Áttörés: bevándorlók csapata az elitligában

A hosszú ideig Svédországban élő Móré Imre neve hallatán a skandináv labdarúgásban jártasabb szurkolók azonnal felkaphatják a fejüket, hiszen ő nagy elismertségnek örvend arrafelé. A 80. születésnapját idén nyáron ünneplő szakember az MTK-ban játszott, és a forradalom leverését követő megtorlások elől menekülve 1956-ban hagyta el hazánkat, majd nemsokára Svédországban telepedett le.

Egy ideig a másodosztályban szerepelt, majd 1965-től, a legmagasabb képesítés megszerzése után már edzősködött. Igen megbecsültté vált, elsősorban talán azzal, hogy létrehozta az első ottani futballiskolát. Olyan híres, később a felnőttválogatottban is bizonyító tanítványok kerültek ki a keze alól, mint például Bo Larsson, Ralf Edström és még sokan mások.

Több évtizedes munkáját a Sport szolgálatáért nevű díj arany fokozatával – egy igen magas szintű kitüntetéssel – ismerte el az alapításának százéves jubileumát 2004-ben ünneplő svéd szövetség. „Indoklásuk szerint tevékeny részem volt a svéd labdarúgás felemelkedésében. Mert például én voltam az első, aki a letámadást bevezettem az ottani játékban. Volt egy tanítványom, az akkori csapatomban jobbhátvéd Sven-Göran Eriksson, a későbbi angol szövetségi kapitány, aki ha találkozunk, a mai napig is köszönetet mond a tanultakért" – fejtette ki erről, amikor idén hazalátogatott Cecére saját kerek évfordulója alkalmából.

A korábbi edző egyébként hét esztendeje újabb sikert könyvelhetett el, hiszen az ő szakmai tanácsaira is támaszkodó Assyriska abban az idényben jutott fel – fennállása során először – a svéd élvonalba. A történet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen az ősz második felében elbukott osztályozó-visszavágó után némi „külső segítségre" is szükség volt ahhoz, hogy a következő évadtól már a legjobbak között szerepelhessen a Södertäljébe (egy Stockholm közeli, közepes nagyságú városba) való klub.

Az Örebrót ugyanis 550 ezer svéd koronás (mintegy 15 millió forintos) adósságáért kizárták az első osztályból. Svédországban nincs kibúvó, a csapat helyét így az 1971-ben közel-keleti bevándorlók által alapított együttes vehette át, amely ezzel története legnagyobb sikerét érte el. Ez önmagában még nem lenne olyan érdekes, de egy etnikai alapokon szerveződő egyletről van szó.

Kanadában és Ausztráliában például szinte minden nagy lélekszámú kisebbség saját együttessel vesz részt a labdarúgó-küzdelmekben. Ez a jelenség Európában is ismert, bár jóval kevésbé jellemző, hiszen a tengerentúli államokkal szemben mifelénk alapvetően nem bevándorlók „töltötték fel" a népességet.

Néhány példa azért: az Assyriska mellett ott a Syrianska, valamint a görög gyökerű Panellinios és Akropolis is Svédországból – vagy a talán legnevesebb ilyen gárdák, a Türkiyemspor és a Berlin Türkspor a német fővárosból.

Ami mármost konkrétan az Assyriska hátterét illeti, ezt a klubot asszírok hozták létre. Igen, az agresszív ókori birodalomépítő nép mai leszármazottai, akik a történelem sok évezredes viharai során először a hatalmukat, később országuk önállóságát, majd részben önmagukat is elvesztették az iszlám és arabok tengerében.

Közülük mások viszont megőrizték (az addigra már körükben elterjedt, speciális keleti ortodox) keresztény vallásukat, amelyet saját nyelvükkel együtt ápoltak és ápolnak, több mai ország területén eloszolva: a legtöbben Szíriában és Irakban élnek, egyaránt sok százezres nagyságrendben, de több ezer fővel (még mindig) jelen vannak Törökország és Irán környező vidékein is.

Az imént felsorolt államok zömében azonban olyan hányattatásokon – üldözésen, olykor népirtáson – estek át, jellemzően már a XX. században (egészen a legutóbbi időkig!), hogy rengetegen kivándoroltak, és élnek közülük diaszpórában (a Közel-Kelet néhány országán kívül főleg az Egyesült Államok pár városában és Európában, különös tekintettel például Svédországra). Önmagukat egyébként főleg Suraye vagy Suryoye néven hívják, de rengeteg egyéb változat is létezik.

