Ivan, az első szervátültetett futballKlasnic

Vágólapra másolva!
2011.12.01. 09:18
null
Ivan Klasnicot nagy szeretettel várták vissza a Bremen és a St. Pauli szurkolói is
Legyenek bármennyire edzettek, az erőtől kicsattanó élsportolók is emberek, ezért köreikből szintén hallhattunk nem egy olyan esetről, hogy valamilyen súlyos betegség vetett véget az illető karrierjének. Az már jóval ritkább, hogy felgyógyulva vissza tudott térni a pályákra. Az meg végképp nem jellemző, hogy valakinek a transzplantációja után profiként sikerüljön újra érvényesülni. Egy horvát gólvadász története következik.

Négy éve október végén tízezer St. Pauli-, 4764 Werder-drukker és a VIP-páholyban helyet foglaló teljes Klasnic család ünnepelte Ivan újbóli pályára lépését. A nézők száma ne tévesszen meg senkit, a brémai klub második csapatának Német Kupa-meccsét otthon, a Weserstadionban rendezték, de e helyütt nem ez a lényeg, hanem hogy a horvát támadót méltán éltették – két veseátültetés után is volt ereje az újrakezdéshez!

Egy szűk hónappal később aztán a Cottbus–Bremen bajnoki találkozóra Thomas Schaaf vezetőedző kezdőnek jelölte Ivan Klasnicot. A csatár visszatérése ezzel vált hivatalossá; ezt megelőzően 342 nappal korábban, még 2006. december 17-én szerepelt legutóbb Bundesliga-mérkőzésen.

Az NS 2007. december 1-jei beszámolója szerint a gondok még 2005-ben kezdődtek, amikor egy „szimpla" vakbélműtét közben kiderült, hogy az akkor 25 esztendős fiatalember ritka vesebetegségben szenved. Igaz, a szakembereket nem rémisztette meg a felfedezés, sőt úgy ítélték meg, páciensüknek nem a kórházat, hanem az edzéseket érdemes látogatnia.

A pályára lépéshez szükséges sportorvosi pecséteket ugyanúgy rányomták az igazolására, mint azelőtt. Ő pedig vígan futballozott tovább, egészen addig, amíg egy évvel később egy decemberi vizsgálat során meg nem állapították: ha sürgősen nem kap új vesét, az élete is veszélybe kerülhet...

„Lesújtott a hír, de percekkel később megnyugodtam, hiszen tudtam, hogy ez nem véletlenül történik velem, rádöbbentem, hogy a Jóisten kihívás elé állított" – emlékezett vissza kálváriájának kezdetére a mélyen vallásos támadó. A doktorok szinte még ki sem mondták, hogy nagy a baj, amikor a családtagok már jelezték is: bármelyikük lenne donor.

A választás végül az édesanyára, Simára esett, az operációt 2007. január 25-én végezték el. Négy nap elteltével az orvosok tudatták a labdarúgóval: a beavatkozás nem járt sikerrel, szervezete nem fogadta be az új szervet. Ivan Klasnic aznap töltötte be a 27. életévét...

„Biztosan annak is oka volt, hogy az első műtét nem a várt eredményt hozta. Életem legnagyobb próbája volt, pokoli napokat éltünk át mindannyian, de éreztem, ha kitartok, és a szeretteim is kitartanak mellettem, győztesen kerülök ki ebből a csatából" – elevenítette fel a legszörnyűbb időszakot a Werderrel 2004-ben bajnok és kupagyőztes játékos.

Anélkül, hogy túldramatizálnánk a helyzetet: a második operáció előtt már nemcsak az volt a kérdés, futballozhat-e még valaha, hanem az is, életben marad-e. Édesapja, fivére, valamint felesége is készen állt arra, hogy feláldozza az egyik veséjét, végül a papa feküdt be a fia mellé.

EGY EMLÉKEZETES GÓL A BUNDESLIGÁBAN


A hannoveri klinikán március 16-án került sor a második transzplantációra. Egy hétig nem lehetett tudni semmit, mígnem – az orvosokra hivatkozva – maga Klasnic jelentette be, hogy Istennek hála ezúttal minden rendben, édesapja jó egészségnek örvend, ő is jól van, és lám, egy vesével is boldog lehet az ember.

