Puyoltól vetkőzést vártak, ő inkább durvult

Ahogy a katalán sztárgárdának, úgy a spanyol válogatottnak is régóta egyik oszlopa Carles Puyol. Szó szerint pillére a gárdának, hiszen a stabilitást adó védelem közepe az ő helye, bongyor hajával ott tüsténkedik és takarít a veszélyes csatárok elől immár több mint egy évtizede.

Néhány napja viszont arról szóltak a hírek, hogy a Barcelona első csapatában a tizenharmadik idényét megkezdő, 33 éves, 94-szeres válogatott hátvéd fejében a visszavonulás gondolata is komolyan megfordult a közelmúltban, mivel immár nyolc hónapja szenved a sérülésektől, s még csak arra sem sikerült rájönni – holott a majdnem teljesen kihagyott tavaszi szezon után a nyáron meg is műtötték –, hogy valójában mi a fő gond, miért nem tud igazán meggyógyulni.

A lényeg, hogy alig játszik, a válogatottba is csaknem egyéves, hosszú kihagyást követően kapott újra meghívót az október elején aktuális meccsek előtt (kezdeni viszont nem nyílt alkalma tegnapelőtt a csehek elleni idegenbeli találkozón, csak biztos vezetésnél, szünet után cserélték be).

Bezzeg két esztendővel ezelőtt! Nem volt kérdéses a helye a tapasztalt bekknek, aki még 2000 novemberében, Hollandia ellen húzhatott első ízben címeres mezt, és a történetünkig eltelt idő alatt két vb-n (2002, 2006), két Eb-n (2004, 2008), valamint a 2000-es olimpián és a 2009-es Konföderációs Kupán is tagja lehetett a selecciónnak. Ezért aztán érdekesnek tekinthető, amilyen összefüggésben szóba került a szerepvállalása az aktuális tétmeccseken...

Vicente del Bosque alakulata ugyanis nyolc meccsből nyolcat nyerve, hatalmas fölénnyel élen állva, már igazi tét nélkül készülődött a selejtezőcsoport sereghajtója elleni vendégfellépésére. Ezzel kapcsolatban Puyolt is kérdezte a média, s az első szavai a várható módon sablonosan hangzottak: „Figyelnünk kell a jó hírnevünkre: hiába jutottunk ki a világbajnokságra, Örményországban is győznünk kell!"

E nyilatkozata fényében (is) már-már meghökkentően hatott az a két mondat, amelyet 2009. október 9-én az NS által idézett goal.com internetes oldal tulajdonított a csapatkapitánynak: „Ha betalálok az örmények kapujába, az ünneplés során biztosan leveszem majd a mezemet, de valószínűleg góllövés nélkül is ugyanígy teszek" – szólt az állítólagos ígéret...

De miért is akart a szigorú tekintetű katalán olyannyira megszabadulni a ruházatától? Az említett portál érvelése szerint a „sztriptízzel" – pontosabban az érte járó sárga lappal – kiküszöbölhette, hogy az összegyűlt figyelmeztetések miatt ki kelljen hagynia a következő nyári dél-afrikai torna első mérkőzését. Elvégre a bosnyákok ellen néhány nappal utána sorra kerülő meccsen inkább ült a lelátóra, mint Durbanben a leendő vb-csoport nyitó derbijén...

Hasonló cipőben járt egyébként Sergio Ramos, Xavi, Andrés Iniesta, Cesc Fabregas, Sergio Busquets és Andrés Iraola is, közülük azonban senki sem jelezte, hogy a kaukázusi mérkőzésen önként jelentkezni kívánna a sárga kártyáért... Sőt Iniesta egyenesen kijelentette: „Nem tervezek tenni semmit annak érdekében, hogy lapot kapjak. Nem tudom, mi ennek a módja, meg igen átlátszó is lenne".

Ami a túlzott láthatóságot illeti, Puyol is jobb belátásra tért (már ha egyáltalán szüksége volt ilyesmire), és végül kerülte a felesleges meztelenkedést. Talán mert Jerevánban vigasztalanul ömlött az eső, és ugyan kinek hiányzik idény közben egy „jó kis" tüdőgyulladás?

A dresszlevétellel kapcsolatban elhangzott másik „jóslatához" viszont ragaszkodott, és 1–0-s vezetésnél, az 58. percben tényleg gólt szerzett, pedig ez nála nem kifejezetten gyakori fordulat – a gond csak az volt, hogy az örményeké helyett az Iker Casillas posztját ez alkalomra átvevő Pepe Reina kapujába talált be, amikor Robert Arzumanjannal együtt felugorva a labda az ő fejéről vágódott a (saját) jobb alsóba... (Legalábbis az NS tudósítója szerint, mert a FIFA a bevett szokást követve a csatárnak írta jóvá a „közös" találatot.)

Nos, ezen tényleg nem volt mit ünnepelni. Amikor pedig hat perccel később Juan Mata büntetőből újra megszerezte Fernando Torreséknek az előnyt, uralkodott magán és nem csinált semmi feltűnőt. Egyetlen perccel később viszont már nem húzta tovább az időt, annál inkább az egyik helyi futballista mezét, amivel ki is érdemelte a várva várt sárga lapot. Mondjuk megdolgozott érte: már az öngólját eredményező szabadrúgást is ő hozta össze...

Négy nappal később Zenicán a spanyol válogatottnak az utolsó pillanatokig az égvilágon semmi hátránya nem származott abból, hogy a szabályoknak megfelelően eltiltott játékos nem volt ott a pályán, hiszen az Európa-bajnokok a hibátlan mérlegüket megőrizve már 5–0-ra vezettek a házigazda ellen. A 89. perc után kicsit kihagyott a figyelmük, így a vége „csak" 5–2 lett, de ez nem változtatott a tényen, hogy az egyik favoritként utazhattak a vb-re, köztük a védő is, méghozzá büntetéshátralék nélkül.

Mint aztán kiderült, nem is kellett volna olyan nagyon igyekeznie az első vb-meccsen való szereplésért: az esélyes sikercsapat tudniillik vele a védelem tengelyében is 1–0-ra kikapott Svájctól. Nem volt még azonban elveszve semmi, és persze Puyol sem került ki a kezdőből, így hat perc híján végül a komplett menetelésnek aktív részese lehetett, ahogy Spanyolország a kezdeti kudarc után már csak egyetlen újabb gólt kapva, sorozatban hat győzelmet aratva (a végén négyszer is 1–0-val...) jutott el az annyira várt vb-aranyéremig.

Teljesen függetlenül attól, hogy miként „kártyázott" a Barca védője egy utólag tökéletesen lényegtelenné váló jereváni estén…