Bale-ványimádás: WHU - Tottenham 2-3

Mit lehet ilyenkor mondani? Ennyire jó szórakoztató műsorban már rég lehetett részünk. Igazi hullámvasút volt - vezetünk, egyenlít, majd fordít a West Ham két liverpooli számkivetett góljaival, majd mi egyenlítünk egy bohózatba illő találattal, aztán jön Bale a 90. percben és átírja a vége főcímet happy end-re. (Persze ez nézőpont kérdése.) Baromi jó meccs volt, eddig szerintem simán a szezon legjobbja, legélvezetesebbje. Rengeteg helyzet mindkét kapunál (de azért bőven Jaaskelainen előtt volt nagyobb forgalom), eszeveszett rohanás szinte az elejétől a végéig. Jól játszottunk, igazán jól, ami azért az elmúlt hetekben eléggé ritkaság számba ment - erre épp most kerültünk legközelebb a vereséghez a bajnokságban a ManU meccs óta (amikor speciel szintén kifejezetten jól fociztunk). Ez egy olyan meccs volt, ami után akkor sem lettem volna vigasztalhatatlan, ha nem nyerünk - mert rengeteg biztató dolgot láthattunk a két félidő alatt. Az élmény feledhetetlenné tételéért jár egy adag köszönet a West Ham-nek is, akik nemcsak jól, de sokszor tetszetősen is játszottak - nagy pechjük volt, hogy talán az idény eddigi legjobb formáját mutató Tottenham-be botlottak bele.Mit lehet ilyenkor mondani? Ennyire jó szórakoztató műsorban már rég lehetett részünk. Igazi hullámvasút volt - vezetünk, egyenlít, majd fordít a West Ham két liverpooli számkivetett góljaival, majd mi egyenlítünk egy bohózatba illő találattal, aztán jön Bale a 90. percben és átírja a vége főcímet happy end-re. (Persze ez nézőpont kérdése.) Baromi jó meccs volt, eddig szerintem simán a szezon legjobbja, legélvezetesebbje. Rengeteg helyzet mindkét kapunál (de azért bőven Jaaskelainen előtt volt nagyobb forgalom), eszeveszett rohanás szinte az elejétől a végéig. Jól játszottunk, igazán jól, ami azért az elmúlt hetekben eléggé ritkaság számba ment - erre épp most kerültünk legközelebb a vereséghez a bajnokságban a ManU meccs óta (amikor speciel szintén kifejezetten jól fociztunk). Ez egy olyan meccs volt, ami után akkor sem lettem volna vigasztalhatatlan, ha nem nyerünk - mert rengeteg biztató dolgot láthattunk a két félidő alatt. Az élmény feledhetetlenné tételéért jár egy adag köszönet a West Ham-nek is, akik nemcsak jól, de sokszor tetszetősen is játszottak - nagy pechjük volt, hogy talán az idény eddigi legjobb formáját mutató Tottenham-be botlottak bele.

GÓLOK

Bale kezdte a gólgyártást - az asszisztot nem várt forrástól, Guy Demeltől kapta, aki megbocsáthatatlan hibát vétett azzal, hogy druida bálványunkhoz passzolt a tizenhatosuk előterében. Bale köszönte szépen szökellt vagy kettőt balfelé aztán olyan ütemtelenül rúgta el a hosszú alsóba, hogy az élete egyik legjobb meccsét produkáló Jaaskelainen közel sem tudott kerülni a labdához.

Annyira egyszerűnek tűnik, ha Bale csinálja.

Aztán viszonylag gyorsan, és nem is érdemtelenül egyenlített a West Ham (amúgy végig ezerrel pörögtek). Már addig is voltak komoly helyzeteik - Jarvis előbb egy baloldali kontra után dolgoztatta meg Lloris-t, majd egy középső kiugratást követően Walker vetődött bele tökéletes ütemben a lövésébe. Az egyenlítéshez kellett Parker túlfűtött lelkiállapota is - bár azt ne felejtsük el, hogy ha ő nincs, akkor Nolan már Carroll visszafejelt labdájából is gólt szerezhetett volna, aztán amikor Nolan Scottie szorításában visszajátszott Carrollhoz pitbullunk ment a labda után, becsúszott és a babát is vitte. A labdát is eltalálta, ehhez kétség sem férhet, és Nolan, aki ott állt az esetnél nem tiziért reklamált, hanem a Parkerről hozzápattant labdát próbálta megjátszani. Szóval nem volt egyértelmű az eset, de meg lehetett adni, ezért kár lenne különösebben szidni Webbet. Átlagban azonban úgy tűnt, hogy aránytalanul több fifty-fifty szituációban döntött a hazaiak javára, illetve az előnyszabályok megítélésénél is furcsa dolgokat csinált párszor (a legvégén viszont megköszönhetjük neki, hogy nem fújta le a Bale-elleni szabálytalanságot). Ha már megérkeztünk Webbhez, akkor azt is említsük meg, hogy kutyaszorítóba hozta magát azzal, hogy Dembélé első szabálytalanságára azonnal sárgát adott - mert utána ő is érezte, hogy túlzás lenne 2-3 totál átlagos incidensre két sárgával kiszórni valakit.

Gylfi kapufát lő csereként, Ade az üres kapuban is megtalálja a kapust - idei állandók.

A West Ham vezető gólja egy szép, pontos előreívelés után született - Joe Cole gyönyörűen mozgott be üres területre, még épp nem volt lesen, lekapta a labdát a levegőből, aztán csúnyán eltörte a labdát, de pont így pattant át Lloris lábán. Ügyes gól volt, de Vertonghen neve mellé beírhatunk egy asszisztot, mert úgy akarta lesre állítani az emberét, hogy fogalma nem volt a védőtársai pozíciójáról, ráadásul ő maga is Cole mögött helyezkedett... pont annyival maradt le a blokkról, amennyi időt a képzeletbeli les beintésével vesztett. Caulker és Dawson is elaludtak, de Jan felelőssége a legnagyobb a gólban.

