Csapó Gábor újra mehetett a válogatotthoz

Először csak hitetlenkedve suttogták az uszodában, majd mind többet, s mind nyíltabban lehetett hallani: az 1981 januárja óta morális okok miatt mellőzött dr. Csapó Gábort visszavették a válogatottba. Az esztendő elején aztán meg is jelent a hivatalos közlemény, s a Vasas 198-szoros (végül összesen majd 272-szeres – a szerk.) válogatott vízilabdázója már több mint egy hónapja együtt készül Mayer Mihály kapitány keretével a nyári guayaquili világbajnokságra – jelent meg az NS 1982. március 13-i számában.

– Tizenegy éves válogatottbeli szereplés után esett ki a csapatból, s ha jól tudom, meg sem kérdezte, hogy tulajdonképpen mivel vádolják.
– Nem készültem fel megfelelően a moszkvai olimpiára, becsaptam a szakvezetőket. Úgy éreztem, egy ideig valóban nincs helyem a csapatban.

– Ne haragudjon, nem szakmai, hanem morális okokról volt szó.
– Ezt a két szót, „morális ok", el kellett, hogy engedjem a fülem mellett, hiszen soha semmilyen fegyelmi ügyem nem volt.

– Valami alapja azért mégiscsak lehetett a mellőzésnek.
– Legfeljebb a pletykák. Egyesek, hogy eltereljék magukról a figyelmet, másokról terjesztenek vad történeteket. Én lepődtem meg például a legjobban, amikor visszahallottam, hogy a 320-as BMW-met a Bánfi hajszesz svédországi magánforgalmazásából szerzett pénzen vettem. Papírokkal bizonyíthatom, a bátyám küldte ajándékba Amerikából, méghozzá az apámnak.

– Emlékszem egy újságcikkre még 1977-ből. Nem a sportrovatban jelent meg, bírósági tudósítás volt, amelyben közzétették: farmerárusítás miatt nyolcezer forintra büntették.
– Huszonhét nadrágról volt szó, s másodfokon felmentettek. Egyébként bevallom, 1976-ig valóban üzleteltem, mint ahogy mások is ezt tették.

– Nem célom a múltban való hosszú vájkálás, de az is a morális kérdésekhez tartozik, hogy beleszólt az akkori szövetségi kapitány munkájába, befolyásolta a döntéseit.
– Gyarmati Dezső ezt kifejezetten igényelte. Amúgy nem tudom, miért csak a negatívumokra érzékenyek az emberek velem kapcsolatban. Az például senkinek sem maradt meg az emlékezetében, hogy az 1979-es Világkupán nagy botránytól mentettem meg a magyar vízilabdát.

– Mire gondol?
– Az NSZK elleni mérkőzésen Gyarmati Dezső le akarta ütni az egyik játékvezetőt, én kiugrottam a medencéből, s lefogtam a mestert.

– Úgy érzi, hogy Csapó Gáborra módszeresen rászálltak?
– Az tulajdonképpen mindegy, hogy mit érzek, de akadnak furcsa dolgok. A lakáscserémmel kapcsolatban tavaly több névtelen feljelentést tettek a rendőrségen, de valamennyi koholt vádnak bizonyult.

– Térjünk talán vissza a játékhoz...
– A magánéletbeli problémák jelentősen befolyásolják a játékos uszodai teljesítményét. Megmondom őszintén: 1981 első felében nem is nagyon érdekelt a játék. Abból éltem, amit a múltban felszedtem.

– A sikerélményt pótolta talán a filmezés?
– Mi tagadás, jó volt viszontlátni magamat a mozivásznon. A Ki beszél itt szerelemről című Bacsó Péter-film után több szerződésajánlatot is kaptam. Sándor Pál megkeresett, hogy vállaljak feladatot a Déry Tibor Óriás című novellájából készülő tévédarabban, Verebes István egy Hilton-produkcióhoz kívánt szerződtetni, s felléphettem volna színházakban is.

– Miért nem tette? Hisz szereti a népszerűséget...
– Nem vagyok én Bud Spencer, aki a Piedone-filmekért otthagyta a vízilabdát, a világversenyek nagy élményét. Rájöttem, végül is nem a film, a színpad az én világom. Belestem a kulisszák mögé, s ez kielégített. Alapvetően vízilabda-centrikus vagyok, még ha esetenként ki is mozdított ebből az alapállásból az élet, s kicsit elhanyagoltam a játékot. Állításomat mi sem igazolja jobban, minthogy világéletemben tiltottak a sporttól, és a saját felelősségemre játszottam.

– Ezt hogy érti?
– 1966-ban három üvegtesti bevérzést kaptam, a bal szemem teljesen tönkrement, s ez feltehetően összefüggésben volt az egyébként is meglévő, 180/100-as, igen magas vérnyomásommal. Nem túlzás, a pályafutásom során bármelyik pillanatban megvakulhattam volna a megerőltetéstől vagy egy ütéstől, sőt ennek a veszélynek most is ki vagyok téve.

