Mákos malacsült: Rovers-Spurs 0-1

Kétség ne essék, óriási szerencsénk volt tegnap. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemeltük meg a győzelmet, hanem azt, hogy most jóval több esetben volt kegyes hozzánk a sors mint általában. Megérdemeltük a három pontot, mert több alapjátékosunk nélkül és két-három álomkórosan pályán lévő emberünk dacára kipasszíroztuk a maximumot egy nagyon nehéz meccsből. (Hogy hogy is történt ez a passzírozás megtudhatjátok ebből az összefoglalóból.) Nem játszottunk jól, és a Blackburn is rengeteg hibával focizott - de nálunk sok esetben egyértelmű volt, hogy Modric hiánya nagyban hozzájárult a támadóharmadban elpasszolt labdákért. Túl sokszor kellett volna a viszonylag jól játszó Jenas-nak és a kifejezetten rosszul teljesítő Palacios-nak tutifrankó labdákat osztani a csatárok felé és a szélekre. Nem az ő műfajuk.Kétség ne essék, óriási szerencsénk volt tegnap. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemeltük meg a győzelmet, hanem azt, hogy most jóval több esetben volt kegyes hozzánk a sors mint általában. Megérdemeltük a három pontot, mert több alapjátékosunk nélkül és két-három álomkórosan pályán lévő emberünk dacára kipasszíroztuk a maximumot egy nagyon nehéz meccsből. (Hogy hogy is történt ez a passzírozás megtudhatjátok ebből az összefoglalóból.) Nem játszottunk jól, és a Blackburn is rengeteg hibával focizott - de nálunk sok esetben egyértelmű volt, hogy Modric hiánya nagyban hozzájárult a támadóharmadban elpasszolt labdákért. Túl sokszor kellett volna a viszonylag jól játszó Jenas-nak és a kifejezetten rosszul teljesítő Palacios-nak tutifrankó labdákat osztani a csatárok felé és a szélekre. Nem az ő műfajuk.

Voltak kiemelkedő teljesítmények, beszéljünk először is ezekről! A kapuban újra világklasszis formában mozgott Gomes - az első félidőben is voltak szép védései, de a második játékrészben vált leginkább nyerőemberré a brazil. Beadásoknál nem mindig tűnt túl magabiztosnak, de emlékezzünk rá, hogy az edzőváltás ellenére ez a Blackburn még mindig egy Allardyce-csapat, és így a beadásoknál, szögleteknél, szabadrúgásoknál magától értetődően szállnak rá a kapusra. Ehhez képest alig alakult ki hazai helyzet magas labdák után. A második félidőt egyből egy Gomes-bravúr nyitotta: Mame Diouf kapott remek ütemben labdát a beragadó Bassong mellett, nem tudott azonban egy az egyben túljárni portásunk eszén. Ezután következett talán a meccs védése (ami valami oknál fogva kimaradt a fenti összefoglalóból): a nagyot játszó Hoilett jó húsz méterről bombázott kapura úgy, hogy a labda akkor épp pattant le amikor a kapus vonalába ért, szóval Gomes-nek nemcsak oldalirányban kellett hatalmasat nyújtóznia, hanem le is kellett érnie egészen a gyepig, hogy a bivalyerős lövést kitolja. Ezután jött egy újabb Diouf ellen bemutatott védés - ismét nagyon közelről tüzelt a srác, ezúttal kapásból, egy tökéletes centerezés után, és kapusunknak újra bravúrt kellett produkálnia (ráadásul jó helyre is ütötte a labdát). Kicsivel később egy Corluka ellen megítélt szabadrúgást követően kellett egy lórúgásnyi Pedersen szabival elbánnia - nagyon későn látta meg a labdát és pofa/tenyér kombóval sikerült neki megakadályoznia, hogy a kapunkban kössön ki a lövés. Ebből a bekezdésből alighanem kiderül, hogy szerintem ő volt a meccs embere. (Arról nem is beszélve, hogy egy meccs utáni interjúban azért lelkendezett, hogy a mostani jó játékának hála újra tud majd aludni, mert a vasárnapi események miatt napokig nem jött álom a szemére. Attól azt hiszem sosem kell tartanunk, hogy a brazil nem éli át a szurkolók érzéseit.)