A szezon gólja: Caulker a hátával ad gólpasszt, Collins kulcscsonton rúg egy földön fekvő játékost, Adebayor kamikáze módon rárepül Collins-ra, mintha a labda ott sem lenne, Gylfi pedig bekotorja a lecsorgót.

Az egyenlítő találat jobban tetszett még talán Bale földönkívüli bombájánál is. Jaaskelainen annyi védést bemutatott már ekkorra, hogy hitehagyottan elkönyveltem magamban a vereséget - pláne, hogy Siggy kapufája és Ade hihetetlen hibája a kipattanónál is nagyon friss emlék volt még Cole gólját követően. Az, hogy egy ennyire szerencsés találattal jött össze az egyenlítés újult hitet adott arra nézve, hogy a hátralévő 15 percben meg tudjuk szerezni mindhárom pontot. Ha kielemezzük a találatot, akkor a következőket láthatjuk: Bale labdája nagyon jó helyre érkezik, ahogyan Caulker is, de annyi a védő az ötösön, hogy egymástól nem tudnak felszabadítani, a labda Reid kezéről pattan a földön hasaló Caulker hátára, egy pillanatra megáll a lapockáján, így Collins Caulker kulcscsontját bikázza telibe a labda helyett, Ade pedig Collins-ot szegálozza bele a gyepbe orbitális luftnak álcázva, mindettől Jaaskelainen is ledöbben annyira, hogy ne tudja összeszedni a felé csorgó labdát, Gylfi pedig kis híján a finn kezéből kotorja be a sarokba - természetesen a kapufa érintésével.

Erre nem lehet felkészülni. Derült égből Gareth Bale.

A harmadik gól egészen hihetetlen volt, hirtelen nem is tudom Bale hányadik csodagólja idén - eszement energiákat szabadított fel a játékosokban, az edzői stábban és a szurkolókban - a helyszínen és tévék/stream-ek előtt egyaránt. Igazi katarktikus élmény volt, hogy egy egész meccsen önkívületben, és kiérdemelt szerencsével védő kapust úgy mattolt Bale 30 méterről, hogy esélye nem volt a hárításra. Ahogy a kesergő Allardyce mondta meccs után: "amint láttam, hogy elhagyja a lábát a labda csak annyit mondtam 'ó, ne' - tudtam, hogy gól lesz."

Ilyen csapattársa még Lloris-nak sem volt korábban.

Lehetett volna sima is a meccs, hiszen végig rengeteg helyzetet alakítottunk ki: 24 kapura lövés, ebből 16(!) kaput is talált! Caulker tökéletesen érkezett három Bale-szögletre is - a fejeseket viszont gyakorolnia kellene, hiszen a háromból kétszer senkitől sem zavartatva célozhatott öt-hat méterről, oké hogy a kapus parádézott, de nem kellett volna neki esélyt sem adni. Adebayor megaziccert rontott, de ezen kívül volt egy nagyon jó fejese amit Jaaskelainen bravúrral tolt oldalra. Siggy és Bale is eltalálta a kapufát - tehát nem mondhatjuk, hogy a szerencsének köszönhetjük a három pontot. Azt viszont el kell ismerni, hogy az ellenfél is jól játszott - mindent kihoztak magukból, és ha 2-1-nél Lloris nem mutat be egy Jaaskelainent zárójelbe tevő bravúrt Matthew Taylor ziccerénél, akkor még nehezebb lett volna megfordítani a meccset. (Nyilván akkor is sikerült volna...)

Juhéj!

Rengeteg jó képet lehet találni a srácokról ünneplés közben, ajánlom mindenkinek a Klub hivatalos Facebook oldalát, meccs-galéria itt. Az összefoglalókat gyorsan leszedetik a PL és a tévécsatornák kopói, de itt vagy itt biztos találtok még működő videókat. Bale találata után nagyon jó volt látni, hogy egyből a padhoz rohant (és utána a komplett csapat) - alighanem nagyon jó lehet a hangulat mostanában az öltözőben. A nyilvánvaló kockázatok mellett pozitív fejleménye is lehet annak, ha egy edző, és a stábja korban ennyire közel vannak a játékosokhoz. A mai meccs kapcsán lehetne kritizálni pár embert - de felesleges. Minden kicsi véletlen szerepet játszott abban, hogy nyertünk. Hogy így nyertünk. Az viszont már több mint véletlen, sőt, fekete mágia szaga van, hogy Jake újra bizonyította, hogy a legjobb posztja a kabalaállat. Hihetetlen, hogy megint bejött és két percre rá mindent eldöntő gólt szereztünk. Sorozatban a harmadik meccsen. Ja, és extra buksisimogatás Tom Carrollnak, aki a sárgás Dembélét váltotta - nem szeppent meg Allardyce középpályája ellen, annak ellenére sem, hogy Diamé bal combja többet nyom mint ő úgy egészben. Bónuszként került a neve mellé egy assziszt, hiszen ő passzolt a végén a feltápászkodó Bale-hez.

AVB vs Parker

Csodás meccs volt, felejthetetlen élmény, igazi derby, ide a DVD-vel. Az egyetlen "baj" az, hogy szinte lehetetlen, hogy a vasárnapi North London Derby felérjen vele.

COME ON YOU SPUUUUUURRRRRRRSSSSSS!!!!! És kösszépen a tegnapiért!

(U.i.: Ja, és harmadikok vagyunk!)