A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 5. RÉSZ

5. RÉSZ: 30-26.5. RÉSZ: 30-26.

5 játékos

44 klubban eltöltött év

1486 meccs

361 gól

30. ALAN MULLERY - 1964-72

1941. november 23.-án született London Notting Hill negyedében. Még nem töltötte be a 16. életévét, amikor a Fulham profi szerződést kínált neki. A következő szezonban már be is mutatkozott a felnőttek között, ahol gyerekkori bálványa Johnny Haynes mögött játszhatott a középpályán, majd tőle örökölte a csapatkapitányi tisztet. A sokat futó, nagy munkabírású középpályás (leginkább Parker hasonlítható hozzá a mostani csapatból) különös körülmények között került a város északi részébe.

1964-ben Dave Mackay lábtörést szenvedett és az újságcikkek azt sugallták, hogy Bobby Moore-t, vagy őt akarja a Spurs megszerezni a legenda helyére. Alan nem tulajdonított különösebb jelentőséget a pletykáknak, helyi srácként jól érezte magát a "falusiaknál". Eltelt három hét, akkoriban Frank Osborne (az 1920-as években a Tottenham csatára) volt a Fulham ügyvezetője és a Liverpool elleni meccs előtti este telefonon felhívta Mullery-t, hogy ugorjon át a lakására. Amikor megérkezett közölte vele, hogy a Pool meccset követően elhagyja a csapatot és a Spurs-höz igazol, mert ő megegyezett már a vételáráról (72.500 Font). Alan kikelt magából és elmondta, hogy nem akar távozni. Közben megérkezett Nicholson és Baily is. Bill megkérdezte, hogy mit szólna, ha szélső védőt játszana egyenlőre, de Mullery közölte, hogy vagy középpályásnak megy, vagy felejtsék el. Annyiban megegyeztek, hogy a Liverpool meccs végéig titokban tartják a megbeszélést. Egész éjjel nem aludt és ez meg is látszott a másnapi játékán. Félidőben Haynes kérdőre vonta gyenge játéka miatt és Mullery elmondta neki, hogy eladták a Tottenham-nek. Haynes azonnal a vezetőkhöz ment reklamálni ami nem járt eredménnyel, így tiltakozásul vissza sem ment a második játékrészre. Ennek ellenére nyert a Fulham 1:0-ra és a következő héten Mullery már a Spurs-ben volt, ahol nehezen találta a helyét, de egy év elteltével sikerült betölteni a Mackay sérülésével keletkező űrt.

1964-72 között 374 mérkőzésen lépett pályára és 30 gólt ért el. FA kupát nyert a csapattal 1967-ben, 1971-ben kapitányként emelhette magasba a Liga Kupát, majd gólt ért el az 1972-es győztes UEFA kupa döntőn.

1964-71 között 35 alkalommal volt angol válogatott és egy gólt lőtt. Nagy szívfájdalmára az 1966-os hazai világbajnokságra nem nevezték, de az 1970-es VB-n a legjobb angol játékosnak választották.

1972-ben tért vissza a Fulham-hez, ahol összesen 10 év alatt (1958-64 és 1972-76) 364 meccsen 37 gólt lőtt és bejutottak az 1974-75-ös FA kupa döntőbe.

1976-os visszavonulása előtt megkapta a Brit Birodalom Tagja (MBE) kitüntetést is, majd 1981-ig a Brighton & Hove Albion manager-e lett, akikkel két alkalommal ünnepelhetett feljutást bajnokként. Irányította még a Charltont (1981-82), a Crystal Palace-t (1982-84) és a QPR-t (1984), majd újra a Brighton következett, de már csak egy szezonra (1986-87). 1990-93 között Malajziában dolgozott, majd 1996-97-es bajnokságban a Barnet igazgatója lett.

20 éven keresztül szakértett a Sky Sport-nak, 2005-ben választották be a Tottenham hallhatatlanjai közé. Boldogan él feleségével Sussex-ben, két gyermeke született és gyakori vendége a Spurs hazai meccseinek.

Ricky Villa és Alan Mullery videója:

29. GARY LINEKER - 1989-92

Ugyan csupán pár évet töltött nálunk, de talán mindenki jó érzéssel emlékszik rá.

