A Glock-blokk dacára Hamilton örülhetett

Öt hazai pilóta készült a három évvel ezelőtti Német GP-re, de hiába voltak dobogós reményei Nick Heidfeldnek, hiába tűnt esélyesnek a pontszerzésre Timo Glock és Nico Rosberg is, a viadal előtt szinte mindenki Sebastian Vettelről beszélt. A Toro Rosso 21 esztendős tehetsége ugyanis megállapodott a Red Bull-istállóval, amelynél a következő szezontól Mark Webber csapattársaként versenyezhetett majd (miután David Coulthard még Silverstone előtt bejelentette, hogy az idény végén visszavonul).

Az előző, 2007-es bajnokságban a BMW-hez való beugrását követően (Indianapolisban minden idők legfiatalabb F1-es pontszerzője lett) a Magyar Nagydíjon száguldhatott először az osztrák energiaital-gyár második számú alakulatának autójában, és egy éven át mutatott teljesítményére (kínai negyedik helyével a „vörös bikák" fennállásának addigi legjobb eredményét érte el) az „A-csapatnál" is felfigyeltek.

Ez azonban inkább a jövő szempontjából volt érdekes fejlemény – különösen Vettel tavalyi vb-címe és főleg a jelenlegi dominanciája tükrében –, aktuálisan még mások játszották a főbb szerepeket. A küzdelem pedig jóval élesebb volt, mint manapság: kilenc futam után, vagyis félidőben hármas holtverseny alakult ki az élen, ráadásul a negyedik helyezett Robert Kubica (BMW) is mindössze két ponttal maradt el a triótól.

A Barcelona óta nyeretlen címvédő Kimi Räikkönen az ezalatt lefutott öt viadalon, bár mindig az ő nevéhez fűződött a verseny leggyorsabb köre, csak kétszer állhatott dobogóra, így pedig nem csak a másik Ferrariban ülő Felipe Massa, hanem a Scuderiára egyedül veszélyes McLaren-Mercedestől Lewis Hamilton is utolérte.

Amikor aztán felbőgtek a motorok, az időmérőn folytatódott a wokingiak hengere: a hazai sikerből érkező másodéves brit az első, míg a pole pozíciót két héttel korábban elhódító Heikki Kovalainen a harmadik helyről várhatta a rajtjelzést, és nem titkoltan kettős győzelemre törtek.

Másnap, 2008. július 20-án a közülük – a koszosabb ívről – startoló Massa a papírforma szerint csak akkor tarthatta meg a nyerési esélyeit, ha legalább az egyik „ezüstnyilat" megelőzi az induláskor. Ha ugyanis azok ketten fordulnak az első két helyen, könnyen csapatjátékká alakulhatott a verseny: amíg az angol elhúz, a finn feltarthatja a brazilt.

Nos, az utóbbi fél sikerrel járt a „satuban": Hamilton megtartotta az első helyét, mögötte viszont Kovalainen háromszor is hiába támadta Massát, az mindannyiszor visszaverte a kísérletet. Ezután a viadal feléig nem is volt semmilyen érdemleges változás elöl, legfeljebb annyi, hogy az éllovas egyre jobban elhúzott a mezőnytől.

Így aztán számára a legrosszabbkor jött, ami a 35. körben történt. A nyolcadik helyen haladó Timo Glock Toyotájának jobb hátsó kerékfelfüggesztése a célegyenesbe vezető kanyar bejáratánál eltört, az autó pedig a pályán keresztbe csúszva farral a betonfalnak csapódott és rommá tört. Glock segítség nélkül ugrott ki a roncsból, de láthatóan megszédült, nagyobb baja viszont szerencsére nem esett. Megfigyelésre azonban kórházba szállították, ahol az óvatosság jegyében éjszakára benntartották.

Mindezt persze a törmelékek miatt biztonsági időszak követte, amely után Hamilton már nem tudott akkora előnyt szerezni, hogy a második boxkiállása végeztével is az élre jöhessen vissza. Szenzációs előzésekkel azonban végül így is a dobogó tetejére állhatott!

Kovalainen (érthetően) elengedte, Massával nagyobb csatára kényszerült, míg a nagy kavarodásból hasznot húzó Nelsinho Piquet-t utolérve legfeljebb amiatt aggódhatott, hogy az F1-es pályafutása során a mezőnyt először vezető, a megelőző hónapokban csapnivalóan produkáló brazil valami ostobaságra ragadtatja magát. Ám a 17. rajtkockából indulva a Renault első az évi dobogós helyezését megszerző dél-amerikai (addig még Fernando Alonso sem fért be a háromba!) nem csinált butaságot, egy kiállásos taktikájának és óriási mázlijának köszönhető remek pozícióját nem tette kockára.

A második helyezése ugyanis nem forgott veszélyben: Massa elsősorban arra összpontosított, hogy maga mögött tartsa a hazai pályán versenyző Nick Heidfeld BMW-jét, arra már nem jutott energiája, hogy honfitársa után eredjen.

