Robert Green (Anglia–USA 1–1), 2010. 06. 12.Robert Green (Anglia–USA 1–1), 2010. 06. 12.
Friss az élmény, még mindenkinek élénken él. Az angolok Gerrard góljával már a 4. percben vezettek, sima ügy volt, hogy megvan a vb-cím. A 40. percben azonban jött egy se nem erős, se nem helyezett lövés Clint Dempsey-től, és Robert Green parádéja. Ami be is tette a kaput az angol vb-reményeknek.
Robert Green (Nottingham Forest–Norwich 2–0), 2003. 08. 30.
Az angol válogatott majdani kapusa persze nem állhatott volna a válogatottban is a gólvonalra, ha nem bizonyít már jóval korábban. Green ezt egy Notthingham elleni másodosztályú bajnokin tette meg, miután magabiztosan lehúzott egy beadást, mosolyogva szétnézett, maga elé dobta a labdát, amikor érkezett Robert Earshaw...
Paul Robinson (Horvátország–Anglia 2–0), 2006. 10. 11.
Ekézzük még egy kicsit szegény angol kapusokra. Zágrábban egy órán át jól tartották magukat, akkor azonban Eduardo vezetést szerzett a hazaiaknak. Ami még önmagában nem lett volna katasztrófa, ha a 69. percben Gary Neville nem dönt a hazaadás mellett, Robinson pedig jobban figyel a gyep sajátosságaira.
Stan Collymore (Liverpool–Blackburn Rovers) 1996
A nagyszerű csatár 35 bajnoki góllal örvendeztette meg a Kop népét, melyek közül nem ez volt a legszebb, de hála a vendégek kapusának, az egyik, ha nem a legviccesebb.
A strandlabda (Sunderland–Liverpool 1–0) 2009. 10. 17.
Ez is vicces volt, csak ezen nem a liverpooli szurkerek kacagtak. Az egyébként is pocsék szezont futó csapatba még egy jó nagyot belerúgott a sors is. A Sunderland elleni idegenbeli meccsen egy fiatal vendégdrukker a gyepre dobott egy piros strandlabdát, amely éppen a liverpooli öt és felesen állt meg. Darren Bent meg éppen eltalálta. Pepe Reina meg éppen elindult a másik irányba.
Tomislav Piplica (Cottbus–Mönchengladbach 3–3)
A keletnémet csapat mellett jóban-rosszban kitartó bosnyák kapus több mint tíz évet húzott le Cottbusban, és ma is ott dolgozik kapusedzőként. A piros-fehér gárda egyik ikonja lett, úgyhogy ez a döbbenetes szerencsétlenkedés nála tényleg a „belefér" kategória.
André Dias (Cagliari–Lazio 1–0), 2011. 02. 27.
A rómaiak védője nem csak azért szomorkodhatott, mert megmagyarázhatatlan mozdulata három pontjába került a(z akkor még) bajnoki címért hajtó csapatának, hanem azért is, mert egyből elvették a brazil útlevelét. Ha egyáltalán volt neki olyan.
Jurgen Sierens (Anderlecht–Roeselare 3–1), 2009. 11. 21.
Ez már csakugyan a wtf kategória! A vendégek egyébként sem voltak könnyű helyzetben, miután Juhász Roland góljával már vezetett a brüsszeli csapat. A vendégek kapusát persze ez nem nyugtatta meg, ő mindenáron segíteni akart a vendéglátókon. Erre a 34. percben adódott lehetősége, amikor egy lába között átcsúszó lövéstől teljesen elveszítette a térérzékét, és miközben kereste a labdát...
Az izlandi védelem (Svédország–Izland 5–0), 2007. 06. 06.
Izland, a bálnavadászok, a borzongató krimik és az elborult zenék kies hazája. Meg a bolond focistáké is. Idióta gólöröm, gusztustalan poén és a focitörténelem egyik legszánalmasabb kapott gólja. Kezezett a védő, azt hitte, büntető. A játékvezető viszont nem sípolt, de ez nem zavarta a sportszerű izlandiakat, odaadták a labdát a svédeknek. Marcus Allbäck meg köszönte szépen. Erre vajon milyen gólörömöt ajánl az izlandi folklór?
Javier Hernandez (Chelsea–Manchester United 1–3), 2010. 08. 08.
Mindenki tudta, hogy Chicharito nagyszerű befejező csatár, hogy érzi a kaput, és minden szögből veszélyes. Azt viszont kevesen tudták, hogy minden testrészével is veszélyes, és piszok jól feltalálja magát. Ha nem megy lábbal, arcon rúgom magam, onnan biztos bepattan. És tényleg!
A finn védelem (Finnország–Magyarország 1–1), 1997. 10. 12.
Gólhelyzet. Nem igaz! Öngóóól! Az eksztázisban üvöltő Faragó Richarddal egy nemzet ordított itthon együtt, hogy aztán harsányan röhögjön Moilanen kapuson és védőin, akik maguk helyett bennünket löktek a jugoszlávok útjába. Horváth Ferenc nadrágféken történt szánkázása ugyancsak korszakos.