Melbourne-i magyar házi derbi a 32 között

Étteremben bizarrul hangzana, a 2004-es Australian Open kapcsán viszont zene volt füleinknek: Kapros–Mandula. Mind a két magyar lány teljesítette ugyanis küldetését a második körben, és a sorsolás szeszélye folytán egymással csaptak össze a legjobb 16 közé jutásért, ami tényleg minden képzeletet felülmúlt.

Kapros Anikó (80. az akkori világranglistán) nem elég, hogy szettveszteség nélkül vitorlázott el a harmadik fordulóig (nyitásként a 10. kiemelt orosz Nagyezsda Petrovát búcsúztatta), de összesen csak tíz gémet veszített, márpedig ezzel a teljesítménnyel a negyedik „legkegyetlenebb" harcosnak számított ekkor a felső ágon a francia Amélie Mauresmo, a belga Justine Henin-Hardenne és a luxemburgi Claudine Schaul mögött.

De Mandula Petra (39.) is igazi „agresszor" volt, aznapi állás szerint ugyanis ő nyerte el a legtöbb alkalommal az ellenfelek adogatójátékát, szám szerint 19-szer – igaz, mindkét addigi meccsén három játszmára kényszerült.

A 64 között Kapros volt az első továbbjutónk, 55 perc alatt végzett a hazaiak nem egészen húszéves üdvöskéjével, Samantha Stosurral (114.), mindössze négy gémet elhullajtva a későbbi nagymenő (2010 Roland Garros-döntőse, az aktuális US Open-címvédő) ellen.

„Rendkívül boldog vagyok, és nem csupán a győzelmem miatt, hanem mert biztosan lesz magyar nyolcaddöntős – mondta Kapros Anikó. – Pszichikailag megterhelő volt a meccs, hiszen a hatalmas arénában hazai pályán játszó lánnyal teniszeztem, akit űzött-hajtott a közönség, jóllehet az én ütéseimet is megtapsolták a nézők. Szerencsére sok ilyen eset volt... A neheze amúgy csak ezután következett: a sajtótájékoztatón vagy huszadszor kellett elmesélnem, hogy a szüleim annak idején artisták voltak..."

Miközben Czink Melinda (77.) számára véget ért egyesben az Open, miután két szoros szettben kikapott a 11.-ként rangsorolt orosz Vera Zvonarjovától, Mandula is egy igazi klasszist, a WTA-erőlista egykori negyedikjét, a 24. kiemelt bolgár Magdalena Maleevát (29.) búcsúztatta, méghozzá szetthátrányt ledolgozva, parádés játékkal. Ritkán dicsérte magát, most viszont elismerte, hogy nagyszerűen teljesített, el lehet tehát képzelni, mi történt a 7:6-ra elveszített első játszmát követően.

„Kicsit bosszantott, hogy a rövidítésben egymás után három szettpontot is elszúrtam, de nem estem kétségbe, mert éreztem, hogy jobban játszom nála – hangoztatta akkori első számú játékosunk. – Nem szokásom magamat fényezni, de most tényleg jól megy a tenisz, pláne ahhoz képest, amit Canberrában műveltem. Ott kicsit elegem lett az egészből, holott még csak két hete tartott az idény..."

Mandula Petra korábban még sohasem mérte össze a tudását Kaprossal, ezúttal viszont két napon belül kétszer is kénytelenek voltak megküzdeni egymással. Páros találkozójukon a második körbe jutás volt a tét, és a dupla párharc során az első tust az előbbi vitte be, miután az osztrák Patricia Wartusch oldalán 7:5, 6:1-re legyőzte a Czink, Kapros kettőst.

Ami pedig az egyes harmadik fordulóját illeti: 2004. január 23-a – emitt az egyik magyar lány, amott a másik. Egy-egy szett, majd még egy, ez utóbbi, a harmadik, több mint másfél órás, huszonkét gémet foglalt magába, az izgalmakról nem is beszélve. Meccslabdák itt, hárítva ott, meccslabdák ott, hárítva itt, de egy idő után muszáj volt győztest hirdetni: Kapros Anikó lett az.

Eleve szédületes eredmény, hogy két teniszezőnk a legjobb 16 közé jutásért játszhatott Grand Slam-tornán, ráadásul a 3:6, 6:3-as előzmények után a találkozó végjátéka is fenomenálisan alakult. Mandula 5:4-nél kétszer is meccsponthoz jutott, mégsem dőlt el a csata, hiszen még a játszma felénél sem jártak, bár ezt akkor még nem lehetett tudni. Kapros mindenesetre bízott benne.

