Döntő, Csata: eldobta a maszkot s az aranyat

Csendesnek ígérkezett az országos vívóbajnokság befejező napja 2005. június 13-án, mégis ez hozta a legnagyobb meglepetést. A női tőrcsapatok egyik elődöntő mérkőzését ugyanis a hirtelen halálban elért egy tussal a Csata DSE nyerte meg, és ezzel elütötte a finálétól a Honvédot, amely pedig 1998 óta zsinórban mindig első lett, továbbá Mohamed Aida kivételével ott vívott a teljes válogatott: a vb-bronzérmes Knapek Edina, az Európa-bajnok Varga Gabriella és az újdonsült egyéni bajnok Varga Katalin.

Bernáth Zoltánnak ekkor még kellemes gondjai voltak, az egyik szeme sírt, a másik meg nevetett, tudniillik mindkét oldalon szerepeltek tanítványai, lévén a Csata DSE a BHSE „fiókcsapata", utánpótlás-nevelő bázisa, ő pedig a női tőr szakág vezetőedzője. Alapvetően örült a fiatalok sikerének (akik végül a döntőben kikaptak az előző esztendők „örökös" másodikjától, a Mohamed-féle MTK-tól) – viszont akadt egy kellemetlen élménye is. Amely aztán a legtovább élő beszédtéma, mondhatni, az ob „botránya" lett.

A férfi tőrcsapatok fordulatos, egyben feszült hangulatú fináléjában sokáig az MTK vezetett, ám fordított a Csata, amely az utolsó előtti asszót 35:28-as előnyből kezdhette. A záró pár előtt azonban – Mazza Lorenzo szenzációs produkciója révén – ismét a kék-fehérek álltak jobban. Befejezésként az ekkor becserélt Huszka Zsombor mérkőzött Berjozkin Antonnal, és remekül vívott, 40:39-ről tovább növelte az előnyt, 45:42-re hozta a párharcot.

A páston tehát az MTK diadalmaskodott – ám az aranyakat a csatások nyakába akasztották. Történt ugyanis, hogy az utolsó párharcban, miután Huszka bevitte a nyertes tust, eldobta a sisakját. A csapat ünnepelte a sikert, ki is hirdették őket győztesnek, ám utána megszületett a zsűri döntése: kizárták az MTK-t, így a Csatáé lettek az legfényesebb érmek. Na de miért?

Ehhez kicsit visszább kell mennünk az időben. A Nemzeti Sportcsarnokban rendezett négynapos viadalon ugyanis meglehetősen jellemző volt a sportszerűtlen magatartás, a sisak- és fegyverdobálás, a rengeteg csúnya kifakadás és mutogatás, de az NS a problémákat felemlegető jegyzetében ugyanígy nemtetszését fejezte ki az edzők és a hivatalos személyek, illetékes sporttisztségviselők iménti jelenségek iránti közömbössége miatt is.

Alig akadt személy, aki rendre utasította volna a kritikán alul viselkedő versenyzőket, a bírók nem használták a sárga, piros, illetve a kizárást jelentő fekete lapot, holott a szabályok egyértelműek: sisakdobálásért, káromkodásért büntetni kell. Ez egyszer sem történt meg, pedig többször élni kellett volna e módszerrel.

Ezek után, röviddel az eredmény kihirdetését követően derült égből villámcsapásként érte a páston felülkerekedő MTK-t a határozat, hogy a győztes tust ünneplő sisakeldobás miatt a második helyezett Csata DSE lépett elő aranyérmessé. A szabály szerint ugyanis aki bármikor elhajítja a maszkját, fekete lappal kell büntetni, a csapatot pedig ki kell zárni (ilyesmi vb-n is megesett). Az újdonsült bajnokok egyébként át akarták adni az aranyat az attól megfosztott vetélytársaknak, ám ők nem fogadták el.

A furcsa döntés szabályszerű volt, de... Joggal elégedetlenkedtek az MTK-sok, hogy ilyesmit már korábban is többször meg lehetett volna lépni, csakhogy addig a bírók nem büntettek, következetlenek voltak, és csak az utolsó napra „keményítettek be". Ha ez a szigor uralkodott volna négy napon keresztül, az MTK részéről sem szólhattak volna egy szót se, így azonban... Így bizony kiszúrtak velük.

Az ominózus találkozót követően nem volt irigylésre méltó helyzetben Bernáth Zoltán sem, ezúttal mint a Csata DSE ügyvezető elnöke, ugyanis ő figyelmeztette a zsűrit a szabályokra, ezért vesztette el az aranyat az MTK, így többen őt kiáltották ki bűnbaknak a teremben.

– Nem örülök ennek a győzelemnek. Én csak az utolsó tus törlését kértem. És az sem igaz, hogy óvtam – mondta a Nemzeti Sportnak a tréner-sportvezető.

– Pedig ezt jelentették be. Akkor mi történt?
– Megpróbálom röviden összefoglalni. Az ellenfél 42:41-es vezetésénél egylámpás tust ért el Berjozkin Anton, mégsem adta meg Szelei István vezetőbíró, mondván, hogy fejelt, ami szabálytalan. Ezért sárga lapos figyelmeztetés jár, ám mivel már volt egy lapunk, automatikusan jött a piros. Ezt megértettük, elfogadtuk, ám azt már nem, hogy duplán sújtottak minket: nem adták meg a jogos találatunkat, sőt még mi kaptunk egyet. Én csak arra figyelmeztettem a versenybírói asztalnál ülőket, hogy a szabályokat mindkét fél esetében be kell tartani. Gondolom, végül ezt belátva hozta meg súlyos ítéletét a versenybíróság. Az pedig tény, az oldalzsűrik is megerősítették és a tévéfelvételen is jól látszott, hogy Huszka még a találat megítélése előtt vágta földhöz a sisakot, és nem örömében dobta el. Vagyis ezt a tust nem lett volna szabad megadni, sőt abban a pillanatban büntetni kellett volna, és nem utólag. Egyébként pedig csak a minket követő döntő után foglaltam össze írásban a történteket, ezt az időpont feltüntetésével jeleztem is, tehát nem óvtam.

– A történetben a kulcsszó az utólag...
– Igen, és ezért mondtam, hogy nem öröm ez az arany. Egyébként a szövetségnek elfaxoltam egy hivatalos levelet, amelyben megírtam, hogy ezek után nem tekintjük magunkat győztesnek, a BEK-ben sem indulunk. Azt is kértem, hogy Huszka Zsombor fekete lapját ne könyveljék el, mert ezért két versenyről el kellene tiltani őt, és nem indulhatna az Európa-bajnokságon. Mostantól viszont nyissunk tiszta lapot, és valóban a szabályok szerint büntessünk mindent és mindenkit. De ne Huszka és az MTK legyen az első áldozat.

A kék-fehérek részéről Hidasi József, a vívószakosztály vezetője hivatalos fellebbezést nyújtott be az ominózus esettel kapcsolatban.

„Kifogásoljuk, hogy a csapatot nem a versenybíró, hanem a főbíró zárta ki. Nedeczky György főbíró műhibát követett el, amikor helyt adott Bernáth Zoltán kifogásának, ugyanis a Csata DSE nevében csak Nagy József szólalhatott volna meg. Egyébként a sisakeldobás nem az ellenfél vagy a versenybíró ellen irányult, hanem az örömét fejezte ki Huszka, így érthetetlen, hogy a főbíró miért döntött a kizárás mellett.

A beadványban nem hivatkozunk a többi győztes viselkedésére, pedig más is eldobta a sisakot, mi csak az adott helyzetet írjuk le, és kérjük, hogy a fegyelmi tárgyaláson ezeket vegyék figyelembe. Egyébként a Csata fiatal vívói minden dicséretet megérdemelnek fair play díjas cselekedetükért, vagyis hogy felajánlották a páston győztes csapatnak az aranyérmet, amit viszont a mieink nem fogadtak el."

Az NS számára Kovács Tamás, a szövetség technikai igazgatója is véleményt nyilvánított.

– Hibák halmaza, sorozatos bírói és főbírói tévedések történtek a mérkőzésen. Tény, hogy az utolsó asszóban Huszka odavágta a sisakot, amiért fekete lap jár. És az is tény, hogy napokon keresztül hihetetlenül erélytelen bíráskodás folyt, nem véletlenül kérte a bírák bizottságának elnöke az utolsó reggel, hogy a szabályok szerint vezessenek a zsűrik. Viszont három és fél nap erélytelen bíráskodása után érthetetlenül keménynek tűnik, hogy kizárták a bajnoki címnek örülő csapatot egy jogtalan óvás miatt. Csak példaként említem, hogy Aldo Montanót is ki kellett volna zárni az olimpián, mert méterekre hajította a sisakját, de maradva a bajnokságnál: az összes egyéni vagy csapatgyőztessel meg lehetett volna ezt tenni. Nem emlékszem, hogy valaha is kizártak volna valakit azért, mert örömében dobta el a maszkját.

– Akkor viszont rossz a szabály.
– Én meg azt mondom, hogy a jó bíró és a jó főbíró tud mérlegelni... Azaz különbséget kell tenniük, hogy a sportoló miért dobta el a sisakot, örömében vagy dühében!

– Ha a sisakeldobásért kizárás jár, miért jogtalan az óvás?
– Mert nem Bernáth Zoltánnak kellett volna reklamálnia, ugyanis nem ő volt a csapatkapitány, hanem Nagy József. Ilyen alapon egy néző is óvhatna. És ebben az esetben mellékes, hogy mikor óvott, ha ő ezt nem tehette meg. Ez is hiba. No és az is, hogy a jegyzőkönyvön egyetlen figyelmeztetés sem szerepel, a csapatkapitányok neve sincs felírva, holott ez is követelmény. Szóval, nem egyszerű eset...