A leghíresebb asszír kétségkívül Andre Agassi, ám ő csak mintegy tiszteletbeli jelleggel, hiszen édesanyja echte amerikai, Iránból kitelepült apja (eredetileg Emmanuel Agaszjan) pedig félig örmény, és leginkább ez utóbbi származási vonalát tartja számon a világ.

Mivel azonban ma elsősorban a labdarúgás területén „mozgunk", Kennedy Bakircioglü mindenképpen idekívánkozik. Ő a leghíresebb asszír futballista; atyja annak idején részt vett az Assyriska megalapításában is, míg a korábban az Ajaxban is megforduló fiú, aki jelenleg a Racing Santanderben szerepel, 14-szeres svéd válogatott volt az elmúlt esztendőkben.

Tehetsége révén nagyon fiatalon feljebb „igazolt" az anyaegyletéből, így már rég máshol kereste a kenyerét, amikor a klub összehozta a legnagyobb sikerét. Azt, amely Móré Imre szerint egyedülálló volt a kontinensen, hiszen addig sehol sem került fel bevándorlókból alakult gárda a legmagasabb osztályba.

„Nagyon büszke vagyok erre a szereplésre – mondta a Nemzeti Sport érdeklődésére 2004. november 9-én Móré Imre. – Az Assyriskával huszonegy évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba, 1983 és 1985 között mint az első nem szíriai edző dolgoztam a klubnál, azóta pedig a tanácsaimmal segítem a klubot. Az is örömmel tölt el, hogy a felnőttcsapat keretében öt olyan fiatal szerepel, aki korábban a labdarúgó-iskolámban sajátította el a futball alapjait.

Az együttes mindig megtartotta nemzetközi összetételét, hiszen svédeken kívül van szerb, horvát, szomáliai, ghánai és görög is a keretben. Sajnos magyar eddig még nincs, azonban rajtam semmi sem múlik, kapcsolataimmal szívesen segítenék az otthoni játékosoknak is.

A nagy boldogságban azért apró problémánk is akad, jelenlegi stadionunk ugyanis csupán hatezer néző befogadására képes, éppen ezért a svéd szövetség új aréna építésére kötelezte a várost. A helyi önkormányzat hozzáállása rendkívül pozitív, így hamarosan már az első kapavágást is megteszik az új stadion helyén, amely reményeim szerint nem csupán egy évig ad majd otthont svéd első osztályú klubnak."

A szakember szavait annyival egészítenénk ki, hogy a gárda svéd játékosai alatt természetesen jelentős számban asszír vagy más közel-keleti származásúak értendők (noha nem kizárólagosan), míg az új aréna valóban felépült már 2005-ben, ám nem lett nagyobb, mint a korábbi, „csupán" modernebb: a másik ismert helyi csapattal társbérletben használt létesítmény 6700 fős befogadóképességű. Persze nyilván nincs is nagyobbra szükség arrafelé.

Komolyabb baj volt, hogy a nagy várakozások csak részben teljesültek. Mivel az Assyriska több mint egy csapat (gyakorlatilag az asszír nép nem hivatalos nemzeti együttesének is tekinthető), hatalmas érdeklődés övezte az allsvenskanbeli indulását – a legkülönbözőbb égtájakról több mint 80 tévécsatorna sugározta a mérkőzéseit!

És noha a keretet erősítette Erland Hellström is, akinek édesapja nem más, mint Ronnie Hellström, a 77-szeres svéd válogatott, az 1974-es és az 1978-as világbajnokság résztvevője (mindketten kapusok), nem sikerült a bennmaradás, sőt nagy különbséggel lemaradva lettek utolsók. A lefelé tartó lendület pedig oly nagy volt, hogy a következő idényben már a második vonalból is kiestek...

Ez azonban csak kisiklás volt, mivel egyből visszakerültek a Superettan mezőnyébe, mi több, 2009 végén a harmadik helyüknek köszönhetően osztályozót vívhattak a patinás, tizenegyszeres bajnok Djurgardennel. A stockholmiak azonban a visszavágón 3–0-ra nyertek, ezzel ledolgozták az első meccsen összeszedett kétgólos hátrányukat, így az Assyriska továbbra is az elbukott 2003-as kupadöntőt, illetve a 2005-ös első osztályú kalandot emlegetheti a legszebb eredményeként.

De ha egyszer egy „üzlet" beindul: tavaly a másik södertäljei „szír" csapat, a hasonló jellegű Syrianska (egy nagyjából ugyanarról a vidékről való, leginkább szíriai – csak éppen arámi eredetű – keresztény kisebbség emigránsait képviselve) is felkerült a svéd élvonalba – ők ráadásul, egy sikerrel megvívott osztályozó révén, egyelőre ott is tudtak maradni a debütáló idényük után!