Mi az hogy! Amiként azt a szakemberek jósolták, hat-nyolc hét után „munkába állhatott", a szigorú előírásokat betartva fokozatosan tért vissza. A Werder orvosi stábja ugyan augusztusban még nem engedélyezte számára, hogy az első csapattal készüljön, azonban szeptemberben már újra a régi öltözőszekrényébe pakolhatott.

Hogy Brémában mennyire bíztak a felépülésében, jelzi: bár sokáig kétséges volt, magára öltheti-e még a klub szerelését, a vezetők egy évvel meghosszabbították a szerződését (a térdszalagszakadással bajlódó Lisztes Krisztiánnal is hasonlóképpen cselekedtek korábban – úgy fest, a rideg németekről alkotott képet nem a brémai elöljárókról mintázták meg).

A „Welcome back Ivan" transzparenst október 30-án feszítették ki a szurkolók: a Werder II és a St. Pauli kupamérkőzésén a hozzátartozókon kívül 4764-en és további tízezren köszöntötték felállva az 1994 és 2001 között éppen a vendég barna-fehéreket erősítő csatárt, aki tudniillik Hamburgban született, egy Boszniából kivándorolt horvát famíliában.

Ha problémája nem is volt ebből, 21 évesen törhette a fejét, melyik válogatottban akar szerepelni. Egyrészt Rudi Völler invitálta a Nationalelfbe, másrészt Blaz Sliskovic csábította azzal, hogy köré építi a bosnyák nemzeti tizenegyet, harmadrészt – noha nemhogy ő, családja sem élt ott soha – Horvátországban is szíves-örömest látták.

A vér döntött, s a betegségéig huszonhat alkalommal viselte a horvát dresszt. A 2008-as Európa-bajnokságra könnyedén kijutó válogatott kapitánya, Slaven Bilic az elsők között üzent neki: alig várja, hogy huszonhetedszerre is bevethesse.

A „mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyennek született" elvet valló, a visszatérésekor a pályára lépés előtt feleségével mobiltelefonon beszélő Ivan Klasnicot azokban a napokban arról kérdezte a németek Dévényi Tibi bácsija: ha hármat kívánhatna, mit választana? A logikus válasz kapásból érkezett: „Egészség, egészség és egészség."

MESESZERŰ VISSZATÉRÉSEK

„Mindenki úgy beszél rólam, mintha három gólt szereztem volna. Most már tudom, az ember bármit elérhet, ha nagyon akarja" – lelkendezett a bajnoki újrakezdést jelentő 2007. november 24-i cottbusi meccsen 63 percet a pályán töltő Ivan Klasnic.

Ha a labdarúgásban nem is, más sportágakban akadt korábban példa ehhez fogható meseszerű visszatérésekre. Az amerikai kosárlabdavilág sztárjaként megismert Alonzo Mourning veseátültetés után jutott NBA-győzelemig, de a rögbi egyik legnagyobbjának számító új-zélandi Jonah Lomu is kergette még versenyszerűen a tojáslabdát, miután új szervet kapott.
A horvát játékos pedig pár héttel a visszailleszkedése után, december közepén már két gólt lőtt a Leverkusennek az 5–2-re megnyert meccsen, majd negyed évvel később hazája válogatottjának mezét is ismét felhúzhatta s ott lehetett a nyári Eb-n. Az első két találkozón még a kispadon ragadt, aztán a lengyelek ellen élt a lehetőséggel és győztes gólt lőtt, s utána a negyeddöntőben a törököknek is betalált. Ő lett az első szervátültetett futballista, aki gyógyultként világversenyen szerepelhetett – s mindjárt eredményes is volt kétszer!
Kevésbé vidám fordulat, hogy Klasnic még a tavasz folyamán kártérítési pert indított a Bremen orvosai ellen, amiért a klub egészségügyi stábja már korábban felfedte a betegségét, de annyiban is hagyta. Azt is hozzátette, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szerződését, hiszen akkor ugyanazok az emberek kezelnék, akik nem jelezték időben a problémát.
A hamarosan a 32. életévét betöltő, immár 40-szeres válogatott támadó ezért elkerült a Nantes-hoz, amellyel egy elég visszafogott szezon után ki is estek a francia élvonalból, ám a következő idényt olyan jól indította (5 meccsen 4 gól), hogy kölcsönvette – majd tavaly szerződtette – a Bolton. Azóta is meghatározó tagja (60 bajnoki fellépésen 18 találat) a Premier League-csapatnak...

KLASNIC FOGADTATÁSA


Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik