Eh: Blackpool-Tottenham 3-1

Megkésve bár, de poszt-meccs poszt. A késés mellett a szűkös terjedelemért is előre bocsánatot kérek. Legeslegelőször is ki kell jelentenünk, hogy a keddi meccset a játék képe alapján gólokkal kellett volna nyernünk. A Blackpool kevesebbet veszélyeztetett mint amit vártam tőlük meccs előtt - persze ebbe az is belejátszhatott, hogy hamar előnybe kerültek, és nem kellett sokat várni a második góljukra sem. Mindenesetre tény, hogy négyszer találták el a kaput és ebből három gólt kaptunk. És az is tény, hogy mi tíz kaput eltaláló lövésből csak egyszer voltunk eredményesek (amikor már minden mindegy volt), és a 15 kaput el nem találó próbálkozásunk nagy része is a 16-oson belülről született viszonylag tiszta helyzetben.Megkésve bár, de poszt-meccs poszt. A késés mellett a szűkös terjedelemért is előre bocsánatot kérek. Legeslegelőször is ki kell jelentenünk, hogy a keddi meccset a játék képe alapján gólokkal kellett volna nyernünk. A Blackpool kevesebbet veszélyeztetett mint amit vártam tőlük meccs előtt - persze ebbe az is belejátszhatott, hogy hamar előnybe kerültek, és nem kellett sokat várni a második góljukra sem. Mindenesetre tény, hogy négyszer találták el a kaput és ebből három gólt kaptunk. És az is tény, hogy mi tíz kaput eltaláló lövésből csak egyszer voltunk eredményesek (amikor már minden mindegy volt), és a 15 kaput el nem találó próbálkozásunk nagy része is a 16-oson belülről született viszonylag tiszta helyzetben.

Nem szoktam a balszerencse számlájára írni a vereségeket - a Young Boys ellen borzalmasak voltunk, az Inter ellen szintúgy, a Fulham meccs meg a mélypont volt - most viszont a Blackpool a saját maga szintjéhez képest sem játszott jól. A United elleni 2-3 alkalmával például klasszisokkal jobbak voltak mint kedden - annyi ziccert engedtek nekünk, hogy az már zavarbaejtő volt. Szóval a Blackpool messze nem a legjobbját nyújtotta - és még így is elvertek bennünket. Lássuk, hogy is történhetett mindez.

Először is a kapott gólok. A Milan-meccsnek csak egyetlen egy aspektusban volt hatása a vereségre: Corluka sérülése (na meg a Hutton-saga*) miatt Gallas-t jobbhátvédként kellett bevetni, és így maradt a Bassong-Dawson rémálom kettős középen. Egy-egy higgadtabb védő oldalán mindketten kompetensen meg tudják oldani a dolgukat, viszont ha egymást kell biztosítaniuk, akkor az történik, mint kedden (meg mint a Craven Cottage-en). Bassong büntetője 100%-ban jogos és 100%-ig felesleges volt. Gomes majdnem kiszedte még ezt a jól elvégzett tizit is, de bevitte az ujjbegyeit a labda. A mindent eldöntő harmadik gól egyértelműen Assou-Ekotto lelkén szárad (mivel neki idén ez volt az első komoly hibája, őt nem fogom szapulni). A második gól szép kontra útján született, viszont DJ Campbell, ha hangyányit is de lesen volt a gólpassz pillanatában, szóval ott egy kicsit elpártolt mellőlünk a szerencse. Nagyjában-egészében viszont magunknak köszönhettük a bekapott gólokat. A Bassong-Dawson kettőssel maga előtt Gomes kábé akkora biztonságban érezheti magát mint egy szűzhártya egy essexi szakközépben. (A vulgaritásra érzékeny olvasók számára itt egy szalonképesebb hasonlat: [...] mint egy negyven éve uralmon lévő arab despota.)