Rajta kívül Lennon nyerte még el nagyon a tetszésemet - különösen a második félidőben volt elemében. Egyszer a saját tizenhatosunk előtt megszerzett labdával futott egészen Robinson kapujának előteréig, hogy tökéletes gólpasszt adjon Defoe-nak (amit persze válogatott támadónk Robbóba lőtt), aztán egy hazai védő által flegmán elpasszolt labdára csapott le és csak egy kapusbravúr választotta el a tőle eléggé szokatlan bombagóltól. Az előrejátékon kívül a védekezésben is nagyon jól teljesített - mégha ez nem is volt annyira látványos.

Meg kell még emlékeznünk a híres gól-duóról - a vdV-Crouch tengely most fordított irányban működött: németalföldi mesterünk egészen művészi labdával kínálta meg 3-Méter-Pétert a harmadik percben, és páratlan fizikumú csatárunk egészen könnyen verte meg a levegőben a Premier League lemagasabb védőjét, aki nem mellesleg féltucat Crouch-ra elegedő izom-mennyiséggel is rendelkezik. A fejes maga tökéletesen védhetetlen volt - vicces adalék a gólhoz, hogy Crouch tegnap előttig egyetlen szezonbeli Premier League gólja szintén a Blackburn ellen esett, az őszi 4-2-re megnyert meccsen. Crouch-nak sikerült a meccs egészén a hazai védők idegeire menni, a gólján kívül is jól játszott.

Hátul Gallas és Assou-Ekotto a szezonban már sokadszor mutattak világklasszis formát. Gallas valóban meghal a pályán minden meccsen és korát meghazudtoló fürgeséggel teszi a dolgát - ezenkívül motiváció tekintetében sincs nála probléma. Jó, sőt kiváló igazolás volt, ez mostanra már egészen egyértelmű - örömmel olvastam a híreket, hogy ha igaz újabb két évet ráhúzunk a szerződésére. Nem gondoltam volna, hogy valaha is igazán meg tudom kedvelni a franciát, de vele kapcsolatban nagyon is igaza lett Harry-nek. A kameruni pedig a liga legelegánsabb védői közé kell, hogy tartozzon - gyönyörű és főként hasznos cselek jellemzik a játékát, szinte 100%-kos hatékonysággal passzol a középpályásoknak, sőt hosszan előre ívelt labdái is jó százalékban találnak embert. Az OptaJoe kiapadhatatlan futball-statisztika forrása szerint pedig idén a egész PL-mezőnyben ő szakította meg a legtöbb alkalommal az ellenfél támadásait (eheti adat szerint 79 alkalommal).

Jenas sem volt rossz, legalábbis most nem adott el túl sok labdát. A támadásokat nem tudta igazán segíteni, bár volt egy-két igéretes előretörése, de ezekből végül egyszer sem lett helyzet. Akitől viszont újra meg újra az égnek állt az ember haja at Palacios volt - nagyon ritka, hogy akár közepesen játszik mostanában, legtöbbször veszélyesen gyenge és olykor egészen hihetetlen dekoncentrálságról tesz tanúbizonyságot egy-egy a középpályán ellenfélhez passzolt labdánál. Komolyan mondom, hogy a fiatal brazilt is szívesebben látnám a kezdőben mint ezt a hihetetlenül formán kívül játszó Palacios-t. Nem szeretném ha eladnánk, mert bízom abban, hogy fog még ő úgy játszani mint az első nálunk töltött évében, de ráférne egy jó adag padozás.