Azt szinte mindenki tudja róla, hogy pályafutása során még sárgalapot sem kapott és ismeri elhíresült mondását, miszerint: - A labdarúgás az a sportág, amit 2x11 ember játszik és mindig a németek nyernek.

Nézzük mit érdemes tudni még róla!!!

1960. november 30.-án jött világra Barry és Margaret Lineker első fiaként Leicester városában. Anyakönyvi neve Gary Winston Lineker. Középső nevét szülei Churchill iránti tisztelete miatt kapta. Egy fiú testvére született később, aki a Wayne keresztnevet kapta (nem Rooney miatt). A szülők egy külvárosi zöldségest üzemeltettek. Serdülő korában a "belvárosba" került iskolába és hogy ne kelljen annyit utaznia a nagyanyjához költözött. A foci kívül szeretett rögbizni és krikettben kapitányságig vitte, de 1976-ban a helyi csapat (Leicester City) leigazolta, majd két évre rá 18 éves korában profi szerződés végére kanyaríthatta alá a nevét. Nem robbant be egyből a csapatba, de kemény munkával egyre több lehetőséget kapott. 1980-ban 20 meccsen 3 góllal segítette csapatát a legmagasabb osztályba kerüléshez. Az első osztály túl nehéznek találtatott az egyesületnek, így csak átszálló jegyet váltottak, de az 1982-83-as szezon meghozta az áttörést a számára. A későbbi Arsenal-os Alan Shimth oldalán 43 találkozón 26-szor köszönt be újra kiharcolva a feljutást, majd az első osztályban 1983-84-ben 41 meccs/22 gól, majd a következő idényben 48 meccs/29 gól volt a mutatója, sőt 1984-ben már a fejébe is nyomhatta élete első válogatott sapkáját is.

Az Everton 800.000 Fontot fizette érte és nem bánta meg, hiszen egy év alatt 52 meccsen 38-szor talált be és a második helyhez és egy FA Kupa döntőhöz segítette csapatát (amin be is talált, de 3:1 kikaptak a Pooltól).

A szezont követően a mexikói VB gólkirály lett (6 góllal), így jött a Terry Venables vezette Barcelona és 2.800.000 Fontért Katalóniába költöztette, ekkor érkezett Spanyolországba Manchester Unitedből Mark Hughes is. Hamar a szurkolók szívébe zárta magát miután egy mesterhármassal vette ki a részét egy 3:2-es győzelemből a Real Madrid ellen. 1988-ban Spanyol kupát, majd 1989-ben KEK-et nyert a Barcával, de Cruyff érkezésével egyre kevesebb szerepet kapott. Gránátvörös-kékben 138 meccsen lépett pályára és 52 gólt rúgott.

Ugyan hívta Alex Ferguson is a United-be, de ő a korábbi mester Venables invitálását fogadta el és 1989 júliusában a Lane-re igazolt.

1989-92 között 3 kifejezetten termékeny évet tudhatott maga mögött. Az első szezonjában bronzéremhez segítette a csapatot és 24 góllal gólkirály lett. A következő évben megnyerte élete egyetlen FA Kupáját, ahol az elődöntőben két gólt tett hozzá Gazza emlékezetes szabadrúgásgóljához, így a bajnokot 3:1 győzelemmel ütöttük el a döntőtől, ahol annak ellenére nyertük hosszabbításban, hogy Gazza a meccs elején lesérült és Gary is büntetőt hibázott.

A két gólja az elődöntőben:

Az 1991-92-es idényben kinyitotta a gólzsákot és 50 meccsen 35 gólt lőtt. A nálunk töltött három szezonjában összesen 138 meccsen 80 alkalommal volt eredményes. A klub pénzügyi botrányba keveredett és kénytelen volt megválni tőle, így Japánba a Nagoya Grampus Eight-be igazolt levezetni.

A nemzeti csapatban 1984-90 között 80 meccsen 48 gólt lőtt és mind az 1986-os, mind az 1990-es VB egyik legjobb angol játékosa volt.

