – egyáltalán nem finomkodott, amikor a neki nem tetsző folyamatokról beszélt.

Szinte azonnal kritizálta például aBajnokok Ligája legutóbbi átalakítását, amelyet szinte csak napokkal a megválasztása előtt fogadott el az UEFA.

(Apropó, vajon miért hoztak ilyen horderejű döntést ilyen rövid idővel az elnökválasztás előtt? Sietni nem lett volna muszáj, hiszen 2018-ban életbe lépő változásokról van szó – azt viszont lehetett sejteni, hogy a választás fő esélyesének tartott jelölt nem ért egyet ezzel. Mintha egy utolsó ajándékot próbáltak volna még leosztani maguknak a legnagyobb országok.)

Mert mi is a gond az új BL-lel? A négy legerősebb bajnokság első négy helyezettje automatikusan csoportkörös lesz, ami nemcsak az abszolút mennyiség növelése (a negyedik ország eddig csak három csapatot indíthatott), hanem ráadásul a selejtező alól is teljesen mentesülnek. Ez azt jelenti, hogy a 32 csapatos főtábla felét(!) garantáltan a négy topliga adná ki. Mivel a 32-es szám nem nő, a plusz helyeket nyilván el kell venni valakitől, vagyis amíg eddig 10 csapat jutott be a csoportkörbe, addig most már csak 6 fog, így a korábban létrehozott bajnoki ágon induló együttesek esélyei is csökkennek. Az meg már csak hab a tortán, a klubok sorrendjét megállapító koefficiensben is nő a korábban megnyert trófeák értéke, vagyis megint csak az erősebbek helyzetét könnyítik.

Vegyük észre, hogy az UEFA eddigi, főleg Michel Platinihez kötött reformjai mindig igyekeztek többé-kevésbé kiegyensúlyozottan kezelni a „kicsiket” és a „nagyokat”. Amikor bevezették a bajnoki ágat, akkor növelték meg először a top országok automatikus helyeit a főtáblán, vagyis mindkét fél kapott valamit. Az Európa-bajnokság 24 csapatosra növelése is a kicsiknek volt igazán fontos, de ne felejtsük el, hogy ezzel a nagyok szinte automatikus Eb-kvalifikációt nyertek, nem kell már megszakadniuk a selejtezőkön, ami nagy megnyugvás a topklubok tulajdonosainak, akik nem szeretik, ha a játékosaik nem a klubjukban, hanem a válogatottjukban szakadnak meg. (A hollandoknak kicsit túl jól is sikerült ez a „megnyugvás” a selejtezőkben.)

A legutóbbi BL-átalakításban azonban már nyoma sincs ennek a kiegyensúlyozottságnak, még csak a látszat szintjén sem: egyértelműen a nagyokat favorizálja a kicsik kárára. Lehet ezt a nagy klubok lobbijával, és a szokásos, UEFA-n kívüli „Szuperliga” alapítását vizionáló fenyegetésükkel magyarázni, de a Szuperliga nyilvánvalóan csak blöff, az ütőkártyák pedig még mindig az UEFA kezében vannak. Viszont a BL fő bevételeinek forrása elsősorban Európa nyugati felén van, ott működnek a legnagyobb televíziós és szponzorációs piacok, vagyis ha több lóvét akarnak virítani, akkor e piacok szája ízéhez kell igazítani a terméket.

Hiszen melyik meccs érdekel bennünket jobban, mondjuk, az idei csoportkörből: a Bayern–Atlético vagy a Bayern–Rosztov? Na ugye. Persze más lenne a válasz, ha Bayern–Ferencváros (Videoton, Debrecen…) lenne az alternatíva, de ez meg országról országra változik, tehát a globálisan értékesebb irányba terelik a sorozatot – még ha ezzel vissza is bontják mindazt, amit a korábbi, Platini-féle vezetés felépített.

Lehet persze ez egy nem is annyira burkolt beismerése annak, hogy a korábbi reform sikertelen volt: bár lehetőséget adott kisebb országok bajnokainak a szereplésre, a BL színvonalát nem növelte, hanem csökkentette (ellentétben mondjuk a 24 csapatos Eb-vel). Hiszen a „kiegyensúlyozott” támogatás, vagyis a topligák automatikus helyeinek és a kicsik esélyeinek az egyidejű növelése azt eredményezte, hogy nőtt a különbség a mezőny eleje és a vége között, eltűnt a „középréteg”, így a csoportkör sokkal kiszámíthatóbbá, unalmasabbá vált. Jó példa erre a most lezajlott idei nyitó forduló, aholrekordmennyiségű kiütéses győzelmetláthattunk.

Vagyis mintha egyszerűen a bevételmaximalizálás győzedelmeskedett volna a szolidaritás felett – kiütéssel.

Ebben a helyzetben érkezik hát Aleksander Ceferin, akitől megválasztói (így a magyar szövetség is) a szolidaritási elvek visszaállítását, vagy akár még további növelését is várják, míg az elnöknek nyilván tekintettel kell lennie az UEFA bevételeire is.

Az idő majd eldönti, melyik szempont lesz az erősebb, de Ceferin eddigi megnyilvánulásai alapján nincs ember, aki nála elkötelezettebb lenne a kis országokkal szembeni szolidaritás iránt. Szimbolikusnak is vehetjük, hogy elnöksége egyik első döntésévelújabb két kelet-európai város kapott kupadöntőt, de ha a térség országaihosszabb távoncsalódnak benne, akkor is tudjákmára receptet: van elég erejük ahhoz, hogy legközelebb olyan jelöltet válasszanak, aki határozottabban képes az ő érdekeiket képviselni.

Az új elnöknek ezzel a tudattal kell végezni a munkáját mindennap.