Tőzsér Dániel a Galatasaray üdvöskéje lett

Még néhány éve is hányszor hoztunk fel példaként korábban lejátszott barátságos válogatott mérkőzéseket, amikor 1982-ben Győrött Magyarország 5–0-ra, két évvel később Isztambulban 6–0-ra győzte le Törökországot. És bár 1988-ban csak 1–0 sikerült Budapesten, újabb két esztendővel rá ugyanott ismét parádéztunk: 4–1 ide.

Amikor azonban komolyabbra fordult a dolog, a kilencvenes évek közepén a Népstadionban 2–2-re végeztünk, az Eb-selejtező kinti visszavágóján pedig a félholdasok már könnyedén kerekedtek felül 2–0-ra.

Ebben az évtizedben óriásit fejlődött a török labdarúgás, legjobbjaik megjárták az 1996-os kontinensviadalt is, majd a 2002-es világbajnokságon bronzérmesek lettek, miközben egyik neves klubcsapatuk európai kupát nyert! Ezek az eredmények bizonyították: remekül felfuttatták a nem is olyan sokkal korábban még lesajnált futballjukat.

Aztán 2003 augusztusának közepén azt írta az érintett gárda internetes oldala: „Daniel Tozser Galatasaray'da". Nem kellett hozzá nagy nyelvérzék, hogy a lényeget kivegyük a cikkből: a 2001-ben UEFA-kupa-győztes, ezúttal pedig épp a BL-be tartó együttes leigazolta a magyar fiút, aki három plusz két éves szerződést írt alá.

Bár a török bajnokságban már azelőtt is megfordultak magyar légiósok, ilyen szinten addig sosem (Balassa Béla és Nemes I Sándor akkor öregbítette a hírnevünket a sárga-pirosaknál, amikor még mi tanítottuk őket focizni...). Külön magyarázatra nem szorult, mekkora esélyt kapott a 18 esztendős középpályás, főleg, ha tudjuk, hogy az első kerettel edzhetett!

A csapatot egyébként Fatih Terim irányította (ahogy egyébként tavaly májustól újra) – az a tréner, akivel az 1954-es vb után először jutott ki világversenyre az ország válogatottja, míg a Galatasaray sok egyéb hazai cím mellett a földrész második számú kieséses sorozatát is megnyerte, mire a mester „jutalmul" átülhetett a Fiorentina, majd a Milan kispadjára.

Honfitársunk pedig olyan labdarúgókkal készülhetett együtt, mint a posztján szereplő Hasan Sas, minden idők egyik legjobb török csatára, a „Boszporusz bikájaként" is emlegetett Hakan Sükür, vagy éppen a holland Frank de Boer. Veretes névsor...

Nézzük, honnan került e sztárok közé az U19-es válogatottban épp az átigazolás előtti napokban csapatkapitánynak megválasztott Tőzsér Dániel, aki azokban a boldog napokban nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

„Szarvason nőttem fel, tizenkét éves koromban kerültem Debrecenbe, ahol a sportiskolában és az Olasz Focisuliban is játszottam, mielőtt a DVSC-hez igazoltam" – szolgált gyors önéletrajzzal a 2001-ben évfolyamában legjobbnak megszavazott tehetség.

„Kétezer-kettő nyarán kerültem a Loki felnőttkeretéhez, s egy alkalommal bajnoki mérkőzésen is játszottam (augusztus 18-án az Újpest ellen – a szerk.), csakhogy a vezetők hosszú távú profiszerződést szerettek volna aláíratni velem, ám mert ez, kis túlzással, amatőrfeltételeket biztosított, nem fogadtam el, ezért visszaküldtek az ifik közé.

Ennek ellenére mind a Lokira, mind a városra jó érzésekkel gondolok vissza, és most már nem bánom mindezt, hiszen jól alakul a sorsom, de nem tagadom, nehéz kilenc hónap van mögöttem. Szükség volt édesapám buzdítására, aki gyermekkorom óta minden edzésemre és minden meccsemre elkísért vagy eljött. Most megszakad a sorozat, mivel Isztambulba egyedül utaztam..."