10:10-es állásnál meg is nyílt előtte az út, ekkor ugyanis elnyerte ellenfele adogatójátékát, majd 11:10-nél már ő jutott meccslabdákhoz. Petra kettőt hárított – ám ez kevésnek bizonyult, 12:10-re végül Anikóé lett a harmadik szett, vele együtt a mérkőzés, no meg a nyolcaddöntős szereplés joga. A csodálatos ütközet után még kollégáik is a mieinket faggatták.

„Amikor bementem az öltözőbe, az összes lány, aki ott volt, a mi meccsünket nézte, külön figyelmet fordítva a végjátékra. Az orosz Anasztaszija Miszkina meg is kérdezte, tudok-e még járni. Mondtam, igen, bár kétségkívül kimerített ez a nap. Lassan eljutok arra a pontra, hogy kikapcsolom a telefonomat, annyian keresnek. Amikor idejöttem, kétszázötven SMS volt a mobilomban. Most majdnem ötszáz. No, nem mintha rosszulesne az érdeklődés..." – újságolta Kapros Anikó, aki szakmázott is egy kicsit.

„Mindketten csupaszív módon játszottunk, hihetetlenül akartuk a továbbjutást, szerintem kiválóan is teniszeztünk, szóval apróságok döntöttek. Hogy mi, nem tudom pontosan. Talán a hit. Vagy a kondíció. De végül is mindegy. Megmondom őszintén, egyáltalán nem ijedtem meg Petra meccslabdáinál, próbáltam úgy felfogni a helyzetet, mintha hagyományos labdamenetek következnének, és miután sikerült hárítani őket, éreztem, hogy jók az esélyeim. Igaz, ezt addig is így gondoltam."

„Nehéz ilyenkor bármit is mondani. Petra értelemszerűen el van egy kicsit kenődve, de hamar rendbe jön – nyilatkozta az NS-nek Köves Gábor, Mandula edzője. – Hihetetlen meccs volt, a végén két hullafáradt lány küzdött a végsőkig, bár szerintem Petra a második szettben eldönthette volna a továbbjutás sorsát. Hogy így alakult? Van ilyen. Mindketten nagyszerűen játszottak, Anikónak csak gratulálni lehet."

A folytatásban Kapros a 32. helyen kiemelt kolumbiai Fabiola Zuluagával (36.) került szembe, és a tét már a legjobb nyolc közé jutás, egyszersmind az igazi kiugrási lehetőség volt. Ne feledjük, Mandula játszott már Grand Slam-negyeddöntőt (2001-ben a párizsi salakon) – párosban pedig egymás után az ötödik GS-versenyén jutott el a legjobb 16-ig vagy annál is tovább –, Kapros azonban még nem, legalábbis felnőttként, a junioroknál ugyanis 2000-ben Australian Open-bajnoknak vallhatta magát, egyesben és párosban egyaránt!

„Petra egyik ejtésénél megreccsent a térdem, majd visszapattant. Be is kellett kötni a lábamat. Úgy érzem, nincs nagy baj, de most tényleg az a legfontosabb, hogy a nyolcaddöntőre regenerálódjak..."

Kapros Anikó nyilatkozta ezt is az egy perc híján háromórás magyar „belharc" után, és két nappal később bebizonyosodott, hogy igaza volt. Ahogyan a meccs előtt, majd utána is hangsúlyozta, tényleg a teljes felépülés lett volna az alapfeltétele annak, hogy sikerrel járjon az újabb fellépésén. Az egyetlen pihenőnap nem bizonyult elegendőnek az előző megpróbáltatások kiheveréséhez.

A 25 esztendős kolumbiai, dél-amerikai lévén, értelemszerűen salakon számított jó játékosnak, amit az is bizonyít, hogy a négy nagy torna közül a Roland Garroson háromszor is eljutott azelőtt a harmadik fordulóig. Melbourne-ben ugyanakkor a második kör volt a legjobbja 2004 előtt, másrészt addigi pályafutása során nyert már WTA-tornát (négyet is).

