Amikor a jobb veszít: Spurs 2-0 Palace

Ha létezne igazság a földön, akkor ezt a meccset nem nyertük volna meg. Hálistennek az igazságnak úgy általában se híre se hamva az életben. Az első félidőben olyan ramatyul játszottunk, mint még idén soha - pedig azért bőven voltak szégyellnivaló meccseink az utóbbi hónapokban. Sherwood szerepe egyszerre kétségbeejtő és dicsérendő. Hiszen gondoljunk bele: a nagy ünnepi meccsdömpinget követően most volt egy teljes hete az Arse meccs után, hogy végre elmagyarázza mit is akar a srácoktól. Erre olyan holdkóros ténfergéssel kezdtük a meccset, mintha pénteken tartotték volna a csapat szilveszteri buliját. Kétségbeejtő. Másrészt, Sherwood rendesen leordíthatta a fiúk fejét szünetben, és ami fontosabb, úgy ordította le a fejüket, hogy ez azonnal, kontrasztosan meglátszódott a játékunkon is. Dicséretes. A három pontnak a pénzhez hasonlóan csodás illata van, szóval most is mosolyogva írom a kritikai észrevételeket, de ezzel együtt nem szabad elsiklanunk a hiányosságaink és hibáink felett. Nemcsak Soldado, Vlad és Rose volt nagyon fakó. Az érdemi megjegyzések előtt azonban még egy kis esti hülyeség.

ÁBÉCÉDÉ

Most egy bekezdés erejéig átmegyek id. Knézy-be, és fonémákra fogok rácsodálkozni. Jenő Sr.-nak voltak annak idején közvetítései, amikor annyira el volt szállva valami erőstől, hogy sorozatosan olyan észrevételek hagyták el a száját, hogy "most a B-betűs játékosok játszottak össze" (pl. Biros-Benedek-steinmetzBarna volt a labda útja), aztán nem sokkal ezután "V-betűs összjáték" (Vargadani-Vargadéni-Vári). Ilyenkor rendszerint azonnal üvegesre váltott a tekintetem és percekkel később csak arra eszméltem föl, hogy a műszálas szőnyegen nyáladzom a tévé előtt. Magyarország akkoriban leginkább sztárolt riportere ugyanis a normális esetben legutoljára az általános iskola második osztályában lebilincselőnek ható megjegyzésekkel szakkomentálja a vízilabdát - mindezt közpénzből persze. Az alma meg ugye olyannyira nem esett messze a fájától, hogy fennakadt egy villás ágon, és szépen lassan erjedésnek indult... mindegy no, Knézyékről nem is akartam írni egy sort sem, csak erős szabadkozások után vagyok csak képes belevágni a következő rövid, de annál infantilisebb észrevételem ismertetésébe.

Szóval:

Bent -> Bentley -> (Benteke) -> Bentaleb!!!!

Sokkal többet nem is tennék hozzá, minthogy remélem legújabb Bent[...]-ünk előtt jóval fényesebb karrier áll a csapat színeiben, mint ami majdnem-druszái osztályrészéül jutott. Mindenkiben lehet találni némi pozitívumot, ha erőltetjük kicsit a dolgot: Bent ugye legalább lőtt pár lesipuskás gólt, Bentley pedig meglőtte AZT a gólt, Benteke meg legalább nem került semmibe, mivel megrekedt pletykaszinten (azóta meredeken esik az ázsiója). Bentalebbel kapcsolatban viszont azt hiszem nyugodtan lehetünk kifejezetten optimisták annak alapján, amit eddigi rövid felnőtt-pályafutása alatt produkált. Szimpatikus srác, sokoldalú középpályás, van önbizalma, de nem felelőtlen, a korához képest meglepően érett játékot mutat, nem kockáztat túl sokat, de minden eddigi szereplése alkalmával bizonyította, hogy van vér a pucájában.

DE...