Az eredményhirdetéskor aztán együtt örült Piquet-vel, hiszen az 1991-es Belga Nagydíj óta (akkor Ayrton Senna nyert, Nelson Piquet, Nelsinho apja pedig harmadik lett, megszerezve hatvanadik, egyben utolsó dobogós helyezését) először állt két brazil együtt a pódiumon – ilyenre amúgy máig sem volt újabb példa, mert Massa és az utóbbi majd' két évtizedben sokszor fontos szerepű Rubens Barrichello valahogy mindig elkerülték ott egymást...

Hamilton zsinórban másodszor, 2008-ban negyedszer nyert, s ezzel máris annyi diadalnál járt, amennyit 2007-ben az egész szezon során aratott. A vb-pontversenyben pedig Piquet-nek köszönhetően négy pontra növelte a fórját Massával, illetve hét egységre a középmezőnybe szürkülő, bár a safety car levonulása után néhány kiváló előzést bemutató Räikkönen előtt.

„A biztonsági időszakot követően hét kör alatt huszonhárom másodperces előnyt kellett volna szereznem, de nem sikerült. Ám mivel enyém volt a leggyorsabb autó, végül megnyertem a futamot" – értékelt a leintés után a győztes.

„Töprengtünk azon, hogy bevállaljuk-e az egy kiállásos taktikát, de amikor mellette döntöttünk, még remélni sem mertük, hogy ilyen szerencsénk lesz. Úgy éreztem, nincs értelme kőkemény csatát vívnom Hamiltonnal az első helyért, hisz ő sokkal gyorsabb volt, és a harc csak arra lett volna jó, hogy Massa utolérjen minket, akkor pedig elveszthettem volna a pozíciómat. Azt viszont tudtam, hogy ha szabadon autózom, Felipe nem ér utol" – nyilatkozta a nap meglepetésembere, a kis Piquet, akit az eseménydús viadal után nem győztek dicsérni a brittel együtt.

„Amit Hamilton mutatott, zseniális volt, őszintén úgy gondolom, hogy Sennára emlékeztetett – mondta a legendás Niki Lauda, akivel nagyot fordult a világ, hiszen idén gyakran leszedi a keresztvizet kései mclarenes utódáról. – Ha meg tudja tartani a jó formáját, és nem rontja el úgy az év végét, mint tavaly, világbajnok lesz. Ami Kimi Räikkönent illeti, fogalmam sincs, mi járhat mostanában a fejében, de ha túlesik a nehézségein, ismét erős lesz. Csak az a kérdés, nem ébred-e túl későn."

Közben a Renault-nál már annak is örültek, hogy Piquet révén sikerült összehozniuk a szezonbeli első dobogós helyezésüket. Flavio Briatore csapatfőnök és Pat Symonds műszaki vezető egyetértett abban, hogy a szerencse is kellett ugyan a bravúrhoz (a Glock balesetét követő biztonsági periódusban a brazil a 14. helyről ugrott előre, amikor szinte mindenki kiment előle a boxba), ám a pilóta helytállása nélkül nem lett volna pezsgőzés.

„Hibátlanul vezetett, nem roppant össze a hatalmas nyomás alatt – mondta Symonds. – Remélem, ez egy jó sorozat kezdete." Azért azzal ő is tisztában lehetett, hogy a Magyar Nagydíjon Piquet számára megint az ígérkezett az egyik legnehezebb feladatnak, hogy továbbjusson az időmérő első harmadából...

Nem is történt csoda: miközben Alonso a továbbiakban egy kivétellel már mindig az első négy hely valamelyikén végzett, és ezen belül két győzelmet is aratva felzárkózott az összesítés ötödik helyre, addig ifjú társa, a GP2 egykori második helyezettje nem került dobogóra – soha többé. Csupán a 12. lett az idény végén, majd a következőnek a fele után menet közben megszabadult tőle a Renault, mivel akkor már a pontszerzés sem jött össze. Ráadásul az Alonso szingapúri sikerében játszott szerepe miatt nem csak a szakmai megítélése került messze a makulátlantól...

Ugyanakkor lendülete láttán sokan fogadtak volna arra, hogy Hamilton nem áll meg az elsőségek gyűjtésével – ehhez képest már csak egyszer, Kínában diadalmaskodott 2008 folyamán. Az interlagosi záráskor pedig oda jutott, hogy ha Massa nyer – márpedig nyert –, akkor az első ötbe kell kerülnie, különben elbukja a már szinte a kezében érzett világbajnoki trófeát.

Volt is izgalom bőven... A legvégén elkezdett zuhogni az eső, és a megcsúszó brit Vettel mögé szorult – a hatodik pozícióba. Nem is tudta visszaelőzni, ám az első ötben nem kizárólag ezért nem volt benne, hanem mert megint előkerült Glock, aki az élmezőnyből egyedüliként száraz pályára való abroncsokon maradva (azaz egy boxlátogatást megspórolva) hirtelen nagyon jó pozícióban találta magát. Hamilton számára pedig nagyon rosszban – egészen a futam legutolsó néhány kanyarjáig, amikor jobban tapadó gumijaikon az üldözők mégis elmentek a toyotás mellett.

A német tehát megint közel járt ahhoz, hogy a fiatal britet egy újabb váratlan húzásával „megfossza" a győzelemtől – ezúttal a végsőtől –, de ismét „nem járt sikerrel"...