Államfutball

A Debrecen–Videoton csúcsrangadó kapcsán ismét többekben felvetődött a kérdés, hogy alakulhatott ki az, hogy a magyar futball történetében először két vidéki együttes megy ölre a bajnoki címért. Egyik korábbi írásomban ezt alaposan körüljártuk, jöjjön most egy ott nem szereplő, de széles körben ismert adalék, amelyet több hozzászóló is megemlített.

Amíg korábban a Real Madrid és a Barcelona működését az államhoz való hasonlóságuk okán neveztem „államinak”, addig idehaza ténylegesen „állami” klubok is működnek, hiszen nem egy helyen – részben vagy egészben – az önkormányzat, vagyis a „helyi állam” tulajdonában van a futballcsapat.korábbi írásomban ezt alaposan körüljártuk, jöjjön most egy ott nem szereplő, de széles körben ismert adalék, amelyet több hozzászóló is megemlített.

Amíg korábban a Real Madrid és a Barcelona működését az államhoz való hasonlóságuk okán neveztem „államinak”, addig idehaza ténylegesen „állami” klubok is működnek, hiszen nem egy helyen – részben vagy egészben – az önkormányzat, vagyis a „helyi állam” tulajdonában van a futballcsapat.

(Egyelőre csak zárójelben: mindez különösen érdekes a küszöbön álló erőteljes változások előtt, hiszen a leendő kormányfő többszörösen is deklarálta sport- és futballbarátságát, és úgy tűnik, hogy mindezzel szoros összefüggésben az MLSZ élére is sikerül megnyerni a legalkalmasabbnak vélt embert. Hogy az állam hogyan tud majd segíteni a magyar labdarúgáson, arról rengeteget lehet írni, és bizonyára fogok is. De egyelőre maradjunk az „állami” magyar kluboknál.)

Kiindulásképpen leszögezhetjük: a Debrecen–Videoton meccs két résztvevője talán nem is az aranyért csatázna ebben a szezonban, ha a helyi önkormányzatok nem nyúltak volna, illetve nyúlnának megfelelő időben a klubok hóna alá.

A székesfehérvári önkormányzat éveken keresztül volt a futballcég tulajdonosa és legfőbb támogatója Garancsi István színre lépése előtt, az élvonalbeli gárdák vezetői igencsak irigyelték a piros-kékektől a több tízmillió forintot elérő városi adományt. A helyi segítség elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Videoton átvészelte a nehéz időket, és most már a magyar futball meghatározó egyesülete lehet.

Debrecenben jelenleg is a társaság negyedét birtokolja az önkormányzat, de ennél lényegesen nagyobb a jelentősége az egyéb, közvetett támogatásainak, ahogyan például a debreceni székhelyű TEVA gyógyszergyárat a klub mellé „irányította”, vagy ahogyan a helyi futballakadémia létrehozásában is szerepet vállalt. A polgármester pedig a leendő miniszterelnökkel együtt korábban a szurkolóknak megígérte, pártjuk választási győzelme esetén mindenképpen megépül a Loki új stadionja – ha ez megvalósul, az újabb jelentős lökést adhat a csapat fejlődésének.

De ne szűkítsük le az állami-önkormányzati szerepvállalást erre a két klubra, mert nem is itt érhető tetten leginkább a városi vezetők belépése a futballba. Jelenleg két olyan együttes is szerepel a magyar élvonalban, amelynek a helyi önkormányzat a többségi tulajdonosa: a Szombathelyi Haladást 51százalékban, míg a DVTK-t 100 százalékban birtokolja a város (illetve utóbbi esetében egy teljes egészében városi tulajdonban lévő nonprofit cég). Mindkét esetben a városi vezetők rendszeresen foglalkoznak is a csapattal, nyilatkoznak a fő kérdésekről, sőt adott esetben még a klub napi életébe is belefolynak, ahogy ezt a Haladásnál több átigazolás esetében is láthattuk.

Külön érdekesség, hogy Szombathely és Miskolc vezetése is baloldali – azaz a városatyák annak ellenére állnak teljes mellszélességgel a futball mögött, hogy nem az ő pártjuk tűzte zászlajára a sport és a labdarúgás stratégiai támogatását. A magyar sport elemi érdeke persze, hogy ilyen, pártok felett álló jelenség lehessen, amelyet minden oldalról egyformán pozitívan ítélnek meg. (Az persze már merőben más kérdés, hogy racionális-e az ilyen mértékű részvétel a klub irányításában a város részéről.)

De nézelődjünk még egy kicsit a magyar futballklubok cégbírósági bejegyzéseiben, mert találunk érdekességet. A Haladás és a Szombathely mellett három élvonalbeli labdarúgócég nincs még többségi magántulajdonban: a Kaposvár, a Paks és a Vasas tulajdonosa az eredeti egyesület, vagyis egy civil szervezet, amely helyzet – elvben – kicsit hasonló a Real és a Barcelona státuszához, de a gyakorlatban nem érdemes őket összevetni. Kaposváron és Pakson is a csapat legnagyobb támogatói között található az önkormányzat, máshogy nem is menne, hiszen ha a futballtársaság mögött nem áll anyagi kockázatot viselni képes tulajdonos, akkor a város szerepvállalása nélkül hamar bajba kerül a klub.

Ezt látjuk éppen a Vasasnál, ahol az egyesületi vezetők minden tőlük telhetőt (vagy talán még többet is) megtettek-megtesznek azért, hogy ismét valódi tulajdonosa legyen a cégnek, és ennek elmaradása rendkívül kétségessé teszi a csapat jövőjét.

Itt kanyarodhatunk vissza újra a főváros–vidék kérdéshez: amíg a kisebb városokban a lokálpatriotizmus miatt szorosabb a kapcsolat a helyi önkormányzat és a klubok között, addig Budapesten a csapatok mögött nincsen meg (vagy csak lényegesen kisebb volumenű) ez a segítség, mert bár a tradicionális fővárosi egyesületek múltja rendszerint helyben gyökerezik, a jelenkorban hordozott, egész országra kiterjedő imázsuk mégsem köti őket annyira az adott városrészhez; magához a fővároshoz meg végképp nem.

Ez a helyzet most – de hogy az önkormányzati választások után is ugyanez lesz-e, arra nem vennék mérget…