Egy héttel később került sor az ügy fegyelmi tárgyalására, amelyről dr. Tordai Kálmán, a szövetség fegyelmi bizottságának elnöke a következőket nyilatkozta.

– Az az álláspontunk, hogy a páston győztes csapat kizárása nem felel meg a jogszabályoknak. Huszka ugyanis az örömét fejezte ki a sisakledobással, nem a tiltakozását, tehát a két eset elbírálása nem lehet azonos. Egyébként a nemzetközi szövetség legutóbbi, 2003-as szabálykönyve, amely a döntés alapjául szolgált, is különbséget tesz ilyen esetekben, így Huszka a legenyhébb büntetést kapta, figyelmeztetésben részesítettük.

– Mi lesz a bajnokság hivatalos végeredménye? Az MTK kizárása után a Csata DSE lépett elő aranyérmessé, viszont második helyezettet nem hirdettek.
– Ez már bonyolultabb, ugyanis kiderült, hogy nem nyújtottak be óvást, azaz hivatalosan fogalmazva: most sem áll óvás alatt az eredmény. Ha viszont nincs óvás, akkor minek az alapján szólnánk utólag bele a történtekbe?

– Hogyan lehet ebből a kacifántos helyzetből kijönni?
– Mivel jogilag nem magyarázható az eset, az lenne az igazságos, ha a felek újravívnák a mérkőzést, pontosabban az utolsó tusra kiállnának egymás ellen. Egyébként ezt a megoldást javasolta a Csata DSE elnöke, és én is ezzel küldöm tovább az anyagot, mivel a bajnoki végeredmény megállapítása nem jogi, hanem szakmai feladat.

Bernáth Zoltán, ehhez annyit tett hozzá, azért javasolta az utolsó találat újravívását, hogy ne méltatlan körülmények között kapjanak ki. „Emelt fővel akarunk veszíteni, nem így, a bírók által. Ha az a döntés születik, hogy az utolsó találatot újravívják a versenyzők, mi nem fogunk tust adni. Már elismertük, hogy a páston alulmaradtunk, de nem így akarunk vereséget szenvedni."

A Magyar Vívószövetség elnöksége másnap, június 21-én úgy foglalt állást – a korábbi bírói döntést 5:3-as szavazati aránnyal megváltoztatva –, hogy a páston elért eredményt tekinti véglegesnek, eszerint mégis az MTK a bajnok és a Csata DSE az ezüstérmes (a testület egyben elfogadta a fegyelmi bizottság határozatait).

Győzött tehát az „igazság", ám hogy ne egy ilyen kellemetlen közjátékkal fejezzük be, ugyanarról a 2005-ös országos bajnokságról felidézünk egy sokkal ijesztőbb, de mégis példamutató esetet is, amely a részletezett tőrdöntő előtt egy nappal bolygatta a kedélyeket.

A férfi párbajtőrcsapatok elődöntőjében, a BVSC–Fless mérkőzésen 40:36-ra vezetett a vasutascsapat, és 33 másodperc volt hátra az összecsapásból, amikor Kovács Ivánt lábon szúrta Pádár Tamás. Az olimpiai ezüstérmes sípcsontjában akadt meg a fegyver, amely szerencsére nem tört el, csak meghajolt. Kovács tíz perc ápolásra szorult.

„Huszonhét éve vívok, és ilyen még nem történt velem. Eddig összesen egy sebhelyet szedtem össze, ma meg itt van ez a lyuk a lábamon. A penge az izmot tolta le a csontról, az elmozdult és bedagadt" – magyarázta az akkor már ötszörös egyéni bajnok sportoló.

Miközben a társak Ivánt zrikálták – „mivel gyógyítsam a lábad, hazaszaladjak fűrészért?"; „járni tudsz majd még az életben?"– Bodnár gyúró szakszerű magyarázattal szolgált, mondván: „Ez egy szúrt seb, amit régen összevarrtak, most azonban speciális ragasztóval összehúzom. Iván a döntőben természetesen nem vívhat, de nincs nagy vész."

Utána persze a felek egy kis időre még visszatértek a pástra, de a fiatal Pádár nem élt vissza a helyzettel, nem támadta meg Kovácsot, bár megkísérelhette volna a kiegyenlítést. Csapata viszont egyöntetűen úgy határozott, hogy sérült vetélytárs ellen nem tisztességes vívni.

A sportszerű cselekedetet vastapssal jutalmazták a nézők – az örökifjú Kolczonay Ernő vezette fiatal társaság (az azóta elhunyt vívó emléke előtt tavaly októberben a Sportnaptár is tisztelgett) példát mutatott: így kell viselkedni hasonló helyzetekben.