Niko = ikon: Sunderland-Spurs 1-2

Húsz pont, hátrányból. Azt hiszem ennél többet nem is szükséges fecsegni a csapat a tartásáról. Huszonkevés forduló alatt hatszor nyertünk meccset vert helyzetből. A szombati fordítás azonban az szezonbeli hagyományok ellenére is meglepett. Rezignáltan ültem le meccset nézni, és a kezdeti pozitívumok után (10 perc után sem voltunk még hátrányban) elkönyveltem magamban, hogy a rezignáltság tökéletesen megfelelő lelkiállapot ennek a meccsnek a követéséhez. Aztán a fiúk újra rácáfoltak a sérültlistára valamint a (mérkőzés nagy részében) mutatott játékra, és újra kiszenvedték a győzelmet! (Összefoglaló.) És milyen fontos volt ez a győzelem! A Shitteh-t elintézték Alkeszék, ezzel három pontot hoztunk újgazdagékon - és immáron vesztett pontok tekintetében jobban állunk mint ők. Két potenciális üldözőnk közül a Sunderlandet ugye mi szakítottuk lejjebb, a Poolt pedig a bennünket is megfingató Wigan húzta le két ponttal. Már csak az kell, hogy Gerazoli megpakolja Abramovics zsoldosait és tökéletes lenne a forduló.Húsz pont, hátrányból. Azt hiszem ennél többet nem is szükséges fecsegni a csapat a tartásáról. Huszonkevés forduló alatt hatszor nyertünk meccset vert helyzetből. A szombati fordítás azonban az szezonbeli hagyományok ellenére is meglepett. Rezignáltan ültem le meccset nézni, és a kezdeti pozitívumok után (10 perc után sem voltunk még hátrányban) elkönyveltem magamban, hogy a rezignáltság tökéletesen megfelelő lelkiállapot ennek a meccsnek a követéséhez. Aztán a fiúk újra rácáfoltak a sérültlistára valamint a (mérkőzés nagy részében) mutatott játékra, és újra kiszenvedték a győzelmet! (Összefoglaló.) És milyen fontos volt ez a győzelem! A Shitteh-t elintézték Alkeszék, ezzel három pontot hoztunk újgazdagékon - és immáron vesztett pontok tekintetében jobban állunk mint ők. Két potenciális üldözőnk közül a Sunderlandet ugye mi szakítottuk lejjebb, a Poolt pedig a bennünket is megfingató Wigan húzta le két ponttal. Már csak az kell, hogy Gerazoli megpakolja Abramovics zsoldosait és tökéletes lenne a forduló.

Sunderlandbe enyhén szólva nem nyerni járunk - legutóbb akkor vertük otthonukban a Macskákat, amikor jelenlegi klubelnökük még a pályán jártatta a száját. Tíz éves rossz szériát zárt le most a csapat - mindezt egy teljesen kicserélt középpályával és formán kívüli csatárokkal. Nem brillíroztunk (sőt...), inkább az akaraterőnkkel, kitartásunkkal és a fordításba vetett hitünkkel hoztuk a meccset. (Egyébként érdekességként elmondható, hogy míg hátrányból szerzett pontok tekinetében mi vagyunk a legjobbak a ligában, addig nyert helyzetből elhullajtott pontok tekintetében a Sunderland az egyeduralkodó. A bűvös szám mindkét esetben a húsz.)

A hazaiak sem játszottak jól, de időnként ők keltették a technikásabb csapat benyomását... főleg az első félidő közepén dominálták nyomasztóan (és elegánsan!) a játékot. Egyetlen ember volt náluk a pályán, aki miatt a prosztóság árnyéka vetődött a csapatukra: Richardson... egészen hihetetlenül hisztis a gyerek. Meccs előtt hírbe hozták egy esetleges nyári Tottenham-szerződéssel, de remélem, hogy nem lesz belőle semmi. Előbb-utóbb megelégelik a bírók a folyamatos anyázást meg bazmegolást, és jönnek majd a pedagógiai célzatú lapok.