Eleinte így sem volt ellene esélytelen Kapros, 4:4-ig együtt haladt a hozzá hasonlóan élete első Grand Slam-negyeddöntőjéről álmodozó Fabiola Zuluagával (mi több, Kolumbiának még a legjobb nyolc között sem volt soha teniszezője GS-tornán), sőt egyszer, 3:2-nél brékkel vezetett, ezt követően azonban valami megszakadt. A szervája „elszállt" (4:4 után már egyszer sem tudta hozni az adogatását), a fogadásaiba több hiba is csúszott, az egyméteres távolságok pedig néha ötnek tűntek. Márpedig ezek a fáradtság legbiztosabb jelei...

A 60-70 honfitársa által lelkesen támogatott rivális pedig volt olyan képzett, hogy kihasználja a lehetőséget. Az első játszma legvégén elvette a magyar szerváját, és zsebében az első felvonással az önbizalma is megnőtt. A második szettben négy (!) bréket hajtott végre, így még az is belefért, hogy kétszer elbukja a saját adogatását.

„Sajnos nem jöttek be az adogatásaim, és a fogadások sem mentek istenigazából. Ha úgy játszottam volna, mint Petra ellen, akkor továbbmentem volna. Zuluaga a hosszú labdamenetekre épített, ami tőlem sem idegen, csak az volt a baj, hogy nem tudtam befejezni a poénokat. Hiányzott az a kis pluszerő. Oda ütöttem a labdát, ahova akartam, csak nem akkora erővel, ahogyan szerettem volna, ezért a kolumbiai be tudta futni azokat. Ha meg tudtam volna vágni a labdákat, nem jönnek vissza" – vélte a 4:6, 2:6 után Kapros Anikó.

„Fizikailag kicsit elfáradtam, azt hiszem, ez döntött – tette hozzá. – Ahhoz, hogy a harminckettedik kiemeltet legyőzzem, száz százalékot kellett volna nyújtanom, de sajnos nem tudtam a maximumot adni. Talán ha az első szettet megnyerem, másként is alakulhatott volna. De az is igaz, hogy már az elején is csak a szívem vitt előre, a testem akkor is fáradt volt. El kell ismernem, Zuluaga nagyon jól játszott, én meg kevésbé."

Elkeseredésre azért nem volt ok, Kapros Anikó így is élete legjobb eredményét érte el Grand Slam-viadalon (a korábbi csúcsát a Roland Garroson 2002-ben, illetve a Wimbledonban 2003-ban elért 3. forduló jelentette), ráadásul nehéz ágon jutott el odáig.

„Nagyon boldog vagyok a melbourne-i szereplésem miatt, feldob, hogy meglett a kemény téli munka eredménye – fogalmazott a 21 esztendős versenyző, aki a tornán mintegy 13 millió forintot ütögetett össze. – Kell is a pozitív energia a többi versenyre, mert éhes vagyok a sikerre, van önbizalmam, szeretnék továbbra is magas színvonalon játszani."

A későbbiekben sajnos a közelébe sem tudott kerülni ennek a szereplésnek a két évvel azelőtt még Henint is elverő Kapros Anikó, aki azonban 2004 májusában még élvezhette a megelőző időszak remeklésének gyümölcseit (előző szeptemberben például a tokiói WTA-tornán döntőbe jutott, és csak Marija Sarapovától szenvedett vereséget), s a világranglistán nagyot előrelépve egészen a 44. helyig emelkedett.

Ugyanabban a hónapban Mandula Petra 30. volt – karrierjük során mindketten akkor álltak a legelőrébb a rangsorban. Kár, hogy élversenyzőnket pedig egy éven belül visszavonulásra kényszerítették a sorozatos sérülései.

Azóta csupán Szávay Ágnesnek sikerült a legjobb 16-ig elverekednie magát, háromszor is, de a csúcsot számára mindjárt az első alkalom, a 2007-es US Open negyeddöntője jelentette. Még kétszer került nyolcaddöntőbe – 2008-ban Wimbledonban és 2009-ben a Garroson –, s az utóbbi viadalra emlékezhetünk az eddigi utolsó olyan alkalomként, amikor egyszerre két magyar szerepelhetett a 32 között (a másik Czink Melinda volt), ha nem is egymás ellen.

Persze az a sorsolás véletlenjén múlik, hogy a mieink pont összefutnak-e egy versenyen – a lényeg az lenne, hogy egyáltalán eljussanak odáig az egyre szűkülő mezőnyben, ha lehet, minél többen. Várjuk a következő pályázókat!