Három pontot és edzőt hozott a Jézuska

Hivatalossá vált, hogy Sherwood kezébe kerül a gyeplő, előreláthatólag legalább a szezon végéig. Bár addig sok minden történhet: 1. előfordulhat, hogy muszáj lesz őt is kirúgni, ha botrányosan szerepel alatta a csapat, 2. lehet, hogy simán elfogadható teljesítménnyel leszorulunk a negyedik helyről, és így nyáron valószínű, hogy új arcot keresünk, 3. lehet, hogy van Gaal vagy de Boer úgy is el tudná csavarni Levy fejét, hogy Tim bátyó behúzza a BL-indulást. Reméljük a legjobbakat. A Soton elleni kezdő kicsit Ossie Ardiles edzői terminusára emlékeztetett, abból meg tudjuk mi lett. Bár Sherwood hangoztatta a meccs után, hogy rengeteg különböző taktikával lehet sikert elérni, így van rá esély, hogy mondjuk a legközelebbi Etihad-beli randevúnkra nem ilyen összeállításban érkezünk. Másrészt a megroggyant védelemmel kiálló Soton ellen talán pontosan az volt a leglogikusabb taktika, hogy teszünk a védekezésre, csak rúgjunk eggyel többet, mint az ellenfél. Nem tudom. A bátorság és a vakmerőség, a jó taktika és a vakszerencse között egy meccs alapján lehetetlen különbséget tenni. Sherwood is megérdemel annyi jóindulatot és támogatást, mint az elődei. Hajrá Tim, rázd gatyába a csapatot, ha már az öledbe pottyant ez a hatalmas lehetőség!Hivatalossá vált, hogy Sherwood kezébe kerül a gyeplő, előreláthatólag legalább a szezon végéig. Bár addig sok minden történhet: 1. előfordulhat, hogy muszáj lesz őt is kirúgni, ha botrányosan szerepel alatta a csapat, 2. lehet, hogy simán elfogadható teljesítménnyel leszorulunk a negyedik helyről, és így nyáron valószínű, hogy új arcot keresünk, 3. lehet, hogy van Gaal vagy de Boer úgy is el tudná csavarni Levy fejét, hogy Tim bátyó behúzza a BL-indulást. Reméljük a legjobbakat. A Soton elleni kezdő kicsit Ossie Ardiles edzői terminusára emlékeztetett, abból meg tudjuk mi lett. Bár Sherwood hangoztatta a meccs után, hogy rengeteg különböző taktikával lehet sikert elérni, így van rá esély, hogy mondjuk a legközelebbi Etihad-beli randevúnkra nem ilyen összeállításban érkezünk. Másrészt a megroggyant védelemmel kiálló Soton ellen talán pontosan az volt a leglogikusabb taktika, hogy teszünk a védekezésre, csak rúgjunk eggyel többet, mint az ellenfél. Nem tudom. A bátorság és a vakmerőség, a jó taktika és a vakszerencse között egy meccs alapján lehetetlen különbséget tenni. Sherwood is megérdemel annyi jóindulatot és támogatást, mint az elődei. Hajrá Tim, rázd gatyába a csapatot, ha már az öledbe pottyant ez a hatalmas lehetőség!

FOGADTATÁS

Ahogy már említettem, sok szurkolóra ráhozta a szívbajt a Soton elleni kezdő - ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni a benne rejlő üzenetet, hogy vissza fogunk térni a megátalkodott támadófocihoz. "Gung-ho", ahogy az angol sajtó legszívesebben említi ezt a hozzáállást. Szóval már (még?) most megosztott mindenki Sherwooddal kapcsolatban. Annyi bizonyos, hogy hatalmas a rizikófaktor, nagyobb mint az akkor (is) frissen menesztett AVB-nél volt. Mindenesetre mindent megtesz, hogy a szurkolókat maga mellé állítsa: a szuper-támadó szellemű kezdő mellett, az egyébként minden mérce szerint nagyszerűen beszálló Nabil Bentaleb beállítása is ezt mutatja. Van köztünk olyan, aki ne szeretné, hogy minél több házon belüli fiatal kapjon lehetőséget a bizonyításra? Na, ugye. Lehet, hogy ez populista edzői magatartás, de én megadom Sherwoodnak a bizalmat, hogy tisztában volt a srác képességeivel, hiszen régóta ismeri az U-21-esektől.

SOTON

Lehetett volna más is a végeredmény, az utolsó húsz percet leszámítva nem tudtunk dominálni. Akkor viszont simán csinálhattunk volna kiütést is a meccsből. Szegény Soldadónak nagyon nehezen jön össze az újabb PL-gól. Sebaj, majd a Lane-en. Egyébként jól játszott a spanyol, és az Adebayornak kiosztott gólpassza kimondottan élményszámba ment. Nem mindenkinek volt amúgy jó napja, a védelmünk ingatag lábakon állt újfent: elsősorban Chiriches és Rose volt most ebben a ludas, de Lloris sem élete meccsét játszotta (mindkét bekapott gólban volt némi szerepe). Bár a Hugo iránti szimpátiám végtelen - ilyen védelem mögött nehéz kiegyensúlyozottnak maradni. Annyi kritikát mindenképp megfogalmaznék vele kapcsolatban, hogy nem kommunikál elég hatékonyan a védősorral. Ettől persze még a világ egyik legjobb kapusának tartom.

A középpályán kevesebbet volt nálunk a labda, mint eddig, de ez nem is lenne baj. Az már inkább, hogy Sherwood taktikájának bevallottan a labdatartás volt az alapja: "ha nem veszítjük el a labdát, akkor nem lesz probléma a labdaszerző középpályás hiánya." Jó volt Eriksen, Siggy és Lamela nevét is a kezdőben látni, de annyira nem lehetett észrevenni, hogy olyan kurvára kreatívak lettünk volna. Lendület ellenben akadt bőven, örüljünk tehát annak, aminek lehet.

Ja, majd elfelejtettem: gólokat is lőttünk! Idén először (és a PL-csapatok között utolsóként) nekünk is sikerült háromszor eredményesnek lenni egy bajnokin belül. Oké, ez még mindig nem teljesen igaz, hiszen az egyik gólunkat az ellenfelünk egy védője szerezte. Adebayor megint Man of The Match volt - általában nem szokott neki túl sokáig tartani a kirobbanó forma. Ellenben volt neki egy konzisztensen fasza szezonja Redknapp utolsó évében. Nem elképzelhetetlen, hogy Sherwood is ki tud belőle hozni valami maximumhoz közelit. Egy dolog nem tetszett az edzőink tegnapi működésében: semmi értelmét nem láttam JD 85. perces becserélésének. Soldado jól mozgott, látszott rajta, hogy majd meghal egy gólért, Defoe ellenben kifejezetten kelletlenül kocogott (ami valahogy majdnem érthető is lenne), és nem tudta felvenni a játék ritmusát, értelmes megmozdulása nem is volt. Még egyszer: ezt most nem Defoe kritikájaként írtam.

A végére még egy kis móka és kacagás: Adebayor egyik védjegye a még a fehér focistákéhoz képest is béna táncikálós gólöröm. Komolyan mondom, szerintem a Guineai-öböl teljes lakossága egy emberként temeti kezébe az arcát, amikor Ade örömtáncra perdül. Ráadásul most Chris Foy személyében a PL legidősebb játékvezetőjének orra előtt mutatta be a kontrollálatlan rángatózást, és így meg is született az év egyik legviccesebb képsora:

Emellett akadt még egy poénos pillanat a meccs vége felé közeledve, ami ha mást nem is de azt megmutatja, hogy Sherwood és Sir Les azonos hullámhosszon pörögnek. Elvileg azt mutogatják két különböző játékosnak, hogy mivel tudjuk bebiztosítani a győzelmet öt perccel a lefújás előtt. Vagy csak Nelson Mandela esetleges újratemetésére gyakorolnak egy duettet, nem tudom.

COME ON YOU SPUUUUUUUUUUURRRRRRRRRRSSSSSSSSS!!!!!!!!!