Nálunk két ember emelkedett ki: Niko természetesen, na meg az öreg komédiás, Gallas. Kezdjük a horváttal, aki egyértelműen a meccs embere volt - a gólján kívül is példamutatóan küzdött végig és ő volt a kreativitás szinte egyetlen forrása a csapatban. Hatalmas mázlink volt, hogy végülis nem fűllött a foga a Bundesligába menni, mert a Werder megadta volna az általunk megállapított árat - no, meg az is mák, hogy Premier Liga-csapatok nem mutattak valódi, komoly érdeklődést iránta. Az utóbbi nyolc napban szerzett hat pontunkból négyet dirkte neki köszönhetünk. Ha idén is sikerülni fog a Bajnokok Ligája-hely a bajnokságon keresztül, az biztos, hogy négy pontnál kevesebben múlik majd. Nagyon szeretném remélni, hogy jövőre is nálunk focizik majd - Harry említette vele kapcsolatban, hogy mennyire fontos a nagyszerű személyiségek jelenléte a klubnál, még akkor is, ha esetleg nem játszanak minden fordulóban. Niko tökéletes profi, és valami hihetetlenül jó a hozzáállása. (Nem mellesleg tökéletesen kétlábas: a Bolton ellen a bal, most a jobb sült el.)

A meccs nagy szórakoztató-mestere MC Gallas volt. Vegyük csak végig mit el nem követett a nyájas közönség kiszolgálásáért! Kezdte azzal, hogy a bemelegítés után, még épp a középkezdés előtt lecserélte a rikítósárga csukáját egy másik rikítósárga csukára - ezzel tökéletesen meg is volt elégedve nem egészen tíz percen át. Ekkor leszaladt a pályáról és visszacserélte az eredeti cipellőket - amikor befejezte a bonyolult műveletet nem vette észre a bíró integetését, hogy jöhet vissza, és a gyúrónak kellett visszarugdosnia Billy-t a gyepre. Persze, amíg ő az oldalvonalnál töltötte az időt a Sunderland végigvitt egy gyors támadást és, a középen két támadóval egyedül maradó Dawsont kiszolgáltatott helyzetbe hozva, Gyan révén meg is szerezte a vezetést. Az egyenlítésünknél aztán tulajdonképpen jóvá tette a hiányzását, mert hiába fejelte meg Dawson erősen Pienaar jól betett szögletét, Gordon alighanem röhögve fogta volna a labdát, ha Gallas nem kánkánozik át előtte mint egy tizenkilencedik századi vadnyugati kurva. Így a levegőt fogta röhögve a labda helyett. Lehet egyébként, hogy a francia még beleért a fejesbe - de ez nem igazán lényeges. A második félidő elején aztán miliméterek választották el a góltól (meg kell hagyni, hogy szögleteknél nagyon veszélyes tud lenni). Egyszer hagyta magát hülyére venni Gyannal szemben, de azon kívül, ha pályán volt nyugodtan, erélyesen és nagy hatékonysággal tette a dolgát. A cipőcserét Harry próbálta magyarázni a meccs után: Gallas-nak vastagon be volt fáslizva a bokája, és ezért nem tudta eldönteni hanyas is a lába hirtelenjében.

Nikón és Billy-n kívül nagy dícséret illeti még Charlie-t és Sandrót is. A horvát végig kemény és határozott volt - a brazil főleg a második félidőben talált magára. Győztes gólunk előkészítésénél furcsamód éppen ők ketten kombináltak: Corluka gyönyörűen tette a labdát a jobboldali üres területre - ha Sandronak szánta, akkor egészen zseniális meglátás volt, de ha Pienaar beindulására számított, akkor is megsüvegelendő volt a dolog. Sandro robbantásával nagyon meglepepte a hazaiak védelmét, nagyon nyugisan rohant a tizenhatos vonaláig, onnan centerezett, rövid lett Mensah felszabadítása és a többit már tudjuk: aranylábú Niko újra lecsapott.

Na jó, egy rövid említés jár Pienaarnak és Jenas-nak is - látványos dolgokat ritkán csináltak (ha csináltak is, az főleg rossz értelemben volt látványos), de a szürke középpályás robotolást, ami a győzelemhez totálisan elengedhetetlen volt remekül megoldották. Ha már őket említettük ne hagyjuk ki a többieket sem: Gomes hiba nélkül hozta a meccset (a második félidőben Gallas babérjaira tört a királydrámába illő feszültségek tekintetében), Dawson a gólon kívül is nagyszerű volt. Két csatárunk nem művelt túl sok említésre méltót, gürcöltek, egy-egy kapuralövés összejött, de megint az övék volt a legveszélytelenebb csapategység... ami beszédes. Palacios alig volt pályán, de szántott ő is egypár barázdát, Lennon nem igazán melegedett bele a meccsbe.

Kellemes hétfőt és egyben szerelemtől csöpögő Valentin Napot mindenkinek!

Kedden jön a következő állomás, addig is: "Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik, De Majlandban harminckettő látszik. Inkább nézem az abonyi kettőt, Mint Majlandban azt a harminckettőt." Szívemből szóltál Janikám!