Szégyellni való meccs: S'land-Spurs 0-0

A szezon legrosszabb meccsét játszottuk szombaton a Sunderland otthonában. Mindkét csapat csapnivalóan imitálta a focit - helyettük is égett a pofám. Apályán nyújtottak alapján egy-egy egészséges seggberúgáson kívül egyik gárda sem érdemelt semmit , és ezt figyelembe véve akár még örülhetünk is az egy pontnak... Úgy általában nem a döntetlennel van a legnagyobb baj, hiszen otthon nagyon hatékony O'Neill csapata - a fő gond az, hogy nagyon úgy tűnt Harry megelégedett az egy ponttal. Senkit ne tévesszenek meg az első blikkre támadó jellegűnek tűnő cserék: Redknapp egy perccel azután állította oda Defoe-t a negyedik bíró mellé, hogy Sahát pályára küldte... van ennél egyértelműbb bizonyítéka az időhúzó szándéknak?A szezon legrosszabb meccsét játszottuk szombaton a Sunderland otthonában. Mindkét csapat csapnivalóan imitálta a focit - helyettük is égett a pofám. Apályán nyújtottak alapján egy-egy egészséges seggberúgáson kívül egyik gárda sem érdemelt semmit , és ezt figyelembe véve akár még örülhetünk is az egy pontnak... Úgy általában nem a döntetlennel van a legnagyobb baj, hiszen otthon nagyon hatékony O'Neill csapata - a fő gond az, hogy nagyon úgy tűnt Harry megelégedett az egy ponttal. Senkit ne tévesszenek meg az első blikkre támadó jellegűnek tűnő cserék: Redknapp egy perccel azután állította oda Defoe-t a negyedik bíró mellé, hogy Sahát pályára küldte... van ennél egyértelműbb bizonyítéka az időhúzó szándéknak?

MIÉRT?

Nem az iksz ténye a legnagyobb gond tehát (persze ettől még az is tragédia-számba megy). Sunderland-ben mindig nehéz nyerni, különösen igaz ez mióta O'Neill asztonvillásította a Fekete Macskákat (ami nagyrészt a kontrákra való exkluzív hagyatkozást takarja). Tudjuk, hogy nagyon frusztráló ellenük játszani, de azért jó lett volna ha kicsit meggyőzőbben próbálják elhitetni velünk a srácok, hogy három pontért utaztak a kietlen észak-keletre.

Azzal a tudattal léphettünk pályára, hogy a Newcastle már nyert, illetve, hogy a Chelsea szinte biztosan követi a példájukat. Ha ez nem lett volna elég, akkor az Arsenal vasárnapi vendégének személye is nyújthatott volna egy kis extra ösztönzést a mieinknek: a Sunderland múlt héten nyolcvan percen át oktatta a Shitty-t az Etihad stadionban, tehát legalábbis egyforma esélyekkel indult a meccsnek a tabella második és harmadik helyezettje (de a formákat tekintve inkább hazai siker nézett ki, amit a meccs képe [megint oktatták az omladozó Újcselszit] igazolt is). Jó nagy szarban találjuk magunkat jelenleg - a formánk a Swansea-meccsen mutatott mini-feltámadás ellenére úgy tűnik továbbra is siralmas, és a közvetlen riválisaink egyre másra aratják az önbizalomnövelő, hajrában kiszenvedett győzelmeket. Nem nekünk áll a zászló, és nemhogy a harmadik hely, de még a BL-selejtező is komoly veszélybe került.

A Sunderland vendégeként nem rossz eredmény a döntetlen. Ám az utóbbi két hónap katasztrofális seggrehuppanása következtében minden meccsen kötelező lenne győzelemre játszanunk. (Magára valamit is adó, BL-re pályázó csapatnak egyébként is mindig csak a győzelem lehet a cél.) Szombaton azonban nem győzelemre játszottunk. Meg voltunk elégedve az iksszel. És ez megbocsáthatatlan. Majdhogynem odáig mennék, hogy meg sem érdemeljük a harmadik helyet.

AZZA, HÍV A HAZZA!

A megbocsáthatatlanság jegyében ejtsünk pár szót Lennon mellőzéséről is... no, most akkor Azza vagy egészséges, vagy nem. Ha egészséges, akkor inkább vessük már be a Sunderland ellen idegenben, mint a Norwich ellen otthon, könyörgöm! (Ha meg nem egészséges, akkor adjunk még pár hetet az orvosoknak!) Ahogy bejött szombaton szinte varázsütésre megjelent az "igyekvés" a mieink játékában. Ha nemcsak az első öt percben és az utolsó negyedóra első felében harcoltunk volna az elvárható módon, akkor véleményem szerint meglett volna az olyannyira kritikus három pont. Mert a Sunderland szilárd középcsapat ugyan - de semmi több.

A Swanseaellen észrevenni vélt pozitívumokat gyorsan elfeledtette velünk ez a kilencven perc. Van der Vaart talán még sosem adott el ennyi labdát egy meccsen, de Modric még talán a hollandot is alulmúlta. Parker és Sandro legjobb esetben is nullszaldósra hozták ki a labdaszerzés-labdavesztés mutatójukat. Assou-Ekotto megint bicskanyitogatóan flegma volt, Walker meg még fiatal és szeleburdi - de legalább most nem kaptunk gólt, ami egyetlen pozitívumként vet némi jó fényt a hátvédeinkre (a meccs embere nálam Kaboul volt). Adebayor elveszett a hazai tizenhatoson belüli zsúfolt Fekete Macska-alomban. Defoe és Saha sem tudott lényegében semmit hozzátenni a meccshez. A hátsó alakzaton kívül talán csak az epizódszerepet kapó Lennon nyújtott elfogadhatót.

(El vagyok kenődve - de norvég Yid haverom még nálam is szomorúbb lehet: ő ott volt a Stadium of Light-ban szombaton... Ez volt az első idegenbeli Spurs-meccs amire eljutott azóta, hogy egy szintén egészen felháborítóan színvonaltalan Wigan elleni 0-0-ás sárdagasztást végigszenvedett két éve. Ha hinnék a babonákban akkor most azonnal írnék neki, hogy mostantól csak a Lane-en tervezze megnézni a csapatot.)

A Norwich elleni ma délután megrendezésre kerülő meccsel kapcsolatban újra el kell mondani a már legalább féltucatszor ismételt mantrát: csak a győzelem az elfogadható. Odáig jutottunk, hogy egy esetleges vereség esetén lecsúszhatunk az ötödik helyig is!... Mielőtt még túlságosan elhatalmasodna rajtunk az apokalipszis-hangulat, azért jegyezzük meg, hogy a szezon előtt egyetlen szakértő sem várt bennünket a top4-be. Mi, Spurs-szurkolók persze bíztunk/bízunk a sikerben, de ha augusztusban azt mondták volna nekünk, hogy Húsvétkor három pont előnnyel állunk majd a Chelsea előtt a még BL-selejtezőt jelentő negyedik helyen, akkor alighanem örömmel aláírtuk volna. (Tartsuk ezt észben amikor a Nagy Tavaszi Hangulatrombolás eseményeit és kiváltó okait vizsgáljuk.)

A Norwich meccs előtt tervezek egy rövid beharangot. Addig is kellemes ünnepet!

COME ON YOU SPURS!