A börtöntől a válogatottig - példaértékű vagy felháborító „Petit Pelé” esete?

A 26 éves, kongói születésű, de belga állampolgár Ilombe Mboyo 2009-ben kötötte élete első profi szerződését a Charleroi-val, két évvel később már a Kortrijk színeiben csillogtathatta meg tudását, 2011 és 2013 között pedig a Gent játékosaként 80 mérkőzésen 37-szer volt eredményes a bajnokságban. Jó teljesítményével felment az ára a piacon, a West Ham is érdeklődött iránta, ám végül maradt hazájában, és a Köteles Lászlót is soraiban tudó Genkhez igazolt 3.5 millió fontért. A mostani kiírásban pedig hét meccsen már négy gólt szerzett.

De mivel váltotta ki Mboyo a West Ham-szurkolók haragját még azelőtt, hogy egyáltalán pályára is lépett volna a csapatban? A válaszhoz vissza kell mennünk az időben, Mboyo tinédzserkoráig, amikor még elsősorban nem a labdarúgás foglalkoztatta a Kinshasában született fiút.

Pierre Bodenghien, a Charleroi korábbi megfigyelője úgy nyilatkozott, Mboyo személyében rögtön látta, hogy csiszolatlan gyémántra lelt. Elmondása szerint Mboyónak minden adottsága megvolt a futballhoz. Felépítése, technikai tudása és a fizikuma is kiváló volt. Jobbal és ballal is egyaránt jól bánt a labdával, ráadásul roppant agilis volt. Bodenghien viszont kissé szokatlan környezetben csodálhatta az ígéretes tehetséget – a brüsszeli Ittre börtönben.

Mboyo ugyanis éppen hétéves büntetését töltötte, mert 2004-ben, 17 évesen elítélték egy 14 éves lány ellen elkövetett csoportos nemi erőszak ügyében. Mboyo akkoriban a Matonge körzet egyik legveszedelmesebb utcai bandájának tagja volt, így keveredett az ügybe.

Szerencséjére Bodenghien az egyik főszervezője volt a Belgiumban 1995-ben bevezetett „Futball a börtönben” programnak, amelynek keretein belül a megfelelő magaviseletű rabok hetente több alkalommal profi szakemberek által vezényelt edzéseken vehettek részt.

Mboyo Brüsszelben nevelkedett, gyermekkorában pedig a város parkjaiban rúgta a bőrt társaival. Állítólag Vincent Kompanyval is gyakran összejártak focizni, a Manchester City és a belga válogatott csapatkapitánya pedig a BBC-nek nyilatkozva csak ennyit mondott Mboyóról: „Ritka gyöngyszem”.

Bodenghiennek és jó magaviseletének köszönhetően Mboyo elhagyhatta alkalmanként a börtönt, hogy a Charleroi edzéseit látogassa.

„Mboyo jó pár edzésen részt vett, majd próbajátékra is elhívtuk. Akkoriban még heti egy-két alkalommal vissza kellett mennie a börtönbe. Sokat beszélgettem vele a fegyelemről, a tiszteletről és a csoportban való együttműködésről. Nagyon csöndes srác volt, de ez természetes annál, aki olyan közegből profi futballisták közé csöppen. Technikai tudása kimagasló volt, és szemmel láthatóan sokat erősítette izmait a börtönben. A hozzáállása példás volt, jó volt látni, miként illeszkedik be a közösségbe. Mindenkinek jár egy második esély” – idézi a BBC a skót John Collinst, aki a Charleroi trénere volt akkortájt.

Évről évre fejlődött a belga bajnokságban, a Gentben 37 góljával felhívta magára a figyelmet, sőt a csapatkapitányi karszalagot is kiérdemelte. Itt kapta egyébként becenevét, a Petit Pelét, ami tükörfordításban Kis Pelének felel meg.

Mboyo produkciója felett Marc Wilmots szövetségi kapitány sem tudott szemet hunyni, 2012 októberében már a belga válogatott kispadján találta magát Mboyo a szerbiai, 3–0-ra megnyert vb-selejtezőn. Négy nappal később pedig életében először pályára lépett a nemzeti együttesben a skótok elleni hazai tétmérkőzésen – csereként négy percet kapott. Egy hónappal később a románoktól elszenvedett 2–1-es vereségnél már harminc percet kapott a kispadról beszállva.

Ezek alapján nem lenne meglepetés, ha a kontinens egyik legígéretesebb fiataljaiból álló belga válogatottal Mboyo jövőre ott lehetne Brazíliában a világbajnokságon – olyan sztárokkal egy csapatban, mint Chrsitian Benteke, Marouane Fellaini vagy Eden Hazard.

Karrierje felfelé ívelésével népszerűsége is nő, ugyanakkor múltja miatt olyan hangokat is gyakran hallani, amelyek elítélik Mboyót. A West Ham fanatikusai például a Twitteren kampányoltak a csatár szerződtetése ellen, amint fény derült sötét múltjára. David Sullivan, a West Ham tulaja így kénytelen volt kihátrálni az üzletből. „Nem szegülhettem szembe a szurkolói akarattal. Érdekelt minket a véleményük, ami egyértelműen elutasító volt.”

Hazájában, Belgiumban is megosztotta a futballt kedvelők körét. Volt, aki helytelennek vélte Mboyo pályafutását, pláne, hogy a szövetség nyíltan támogatta őt, amikor a nemzeti csapatba először meghívást kapott.

„Ha valaki letöltötte büntetését, nem feltétlenül kell kirekeszteni a társadalomból. Túl könnyen szokás elítélni valakit. Mboyo példát mutathat a rossz útra tévedő fiataloknak” – vélekedett az esetről Francois De Keersmaeker, a szövetség elnöke.

Mboyo a BBC-nek úgy fogalmazott, a börtönévek alatt megváltozott a személyisége, megtanulta, hogy tetteiért felelősséget kell vállalnia. A története miatti megosztottság nyomán azonban a belgák úgy döntöttek, megvonják a támogatást a börtönben raboskodók futballprogramjától.

Pedig a program olyan sikeres volt Ittrében, hogy később tizenkét másik börtönre is kiterjesztették, s olyan nevek vettek részt benne, mint a legendás, 84-szeres belga válogatott, Enzo Scifo.

Bodenghien aztán megpróbálta önerőből folytatni a megkezdett munkát, de azt tapasztalta, hogy a börtönben dolgozók nem olyan együttműködőek, mint korábban, mert a többség féltékeny volt Mboyo sikerére. „Az őrök nem látták jónak, hogy egy korábbi rab ilyen sokat kereshet és ekkora népszerűségnek örvendhet” – fogalmazott az 58 éves játékosmegfigyelő, aki csaknem húsz évet áldozott életéből a „Futball a börtönben” programra, s továbbra is hisz a projekt céljában.

„Amíg a rabok futballoznak, addig nem verekednek, nem drogoznak, nem csinálnak semmi rosszat, és emellett megtanulják a bizalmon alapuló csapatmunkát is.”

A történet kapcsán a vélemények nagyban eltérhetnek egymástól. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a futball lehetőséget adott egy rossz úton induló fiatalnak, aki két kézzel ragadta meg az esélyt, s élt is vele.