Pontosabban nem teljesen: Tőzsérrel tartott Vladan Filipovics FIFA-licences menedzser is, aki összehozta a két felet. Az azóta már igen kiterjedt ügyfélkörű játékosügynöknél álljunk meg egy pillanatra: nagy bravúr, hogy sikerült a ballábas reménységet eladnia a Galatasaraynak, mivel úgy hírlett, arrafelé korábban megharagudtak a magyarokra.

Mint azt akkoriban az NS is megírta, alig fél évvel korábban Gera Zoltánt és Dragóner Attilát várták az együtteshez, ám a két válogatott akkor nem érkezett meg. Mesélték, a Gera és Dragóner feliratú, számozott mez már a saját kezükben volt, ám az előbbi visszakozott, mire a Boszporusz partján kijelentették: elég a magyarokból. Szerencsére meggondolták magukat... A kérdés csupán az volt: megragadja-e az esélyt a Galatasaray ifjú szerzeménye?

„Korábban kéthetes próbajátékon tesztelt a klub, igaz, akkor a juniorokkal készültem. Jól ment a játék, egy alkalommal a felnőttek között is pályára léptem – mondta Tőzsér Dániel. – Most, hogy szerződtettek, a rövid és hosszú távú tervem ugyanaz: legfeljebb másfél éven belül szeretnék játéklehetőséget kapni új csapatomban. Mindig nagy terveim voltak, de csak így tudom elérni a célomat."

Törökországból mostanában nem jött haza elégedetten magyar futballista: volt, hogy a meleg víz hiányzott, ám a legtöbben a fizetésüket nem kapták meg – vetette közbe a lap munkatársa.

„Itt nincs gond a körülményekkel. Egyelőre az edzőközpont négycsillagos szállodájában lakom, amely az ideiglenes lakhelyem lesz, így nem kell sokat sétálni, hogy leérjek a tréningre. Megjegyzem: négy füves és két műfüves pályán zajlanak a gyakorlások, így figyelnem kell, hogy el ne tévedjek..."

Azért a megelőző hónapokban már hozzászokhatott a remek körülményekhez, hiszen a belga Anderlecht és a francia Marseille is tesztelte. Ô azonban a – BL-selejtezőben a CSZKA Szófia ellen éppen 3–0-ra diadalmaskodó – törököket választotta.

„Elsősorban azért, mert tudom, Fatih Terim szereti a fiatalokat, s az én igazolásomhoz is ő ragaszkodott. Megtisztelő, hogy a kérésére egyedüli tizenkilenc év alatti játékosként a felnőttekkel edzhetek, így még az sem zavar, hogy az első időszakban a nagyoknál várhatóan kevés lehetőséget kapok majd, inkább csak a tartalékcsapatban – a többi viszont egyedül rajtam múlik.

Máris találkoztam egyébként a vezetőedzővel, aki a BL-siker után feltűnően jókedvű volt, és megjegyezte, rajtam tartja a szemét. Persze nem csak ő figyel rám: két újságban is megjelent a képem, s egy butikban már fel is ismertek...

De a legnagyobb élmény az volt, ahogy a játékostársak fogadtak: Frank de Boer, Hasan Sas és Hakan Sükür is külön gratulált, sőt az utóbbi jó tanáccsal is szolgált. Annyit jegyzett meg, hogy mindig maradjak a közelében, s akkor nem lesz semmi gondom. Kezdetnek jó ajánlólevél..."

Eltelt aztán fél év, és a fiatal játékostól 2004. január 14-én a Nemzeti Sport megtudhatta, hogy az Antalyában két nappal korábban megrendezett Galatasaray–Kaiserslautern felkészülési mérkőzésen a „94. percben Tőzsér az alapvonal közeléből, a bal oldalról ívelt középre szabadrúgásból, a labda egy német védőről Ilker elé került, aki átvette azt, majd négy méterről, jobbal a léc alá lőtt. 2–0."