A védelmünkben volt kettő ténfergő egyén: Bassong ritkábban, Corluka gyakrabban hozta kényelmes helyzetbe az ellenfelet. A kameruni egészen felelőtlen módon cipelgette a labdát néha - megvárta amíg odaér hozzá egy hazai játékos és csak akkor próbált passzolni. Volt, hogy sikerült... Corluka megmutatta, hogy miért a labilis Hutton az alapértelmezett jobbhátvéd. A horvát megőrizte páratlan lassúságát, de emelett, most helyezkedésben és ütemérzékben is sikerült a skótot alulmúlnia. A támadásokat ugyan jól támogatta, de a beadásai rendre rosszul sültek el. (Ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy Kyle Walkernek mi a fenéért a Villában kell brillíroznia...?)

Bongani Khumalo is rányomta a bélyegét a meccsre, annak ellenére, hogy még csak időhúzó csereként sem lépett pályára. Ő volt az ugyanis aki honfitársa fejét labdának nézve lefejelte Pienaart - a kisebbik, hajasabb dél-afrikai kisebb agyrázkódást kapott és ezért hagyta ki Harry a keretből. (Nem mondom, hogy a Steven gyerek hiánya miatt nyertünk, és természetesen mihamarabbi jobbulást kívánok neki, de neki sem árt egy kis pihentetés.) A keret egyébként megér egy misét - annyi sérültünk van, hogy újra megtörtént az amit már első előfurdulásakor is gondosan megtervezett poénnak tartottam: két kapusunk ült a cserepadon.

Frissen kiküldött kölcsönjátékosaink egészen nagyszerűen játszottak. Keane góllal mutatkozott be a West Ham-ben, győztes meccsen - remélhetőleg kivezeti a Kalapácsosokat a kieső zónából mire meghozzák a döntést az Olimpiai Stadion ügyében. Bentley újra meccs embere-szintű játékkal keserítette a Shitty életét - ezért extra vállveregetés jár David barátunknak. Bentley sokak számára úgy van elkönyvelve, mintha egy elkényeztetett piperkőc lenne, akinek büdös a kemény munka. Nos, szerintem annak a játékosnak aki a több játéklehetőség miatt igazol londoni nagycsapatoktól először Blackburnbe, aztán kölcsönben a Brummies-hoz helyén van a szíve. Lehet, hogy tartogat még Bentley számára valamit a jövő a Lane-en. Keano viszont egészen biztosan lejátszotta már utolsó meccsét Tottenham-mezben. O'Hara 15 percet kapott a Wolves-ban - pályán volt amikor a Bolton megszerezte a győztes gólt, de semmit sem tudok arról, hogy miként teljesített. Annyit azért meg kell jegyezni, hogy nem sok csapatnak van négy játékosa is kölcsönben a Premier Ligában...

Van a goal.com-on egy tragikomikus összeállítás azokról a játékosokról, akiket januárban megpróbáltunk leigazolni. A cikk eléggé részletes, viszont sok meg nem erősített pletykát tényként kezel, de ettől még kifejezetten szórakoztató olvasmány, szóval, ha ide kattintasz elolvashatod. A sajtóban újra lehet találni Olimpiai Stadion-cikkeket bőven, többek között maga Daniel Levy is megszólalt tegnap az ügyben. Sok újság nincs: a pályázatunk zavarbaejtően jobb a West Ham-énél, viszont a komplett brit atlétikai közeg őket támogatja, ill. a politikusok között is többen favorizálják a futópályás terveket. Remélhetőleg nem kell sokat várni már a döntésre. Nagyon drukkolok a West Ham sikeréért, pedig egyáltalán nincs gusztusom jót kívánni a lasagna-szagú kelet-londoniaknak.

No, most egy nap pihi, aztán végre újra a Lane-en láthatjuk a fiúkat! A Bolton jön vendégségbe szombaton - újabb nehéz meccs, újabb fontos meccs. Beharangozó valamikor a kezdőrúgás előtt. :)

Kellemes pénteket mindenkinek!

YIDS!