Nézzük mi történt a pálya másik végén. Egymás után adódtak a ziccerebbnél ziccerebb ziccerek a csatárok és a felzárkózó középpályások előtt. Azt láttuk, hogy egészen lehetetlen szögekből (pl.: derék) és távolságokból (pl.: 5 méter) is el tudjuk hibázni a kaput. A legnagyobb helyzeteket megbocsáthatatlan módon a két kezdőként pályára lépő csatár puskázta el. Nincs lelki erőm felsorolni mindet, de azt meg kell említenem, hogy Kingson-nak (aki a liga leggyengébb kapusa - nem tartozom azok közé, akik szerint nincs klasszis afrikai kapus, de Kingson eléggé reménytelen eset) egész meccsen kábé kétszer kellett labdába érnie. Emlékeim szerint mindkét esetben a totálisan egyedül hagyott Pavlju fejelte olyan közel hozzá a labdát, hogy védeni tudjon. A többi alkalommal a gólvonalon vagy az előtt álló védőkbe vágtuk a labdát - már ha egyáltalán eltaláltuk azt az ici-pici kapucskát.

Pienaar-nak is volt pár nagy helyzete - az első félidőben kezezés-gyanúsan blokkolta egy védő a kivételesen kapura tartó lövését (nagyon szigorú lett volna ebben a helyzetben a tizi), egyszer pedig egy meglepően szép cselsorozat után került ideális lövőhelyzetbe, hogy a lövés pillanatában elcsússzon. A második félidőben egy tálcán felkínált Lennon-gólpasszt tört 7 méterrel mellé a tizenegyes pontról - ekkor jött Kranjcar, aki most nem tudott megmentő lenni (sőt egy ízben, rossz helyzetből durrantott nagyon mellé, ahelyett, hogy a jó helyzetben tisztán álló Crouch-hoz passzolt volna). Modric-tól is emlékszem egy kifejezetten jó lövésre úgy tizennyolcról, ami centikkel ment a pipán kívülre. De a lényeg, hogy rengeteg égbekiáltó lehetőségünk volt, hogy 0-2-ről megfordítsuk a meccset. A United-nek kevesebb lehetőségből sikerült. Csakhát náluk ott van Berbapapa, Shrek és Babszem Jankó is. Nekünk meg csak a Nú pagagyij! lúzer farkasa és egy még basszusgitározni sem tudó Token jutott. Bármennyire elszomorító is, de Timmy messze a legjobb csatárunk, hiába lő kevés gólt, de legalább a gólpasszok terén a liga legjobbjai között van. Reménykedjünk, hogy vdV mihamarabb felépüljön, mert nehezen látom kitől lehet gólokat várni rajta kívül.

Rövidre fogom ezt a csapongó értékelést. Szerintem most legfőképp a balszerencsét, Gallas középről való kényszerű kirendelését, a borzalms csatárteljesítményt és a Blackpool elszántságát kell okolnunk a vereségért. Sokat nem lehet tanulni ebből a meccsből: a hibáink olyan elementárisak voltak, hogy azokat az U-11-ben tanítják, a hiányposztok pedig eddig is egyértelműek voltak - egy olyan meccs pedig minden szezonban van amikor semmi, de tényleg semmi nem jön össze. Szóval nincs ok a kétségbeesésre, de el kell ismerni, hogy egy hatalmas adag szerencsére is szükségünk lesz, ha meg akarjuk ismételni a tavalyi bravúrt, hogy újra BL-t érő helyen fejezzük be a bajnokságot.

Az Arse most már egészen biztosan előttünk végez majd (mellékesen, gúnár haverom szerint a Stoke ikszet érdemelt volna ellenük szerdán), a United már eddig i túl messze volt. A Chelsea és a Citeh pedig nemzetközi viszonylatban is bivalyerősek - közülük kell egyet magunk mögé gyömöszölni valahogy. Ehhez az kell, hogy a hátralévő tizenegy fordulóban 2 pontot verjünk valamelyikükre. Mintha most kezdődne a bajnokság. Megyünk még idén vendégségbe mindkettejükhöz, szóval elvileg a saját kezünkben a sorsunk.

Most jön egy hosszú szünet és egy számomra érthetetlen dubaji edzőtábor. Remélhetően nem elkényelmesedve és meleghez szokva jövünk vissza.

Fel a fejjel kedves Yid barátaim, barátnéim. Nehéz lesz a tavasz, viszont van poteciál arra, hogy pozitív módon váljon emlékezetessé az előttünk álló három hónap.

COYS!

*Alighanem igazak azok a híresztelések, miszerint Hutton és Redknapp annyira összevesztek a Fulham-meccs után, hogy a skót védő már nem lép többé Spurs-színekben pályára. Bár elutazott a csapattal, szóval talán van még esély a békülésre.