– Fatih Terim mindig azt mondja, használjam ki, hogy nagyon jó bal lábam van – mondta az isztambuliak első csapatában ezúttal 25 percet kapó, s e meccsen értékes assziszttal bizonyító Tőzsér Dániel. – Biztat, hogy a szabadrúgásokhoz álljak oda, valamint adjak hosszú labdákat és mozgassam a csapatot. Már amikor játszom, persze.

– Most lehetősége adódott erre, és tette is a dolgát. Volt-e valami, ami miatt a trénere elégedetlenkedett?
– Csak ami ebben a korban megszokott: állítja, és osztom a véleményét, hogy jobban fel kell pörögnöm a meccsekre és gyorsabb fordulatszámon kell játszanom. Azt mondja, nem lesz ezzel gond, és én hiszek benne – meg magamban is.

– Ha jól tudom, az elmúlt fél évben a juniorok között szerepelt.
– Így van, de végig az első, azaz a profikerettel edzettem, és a kisebb együttesek elleni felkészülési mérkőzéseken már pályára léphettem. A juniorok között tizenöt találkozón három gólt lőttem – ez nem valami sok –, és adtam rengeteg gólpasszt. Talán ennek köszönhetem, hogy a tartalékok közül a mostani alapozásra egyedül engem vitt el Terim.

– Kis lépés a válogatottságig, de nagy lépés a Galatasaray első csapatához...
– Ha azt vesszük, hogy a három kapuson kívül húsz mezőnyjátékos utazott Antalyába, valóban boldog lehetek. A télen sok minden eldől, hiszen a mostani az első alapozásom, az első igazi bizonyítási lehetőségem. Ráadásul ha jól sejtem, a vezetőség fiatalítani szeretne, vagyis hamarosan eljöhet az én időm.

– Azért a Galatasaraynál még mindig nagy sztárok futballoznak...
– ...vagy futballoztak. Csak hogy egy példát mondjak: a csapatkapitány Bülent Korkmaz, valamint Arif Erdem, Hakan Ünsal, a bosnyák Elvir Balic, valamint Frank de Boer nem is jöhetett a táborba, mondván, ők már öregek, így rájuk a jövőben nem feltétlenül számítanak.

– A szurkolók hogyan fogadták a döntést? Elvégre ők a klasszisok meg a győzelmek miatt mennek ki a meccsre.
– A sikerek elmaradoztak, hiszen csak az ötödik helyen állunk, tizennégy ponttal lemaradva a Besiktas mögött. Mindenki tisztában van azzal, hogy idén már nem lehetünk bajnokok – talán ezért is kezdődik most a fiatalítás. Ami pedig a drukkereket illeti: ők a klubjuk miatt járnak a stadionba. Egy-egy szimpla bajnokin is negyvenezren vannak, míg a rangadókra ez a szám megduplázódik.

– Gondolom, a junioregyüttes összecsapásain azért nincsenek ennyien.
– Való igaz, a tartalékbajnokság hasonló a magyarhoz, és persze nagy a játéktudásbeli különbség is az első csapathoz képest. Viszont Fatih Terim sok hazai meccsünket élőben látta, ha pedig nem volt kint a találkozón, telefonon érdeklődött az eredmény iránt. A meghívásom azt bizonyítja, rám is külön odafigyelt...

– A vezetőedzőn kívül mások is megkülönböztetetten figyelnek önre? A csapattársakkal például milyen a viszonya?
– Nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek. A beilleszkedés tökéletesen sikerült, mindenkivel nagyon jóban vagyok, és az edzések után is összejárunk.

– A törökök fanatikus focimániások. Rajongói vannak már?
– Most kezdenek megismerni, de egyre többen állítanak meg az utcán. Így még élvezem is a népszerűséget, az itteni fanatizmust viszont megismertem, amikor Antalyában leszálltunk a repülőgépről. Mozdulni nem tudtunk a fotósoktól és a drukkerektől, utóbbiaknak mindegy volt, kitől és mit, csak ereklyét akartak szerezni. Sokunknak a zakóját és az ingjét tépkedték, én megúsztam annyival, hogy a nyakkendőm tűnt el... Nem sajnáltam.