– Erről még soha, semmilyen fórumon nem nyilatkozott?
– Nem tartottam fontosnak, hogy erről beszéljek, most is csak állításom alátámasztására vetettem fel. De hagyjuk is a témát, kérdezzen a játékról!

– Bízott abban, hogy kérésére visszaveszik a válogatottba?
– Reménykedtem. Nem vagyok érzelgős típus, de bevallom, fájt, hogy sorra szenvedte a vereségeit a magyar csapat, s úgy éreztem, tudnék segíteni a fiúknak. 1981 második felében már keményebben is edzettem, mint korábban.

– Miután eldőlt, hogy szó lehet a szerepeltetéséről, a játékosok egyhangúlag úgy nyilatkoztak, szívesen visszafogadják, a szakvezetőknek viszont voltak követeléseik. Pontokba foglalva így lehetne meghatározni: becsületesen elvégzi a kiszabott feladatokat, aláveti magát a kéréseknek, nem szól bele a kapitány elképzeléseibe, nem alkot klikket a csapaton belül, nem kártyázik a túrákon, edzőtáborokban...
– Soha egyetlen játékossal sem volt személyes konfliktusom, így érthető, hogy Cservenyákék nem tiltakoztak, az említett követelések pedig természetesek lettek volna anélkül is, hogy említik.

– Végül is milyen erőállapotban kezdte meg a munkát a legjobbak között?
– Tíz kiló túlsúllyal dolgoztam, a lábtempóm a szükségesnél gyengébb volt, s a technikai trükkök sem mentek igazán. Egy hónapos, napi kétszeri edzéssel jutottam el oda, hogy újra élvezem a munkát, gördülékeny a játékom.

– Az 1977-es Világkupa mérkőzésein 29 gólt lőtt, s nem volt olyan összecsapás, hogy ne dicsérték volna. Megismételhető ez a teljesítmény?
– Az említett tornát pályafutásom csúcsának tekintem. Ha meg tudnám ismételni azt a szereplést Ecuadorban, azt hiszem, az a magyar csapat vb-győzelmével párosulna.

– Ha jól értettem, szoros összefüggésre céloz a saját jó szereplése, s a magyarok diadala között. Nem túlzás ez?
– Válogatottunkban játszik néhány klasszis, gondolok itt elsősorban Gerendásra, Cservenyákra, Horkaira, Sudárra. Feltételezem, hogy ők csúcsformában lesznek, s ha nekem is sikerülne kitűnni, akkor én jelenthetném azt a pluszt, ami az elmúlt évi világversenyeken, elsősorban a spliti Európa-bajnokságon hiányzott a sikerhez.

– Ha rangsorolni kellene a világ vízilabdázóit, hová helyezné magát?
– Egy pólós van, akire minden tekintetben felnézek, aki a sportág évtizedek óta uralkodó Maradonája: az olasz Eraldo Pizzo. Ő vezeti szerintem a rangsort, s az ugyancsak olasz Gianni De Magistrisszel, valamint Faragó Tamással mi következünk a sorban.

– Most 31 éves. Meddig szeretne még vízilabdázni?
– A Los Angeles-i olimpiáig. Van már ötkarikás, világ- és Európa-bajnoki, valamint Világkupa-aranyérmem, talán még bővíthetem a gyűjteményt.

– Gyarmati Dezsővel és Kárpáti Györggyel az élen öt magyar vízipólóst beválasztottak Amerikában a sportág halhatatlanjainak táborába. Van esélye, hogy esetleg követi őket?
– Ezen még nem gondolkoztam. Világválogatottban már voltam háromszor, de hogy halhatatlan legyek...!

Nos, Csapó Gábor a saját „szakmáján" kívül látnoknak bizonyult, amennyiben Diego Maradonát említette a csillagok netovábbjának szinonimájaként, hiszen ismerjük az argentin zseni pályafutását – hősünk azonban akkor hozta őt fel mércéül, amikor a dél-amerikai géniusz még egyetlen vb-n sem szerepelt (sőt egyelőre európai légiósként sem mutatta meg magát), nemhogy a torna sztárja, pláne a földkerekség megkoronázott futballkirálya lett volna.

A pólós kívánságok azonban nem igazán teljesültek. Először is, az 1982-es vb-n egyetlen mérkőzést sem veszítettünk el, mégis lemaradtunk az aranyról, mivel a négyes döntő záró meccsén együttesünk nem bírt a szovjetekkel, ami kevésnek bizonyult, mert az ellenfél korábban nem vesztett pontot, a mieink viszont az NSZK-val is 7–7-et játszottak. Egy évvel rá a római Eb-n már kikaptunk a szbornajától, így valamivel elviselhetőbb volt az újabb ezüst. A Los Angeles-i játékokra pedig el sem utazhattak a legjobb magyar sportolók...

Végezetül pedig: az utóbbi három évtizedben újabb nyolc magyar vízilabdázóval (vagy szakemberrel) bővült a sportág halhatatlanjainak immár 13 honfitársunkat felvonultató csarnoka, köztük Dudi két egykori játékostársával is, ő viszont nem került be. Igaz viszont, hogy az elbukott vagy elmulasztott világversenyekkel szemben ez elvileg még módosulhat...