EU-s börtönfenyegetés az F1 vezetőinek

Nemrég érkezett a hír, hogy a patinás Williams-istálló idén Bruno Sennát ülteti az egyik autójába – egy olyan négykerekűbe, melynek elődjében szenvedett halálos balesetet 18 éve a nagybátyja. A háromszoros világbajnok neve nyolc esztendeje is az átlagnál többször került szóba, mivel a Formula–1 2004-es idényének egyik fontos momentuma az Ayrton Sennáról való megemlékezés volt, hiszen kereken egy évtizeddel korábban, 1994. május 1-jén hunyt el.

Ám vannak, akikben nemcsak a brazil legenda emléke él, hanem a halálát követő bolognai tárgyalássorozat is, amely során gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták meg Sir Frank Williams tulajdonost, Patrick Head technikai igazgatót és Adrian Newey főtervezőt. A roppant bonyolult ügy rossz fényt vetett a sportágra, amelynek főszereplői az új szezon előtt ismét összetűzésbe kerültek az európai joggal.

Az EU-ban ugyanis 2004-ben vezették be azt az új jogszabályt, amelyet lehetett úgy is értelmezni (tehát alkalmazni), hogy ha életét veszti egy pilóta valamelyik nagydíjon, a haláláért felelősségre vonható személyeket – csapat- és műszaki vezetőket, tervezőmérnököket – emberölés gyanújával akár azonnal letartóztathatják és őrizetbe vehetik, illetve a tárgyalás kezdetéig ott is tarthatják.

Ez persze egyáltalán nem tetszett az F1-es alakulatoknak és a Nemzetközi Automobil-szövetségnek (FIA), hiszen nem tenne jót sem az érintett személyeknek, sem magának az F1-nek, ha egy véletlen baleset miatt futam közben rendőrök szállnák meg valamelyik helyszínt...

„Nagyon komoly az ügy, mindenképpen egyezségre kívánunk jutni az európai országok kormányaival és az Európai Bizottsággal, mert garanciákat akarunk kapni arra, hogy nem lesznek letartóztatások a pályákon" – mondta Max Mosley FIA-elnök, aki a csapatok nevében levelet írt az érintett sportszövetségeknek.

„Attól tartunk, hogy a helyi hatóságok a pályán alkalmazzák majd a törvényt. Szeretnénk az önök segítségével elérni, hogy a GP-szervezők és a hatóságok kizárják ezt a lehetőséget, mert különben képtelenség megszervezni a F1-es versenyeket" – szólt a felhívás, amelyben az alakulatok bojkottal fenyegettek kilenc futamot, a Belga, a Brit, a Spanyol, az Olasz, a San Marinó-i, a Francia, a Monacói, a Német és az Európai GP-t.

„A csapatvezetők nem állítják, hogy mindenképpen ártatlanok a pilóták vagy a nézők halálos tragédiájában, és nem is attól félnek, hogy esetleg alperesként kell tárgyalásra menniük. A gond az, hogy nem akarnak azonnal zárkába kerülni, és ott maradni a tárgyalás kezdetéig. Az EU ugyanis még nem döntött az óvadékokról, hiszen a törvényt elsősorban a terroristákkal szembeni intézkedésnek szánták. A csapatok szeretnének kikerülni a törvény hatálya alól, különben nem versenyeznek. Hiszek benne, hogy van megoldás, mert az országok érdeke is ez" – mondta Mosley.

Az egységes európai elfogatóparancs az F1-ben érdekelt államok közül Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Belgiumban január elsején lépett életbe, a két-két futamnak otthont adó országokban pedig – Franciaország (Francia és Monacói GP), Németország (Német és Európai GP) és Olaszország (Olasz és San Marinó-i GP) – március elsejére tervezték ugyanezt.

Az éppen az Európai Unióba készülő Magyarország a május elsejei csatlakozásakor, tehát szintén még a saját viadala előtt ratifikálhatta a jogszabályt, míg Monacónak egyelőre tisztázatlan volt a helyzete – egyes források úgy vélték, a független hercegségre is vonatkozik ez az EU-szabály, mások szerint nem.

Az Európai Bizottság igazságügyi és belügyi biztosa úgy vélte, kicsi az esély a módosításra. „Ezt a témát lezártuk, már lehetetlen változtatni a törvényen, a Formula–1 vezetői túl későn ébredtek fel. Egyébként sem értjük, miért kellene kivételt tenni bizonyos személyekkel, hiszen nem csak a technikai sportokban nagy az emberek felelőssége. Bízunk benne, hogy az elfogatási parancsot a helyi hatóságok megfelelően alkalmazzák" – mondta 2004. január 21-én António Vitorino, aki tehát nemigen látott esélyt az egyezségre.

Szavait úgy lehetett érteni, hogy halálos baleset alkalmával nem feltétlenül veszik őrizetbe a csapattagokat, a helyi szerveknek maguknak kell megítélniük, lépnek-e bizonyos esetekben. Ez azonban nem hangzott elég biztatóan az istállók számára, hiszen a döntés így néhány személy kezébe kerülhet, márpedig azok akár úgy is gondolkodhatnak, hogy ha az F1-es versenyen (a világ szeme láttára!) demonstrálni tudják az erejüket, azzal elrettenthetik a terroristákat is – még ha ezzel minden bizonnyal a helyi Formula–1-es futam jövőjét is kockára teszik.

Az ilyesfajta akkori félelmek hátterében persze folyt az egyezkedés, a lobbizás, és mint tudjuk, sem a 2004-es, sem a későbbi szezonok versenyei nem maradtak el, noha az kétségtelen, hogy az európai nagydíjak száma és aránya fokozatosan egyre csökken – ez azonban elsősorban Bernie Ecclestone üzleti elgondolásai, a keleti piacok bevonását célzó törekvései miatt alakul így.

Mosley maga mindenesetre március elején azzal állt ki a nyilvánosság elé, hogy kénytelen Londonból Monacóba költöztetni otthonát és irodáját, így biztonságba helyezve magát az EU-törvény jelentette fenyegetés elől.

Nem hivatalosan viszont sokkal inkább arról szólt a fáma, hogy a brit sportvezető pusztán csak adózási okokból települt át a miniállamba, a jogi veszélyhelyzettel pedig csupán takarózott (ugyanis állítólag jókora vagyonnyi pénzt kapott akkoriban Ecclestone-tól, hogy másítsa meg a nyilvánosan bejelentett elhatározását és maradjon az FIA élén – ami a vele jól kijövő üzletembernek elemi érdeke lehetett a Formula–1-et övező hatalmi harcok közepette...).

Nos, 2009 óta Max Mosleynak már nem kell aggódnia, hogy baj esetén előszedik a hatóságok, ugyanis nem kevés vita, feszültség és botrány után három éve végül távozott az FIA elnöki székéből. Ami azonban ennél sokkal fontosabb: Senna halála óta továbbra is tart az az – F1-es viszonylatban egyedülállóan hosszú – időszak, amely alatt szerencsére egyetlen versenyző sem vesztette életét a száguldó cirkuszban!