Ennek ellenére a csapatot illető mélységi kritikát kezdjük azzal, amit már a kezdőrúgás előtt szóvá tettünk páran: a Bentaleb-Capoue dilemma. Számomra nem lenne valós kérdés, hogy egy többszörös felnőtt francia válogatottat, vagy egy egyszeres U-19-es francia válogatottat állítsak-e a kezdőbe. Ezt utólag is tartom, annak ellenére, hogy minden egyéni statisztika szerint Bentaleb volt a meccs embere. Sőt, minden hétvégén pályára lépő játékos közül ő ért legtöbbször labdába, és neki volt a legmagasabb passzpontossága. Emellett volt egy jó, és egy nevetségesen jó lövése. Mi mást várhatnánk el egy 19 éves zöldfülűtől? Szerintem ennyit sem. Minden dicséretet megérdemel. De...

DE...

De... az első félidőben lefocizott minket a Palace. 45 percen át a PL utolsó csapata feltörölte velünk a padlót. Ez nem Bentaleb sara, ahogy már mondtam, ő kihozta magából a maximumot, amivel kiemelkedett az egész mezőnyből. Dembélé egészen tré módon vesztegette a labdákat, és Eriksen sem gondolta át eléggé a passzait. Ehhez jön még az immár kórosan túljátszatott, szerencsétlen Vlad, és a most Rózsihoz hasonlóan nudli Walker - és ezt nem bírjuk el egy dörzsölt védekező középpályás nélkül. Mert Bentaleb, akármennyire is kiemelkedett tegnap, nem az. Nem a védekező feladatok tökéletes kivitelezésével vonta magára a tekintetünket, hanem a támadásokhoz való hozzájárulásával. Ezzel együtt az első félidőben gyengén támadtunk, ellenben hátul több átkelőt is nyitottunk a francia határ felé.

Hazai pályán a tökutolsó ellen...

Ez is csak egy vélemény persze, és totál megalapozottan lehet meggyőző ellenérveket sorolni a kommentek között, de szerintem középpályás és védőtársainak rendkívül gyenge játéka nem bírta el Bentalebet - illetve inkább Capoue (Sandro) hiányát. Most nem rá volt szüksége a középpályánknak. Bentalebnek nagy jövőt jósolok a csapatnál, de nem hiszem, hogy védekező középpályásként fogja beírni magát a történelemkönyvekbe. Fizikálisan nem az a kidobóember típus - bár kétségtelen, hogy egy-két év alatt magára pakolhat annyi izmot, hogy ez a probléma megszűnjön. De ez nem változtat azon, hogy jelenleg túlságosan cingár ehhez a szerepkörhöz.

Szóval imádom, hogy egy 19 éves, majdnem echte saját nevelésű játékost láthatunk a csapatban, de kicsit zavar, hogy jelenleg talán nem feltétlenül ez a legoptimálisabb megoldás az eredményesség szempontjából. Capoue-val a középpályánkon lett volna vagy tíz kiló extra izom és tapasztalat a Palace útjában. Bentaleb csereként is teljesen megállja a helyét - a Soton ellen a padról szállt be. Ez is hozzájárulhat a fejlődéséhez. Mellesleg jelen pillanatban még azt sem lehet tudni, hogy mi lesz a legjobb pozíciója.

Őszintén szólva magammal is vitatkozom az ügyben, úgyhogy kíváncsian várom a véleményeket a kommentek között.

GÓLOK

Az első félidőben Ade és Bentaleb került tőlünk közel a gólszerzéshez, előbbi Lennon ügyes beadásáról maradt le centikkel a kapu torkában, utóbbi pedig 25 méterről találta el a lehető legbalszerencsésebben a jobb kapufa belső élét. A Palace ugye kihagyott egy büntetőt (szegény Puncheon azonnal legendává vált a Lane-en), a végig eleven Bolasie pedig helyettünk mentette a gólvonalon Samah szöglet utáni próbálkozását. Ja meg volt még Lloris-védés és egy csomó helyzet, és komoly blokkok a kapunk előtt... szóval nem nekünk állt a zászló.