Újabb fél esztendővel később viszont már nem csupán egy ruhadarabjától kellett megválnia, hanem a remek fizetésén kívül Isztambul egyik elitnegyedében lévő lakásától és a használatra kapott gépkocsitól, amelyek azért jelezték, hogy a török élcsapatnál tényleg komolyan vették.

Csakhogy a felnőttcsapatban tétmérkőzésen nem lépett pályára, ami nem jelentett ugyan csalódást, de a további fejlődési lehetőségtől elvágta, hogy a szerény szereplés (a 6. helyen végeztek, miközben előtte 1996 óta mindig, és úgy általában is biztos dobogósnak számítottak, a BL-ből pedig visszacsúsztak az UEFA-kupába, ahonnan a Villarreal egyből kiütötte őket...) következtében „patrónusának", Fatih Terimnek mennie kellett.

– Az elmúlt évben rengeteget fejlődtem, megszoktam az új környezetet, beilleszkedtem, és valóban jól éreztem magam – mondta erről 2004 júliusának végén a 19 éves középpályás. – Arra nem volt esélyem, hogy a Galatasaray kitűnő játékosai mellett helyet szorítsak magamnak az első csapatban, ám emiatt egyáltalán nem voltam elkeseredve, tudván, hogy eljön majd az én időm is.

– Miért is tért most haza?
– Az új edző, Gheorghe Hagi közölte, az eredménykényszer miatt az idén sem kaphatok komoly lehetőséget. A másik indok, hogy a klub sem fizetett rendesen, ezért felbontottuk a szerződést. Voltak ajánlataim külföldről, ám azok végül nem realizálódtak, itthonról pedig csak a Fradi keresett, így végül kettő plusz egy évre a zöld-fehérekhez szerződöm.

– A törököknél csak a tartalékok között szerepelt, ám rendszeresen együtt edzett a profikeret tagjaival. Nem érzi úgy, hogy meghátrált, és visszalépés az, hogy hazaigazolt?
– Azért a magyar élvonal erősebb a török tartalékbajnokságnál, ezért ha itthon lehetőséghez jutok, csak jobban járhatok, ráadásul a nemzetközi kupában is bizonyíthatok. Természetesen ha jól játszom, akkor a későbbiekben szívesen futballoznék újra külföldön.

– Debrecenben többen is Sándor Tamás utódjának kiáltották ki, a Ferencvárosnál pedig Gera Zoltán távozása után, sokak szerint, önre vár az ügyeletes sztár szerepe. Mekkora terhet jelent önnek, hogy ekkora várakozásnak kell megfelelnie?
– Nem teher... Jólesik, hogy ilyen kiváló játékosokhoz hasonlítanak, de még sokat kell fejlődnöm, hogy elérjem az ő szintjüket. Az elvárások pedig egyáltalán nem nyomasztanak...

Az FTC-nek azonban nem sikerült megvédenie az NB I-es trónját, ugyanúgy ezüstérmes lett címvédőként, mint a kupában (itt a Debrecen, ott a Sopron előzte meg), majd legközelebb már a 6. helyre csúszott vissza – továbbá kizárták az élvonalból. A másodosztály azonban végképp nem Tőzsér Dániel szintje volt, így megint délnek vette az útját, és a jó nevű AEK-hez szerződött, amellyel két év alatt kétszer is csak egyetlen riválist „engedtek" maguk elé a görög bajnokságban.

Ám ő tett arról, hogy ne nyomasszák végleg a második helyek – 2008-ban jelenlegi klubjához, a Racing Genkhez szerződött, amellyel előbb Belga Kupát, majd tavaly bajnokságot is nyert, a helyi Szuperkupáról nem is beszélve. És ahogy azelőtt az athéniakkal, úgy a flamand klubbal is megkóstolta a BL-t, ahol nemegyszer igencsak kitett magáért, és még a Chelsea edzője is felettébb méltatta. Sokkal többre talán a Galatánál sem jutott volna...