Visszavonulását követően a médiában helyezkedett el a BBC-nél. Leicester város díszpolgára, sőt a város csapatát is támogatta anyagilag. 1986-ban elvette Michelle Cockayne-t, akitől négy fia született. Sorrendben George, Harry, Tobias és Agnus. Legidősebb fia George leukémiával küzdött, amiből szerencsésen felgyógyult. 2006-ban elvált és 2009. szeptember 2.-án nősült újra, ekkor walesi Danielle Bux-ot (modell és televíziós személyiség) vette el.

Egyéni sikerei:

Angol gólkirály 3x (1984-85, 1985-86, 1989-90)

Év játékosa (játékosok szerint): 1985-96

Év játékosa 2x (szakírók szerint): 1985-86, 1991-92

Egy gyengébb minőségű, de sok gólját felvonultató videó:

28. TED DITCHBURN - 1937-58

Az egyesület egyik kiemelkedő kapusa Edwin George Ditchburn 1921. október 24.-én született Gillingham-ben Kent megyében, apja profi ökölvívó volt. Fiatalon a Kentcraft papírgyárban dolgozott és a gyár csapatában játszott, amikor a Spurs vezető játékosmegfigyelője Bob Ives szeme megakadt rajta és 1937-ben először inasnak szerződtette a Tottenham. 1938. június 8.-án kapott amatőr szerződést és kölcsönadták a klub akkori "farmcsapatának" a Northfleet Unitednek.

1939. május 3.-án írta alá a profi szerződését, ami heti 3 fontot garantált neki!

1940. május 25.-én debütált a felnőttek között egy Chelsea elleni 3:2-es győzelemmel, majd közbeszólt a háború. A légierőhöz vonult be és a katonák fizikális felkészítése volt a feladata. A háború végeztével visszatért a kapuba és 1946. augusztus 31.-től 1954. novemberéig mindössze 5 olyan alkalom volt, hogy nem vele kezdődött a csapat összeállítása, 1948 áprilisa és 1954 márciusa között megszakítás nélkül 247 meccsen kezdett!!! Rendkívül erős, fizikális kapus volt a klub történetében az első olyan játékos, aki elérte a 400 mérkőzést és meg sem állt 418 szereplésig. Tagja volt a másodosztályt és újoncként az első osztályt megnyerő bajnokcsapatnak! Mindössze 6 alkalommal kapott szerepet a nemzeti csapatban. 1958. augusztus 27.-én a Stamford Bridge-en eltört az ujja. A szezon végéig sérült listán volt, majd 37 évesen távozott a csapattól és az amatőr Romford játékosedzője lett, akiket szintén bajnoki címhez segített. 1962-ben managerként lemondott, de 1965-ig még 147 meccsen állt a kapufák közé és végül 44 évesen a Brentwood Town csapatától vonult vissza.

A civil életben egy sportboltot nyitott, végül 84 éves korában 2005. december 26.-án távozott az élők sorából Suffolkban.

A videorész amiben Lineker, Ditchburn és Archibald szerepel:

27. STEVE ARCHIBALD - 1980-84

A skót igazi vándormadár! A 13 klubja közül nálunk játszott a legtöbb meccsen és nálunk rúgta a legtöbb gólját is.

Steven Archibald Glasgowban született 1956. szeptember 27.-én. A Fernhill Athletic-nél nevelkedett, majd 18 évesen az East Stirlingshire-ban játszotta első felnőtt meccsét, majd rögtön a Clyde csapatához került, ahol 3 év alatt 65 meccsen 7 gólt szerzett, igaz ekkor még a középpályán vették számításba. 21 évesen Alex Ferguson vitte az Aberdeen-hez ahol újabb 3 évet töltött. Fergie már támadóként számolt vele és Steve 76 mérkőzésen ezt 30 góllal hálálta meg, továbbá 1980-ban begyűjtötték a Skót bajnoki címet.

Ekkor rekord összegért (skótból-angolba) 800.000 Fontért megszerezte Keith Burkinshaw. Crooks-szal remekül kiegészítették egymást a briliáns középpálya pedig jobbnál jobb labdákkal tömte őket. 1981-ben és 1982-ben felemelhette ő is az FA kupát, majd tevékeny részese az 1984-es UEFA Kupa győzelemnek is. Négy év alatt 189 meccsen 77 góllal terhelte az ellen hálóját, így jött az újabb kérő, a Venables vezette Barcelona. A vételár 1.250.000 Font volt.