Szerencsére Sherwood kitalált valamit szünetben, mert teljesen más volt a játék képe a második félidőben. Eriksen már a gólja előtt is ziccerbe került - a ma többnyire legalább részben okkal szidott Soldado adott neki kvázi-gólpasszt, de azt még eltökölte az év legjobb dán játékosa. Amikor Adebayor két védő közül elé fejelte Naughton felívelését már nem habozott, hanem azonnal tüzelt, és tökéletesen találta el a labdát. Gyönyörű befejezés volt, és egyben olyan gól, amit aligha láttunk volna AVB-vel a kispadon. (És nemcsak Adebayor szerepe miatt.)

Ilyen az, amikor Ade használja az adottságait.

A Soldado-Defoe csere hatalmas ovációval járt - de nem éreztem semmi negatívumot ebben a Lane szurkolói részéről. A spanyolt is alaposan megtapsolták, JD pedig nyilván az aznapi hírek miatt kapott a szokásosnál is lelkesebb üdvözlést. Aztán tulajdonképp törvényszerű volt, hogy gólt szerez a srác - igazi defoe-s gólt szerzett: Lennon passzát kicsit dadogva vette át, de olyan ügyesen táncolt vele kis területen, hogy két védőt is kicselezett vele, aztán már lendült is a lába. Bónuszként lesen kapta a labdát. Előtte azért elcseszett egy nagy helyzetet, amikor előbb a lendületben érkező Adénak nem passzolt a tizenhatos vonalánál, majd a berepülő Adének nem passzolt az ötös vonalánál. Aztán a gólja után szintén megakadt egy támadás az önzősködés miatt - félórán belül megmutatta, hogy miért imádjuk, és azt is, hogy miért kerget minket néha az őrületbe.

Ügyes srác, na.

Mielőtt azonban túlságosan belelovalnánk magunkat JD és Soldado teljesítményének kontrasztba állításába, jegyezzük meg, hogy Defoe barátunk az egész 2013-as naptári évet letudta bajnoki gól nélkül... Defoe-nak megbocsátjuk az ilyeneket, mert a Spurs-ben bizonyított már korábban. Soldadónak is adjunk még türelmet. Általában hasznára van a támadójátékunknak, és a Sherwood alatti meccsenkénti két rúgott gólos átlag azt mutatja, hogy működik a gépezet. Onnantól kezdve meg nagyjából leszarom, hogy kinek a nevét írják az eredményjelzőre.

Teljes BBC-összefoglaló itt.

SHERWOOD

Megint kitett magáért a nyilatkozataival. Nagyon örültem, hogy elmondta mennyire fogta a kezünket a szerencse az első félidőben. És annak is, hogy tudatában van a játékosok tehetségének, de azzal is, hogy a tehetség szart sem ér az akarás nélkül. A Palace első félidei dominanciája ezt tökéletesen példázta. Kis túlzással egy játékos sincs a keretükben, akit jó szívvel látnék a padunkon, mégis két gólos előnyt érdemeltek volna a szünetre.

Egyébiránt úgy tűnik nem akarunk senkit hozni Defoe helyére - JD-t pedig használni fogjuk egészen február végéig, ha szükség hozza. Lamela és Chadli Sherwood szerint megállják a helyüket a csatár mögött is, akár második csatárként. Nem gondolom, hogy ne lenne így. Mellesleg Shaq Coulthirst gólt szerzett a bemutatkozó mérkőzésén a Lleyton Orientben - pedig csak az utolsó hat percre állt be. JD örököse a csodacsere szerepkörben? Merthogy Defoe minden idők csodacseréje - öttel több bajnoki gólt szerzett a padról, mint a közmondásosan padra született Solskjaer.

COME ON YOU SPUUUURRRRRRRSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!