Nem teljes négy évet töltött a Barcánál is, mivel egy fél évre kölcsön vette a Blackburn (20 meccs/6 gól). A katalánokkal is nyert egy spanyol bajnoki címet az első évében és 1984-88 között 55 meccsen 24 gólt lőtt, de igazából nem tudott gyökeret ereszteni. Az elkövetkezendő 3 évet 3 klubban töltötte: 1988-89 Hibernian (44 meccs/15 gól), majd 1989-90 Espanyol (15 meccs/5 gól) és 1990-91 St. Mirren (16 meccs/2 gól). 1992-96 között 4 klubban (Clyde, Fulham, East Fife, Home Farm) összesen 53 meccsen 7 gólt lőtt majd visszavonult.

1980-86 között 27 alkalommal képviselte a Skótokat és 4 alkalommal eredményes is volt. Megjárta az 1982-es és az 1986-os VB-t is. 2009. november 15.-én választották be a Skót HoF-be.

Jellegzetes fizimiskájára még emlékszem gyerekkoromból is. Az biztos, hogy szépségversenyen nem ért volna el helyezést, sőt talán Britanniában még most is vele riogatják a gyerekeket, de a góljaira mindenki szívesen emlékszik!

Az 1982-es FA Kupa negyeddöntő a Stamford Bridge-n:

26. MARTIN CHIVERS - 1968-76

Szintén egy olyan csatár akiért még ma is összetennénk a két kezünket!!!

Martin Harcourt Chivers 1945. április 27.-én született Southampton-ban. CPC Sportban töltötte az inasévét, majd 1962. szeptember 8.-án 17 évesen mutatkozott be a Southampton felnőtt csapatában. Eredményes hat évet töltött szülővárosa csapatában 190 meccsen 106 gólt lőtt, ezek közül is kiemelkedő az 1965-66 szezonja amikor is 39 meccsen 30 gólt lőtt (igaz, hogy a 29. meccs után nem sikerült a kapuba találnia). A Soton első játékosa aki csereként gólt lőtt (1967.04.29. Newcastle ellen).

1968. januárjában rekord összegért 125.000 Fontért igazolt a Tottenham-be. Rögtön góllal mutatkozott be (1968.01.17.) a Sheffield Wenesday elleni idegenbeli 2:1-es győzelem alkalmával, de Greaves miatt ritkán került pályára. Jimmy 1970-es távozásával került be stabilan a csapatba. Kétszeres Liga Kupa győztes (1971, 1973), UEFA Kupa győztes (1972) és döntős (1974) és Anglo-Italian Kupa győztes (1972). Számolatlanul rugdosta a gólokat. Az 1971-72-es szezonban 64 meccsen 44-szer volt eredményes. A klub történetének 3. legeredményesebb játékosa!!! 367 meccsen 174 gólt ért el! Továbbá a mai napig a Tottenham legeredményesebb játékosa a nemzetközi kupákban a 32 meccsen elért 22 góljával!

Az angol válogatottban csak 2 évig vették számításba (1971-73), ez alatt 24 mérkőzésen 13 gólt lőtt. Alf Ramsey lemondása után az új edzők, főleg Don Revie nem kedvelték a Spurs játékosait.

31 évesen a svájci Servette-hez igazolt, ahol két év alatt 64 meccsen 36-szor talált be és nyert Liga Kupát (1977) és svájci kupát (1978) is.

Ezt követte a levezetés. 1978-79-ben egy évig a Norwich-ban játszott (11 meccs/4 gól), majd sorrendben jött a Brighton, a Dorchester Town, a Frankston City, a norvég Vard és végül a Barnet.

1982-ben vonult vissza. Hertfordshire-ben van egy vendéglője és egy szállodája. Rendszeresen szórakoztatja ma is a Lane-n a meccsek szünetében a közönséget, igaz csak mint műsorvezető.

A válogatottban lőtt góljai: