Magyar hölgy a nyolc között a Garroson!

Nekünk, magyaroknak is vannak olyan eredményeink a Roland Garroson – az év e szakában aktuális kiemelt tornán –, amelyekre nagyon büszkék lehetünk. 1958-ban például Körmöczy Zsuzsa megnyerte a párizsi bajnokságot (ami előtt rovatunk is tisztelgett tavaly), míg következő nekifutásra címvédőként csak a brit Christine Truman volt jobb nála.

Nem sokkal később, 1966-ban a nagyszerű Gulyás István iratkozhatott volna fel a végső győztesnek járó kupára, ám az azóta messze földön elhíresült sportemberi nagysága miatt végül nem került erre sor. (Történt, hogy a nagy Tony Roche a finálé napján lábsérülésre panaszkodott, nem is állt volna ki, ám magyar ellenfele ahelyett, hogy az ölébe hullott sikert ünnepelte volna, felajánlotta, hogy egy nappal rá játsszák le a mindent eldöntő meccset. Az ausztrál aludt egyet, és másnap 6:1, 6:4, 7:5-re felülkerekedett.)

Harminchat éve, 1975-ben Szabó Éva csak a legjobb nyolc között búcsúzott Párizsban, s bizony történetünk idejéig – azaz 26 éven át – egyetlen magyar játékos sem büszkélkedhetett ilyen kimagasló szerepléssel, legalábbis ami az egyes versenyét illeti. Párosban Temesvári Andrea – aki (1983-ban, talán a legjobb idénye során) szingliben a 16 közé tudott jutni – 1986-ban a korszak koronázott királynője, Martina Navratilova oldalán a végső diadalért nem mást vert meg 6:1, 6:2-re, mint a Steffi Graf, Gabriela Sabatini kettőst!

Utána viszont nem sok babér termett. Az ezredforduló évében aztán újra megmozdult valami. A férfiaknál Sávolt Attila a selejtezőből indulva egészen a legjobb 32-ig hatolt, ahol a későbbi világelső Lleyton Hewitt képezett előtte áthatolhatatlan akadályt. A nőknél pedig négy(!) honi teniszező, Marosi Katalin, Földényi Annamária, Mandula Petra és Kuti Kis Rita is felfért a főtáblára. Az utóbbi jutott a legtovább, a 3. fordulóig, hogy aztán Szeles Mónika megállítsa. Ami viszont legközelebb történt a francia fővárosban, azt a megelőző másfél évtized első számú magyar GS-bravúrjának kell tekintenünk.

Mandula Petra szerény eredményekkel kezdte az esztendőt, majd áprilisban jött a budapesti WTA-viadal, amelyen a kvalifikációból indult, és végül csupán a negyeddöntőben búcsúzott – miután meccslabdáról veszített a luxemburgi Anne Kremer ellen. „Megindult a szekere, amikor megverte Kuti Kis Ritát" – mondta erről Machán Róbert, női válogatottunk kapitánya.

Nos, olyannyira megindult, hogy a világranglistán a 158. pozícióból a 131.-re tornázta fel magát a top százat már 1999-ben megközelítő versenyző, majd amikor elérkezett a Roland Garros, a selejtezőben mindhárom meccsét megnyerve feljutott a főtáblára. Ott elintézte a japán Szugijama Ait (36. a rangsorban), utána pedig Rossana de los Ríost (59.). „Majdnem meghaltam" – mondta a paraguayi elleni maratoni meccséről Petra.

Legközelebb pedig már Jelena Dokics állt a háló túloldalán, akit a 19. pozícióban jegyeztek a sportági erőlajstromban. Ég és föld, gondolhattuk, elvégre több mint száz hely volt a két lány között. Eleinte valóban érvényesült is a papírforma: az első fellépésén 6:0, 6:0-s mészárlást rendező, és a második körben is mindössze három gémet átengedő jugoszláv 6:3-ra behúzta az első szettet, jóllehet egyáltalán nem volt sima, csupa szoros játékot vívtak egymással. Aztán a magyar pillanatai következtek, 6:4-re övé lett a második menet!

Eleve bravúrnak számít egy olyan riválist így megszorongatni, akit a végső győzelemre is esélyesnek tartottak (a hol Ausztrália, hol szülőhazája színeit képviselő ifjú „titán" az előző évadban elődöntős volt Wimbledonban, majd a sydneyi olimpián is, New Yorkban a nyolcig jutott, míg 2002-ben – akkor tájt épp jugoszlávként – megnyerte az egyik legrangosabb salakpályás viadalt Rómában!), hát még az mekkora szó, ha felülmúlják. Nos, Mandula megverte Dokicsot!

Kettő kettőig együtt haladtak a döntő szettben, aztán Petra gyorsan eltette a következő három gémet, és mindjárt 5:2-re vezetett, mi több, meccslabdái voltak a szőkeség adogatásánál. Mindet elpuskázta, ráadásul a problémás természetű apjáról (is) elhíresült ellenfele visszabrékelt, odalett az előny. Vagy mégsem?

Maratoni játékba bonyolódtak, a magyar újabb mérkőzéslabdához jutott, de szép sorban elhibázta azokat, mígnem ott állt a nyolcadiknál. Egy hosszú labdameneten át gyürkőzött vetélytársával, aki szerencsére nem bírta idegekkel és a vonalon túlra lőtte a labdát. Mandula Petra kiemeltet búcsúztatva bejutott a legjobb 16 közé!

Némi pihenőt követően 2001. június 3-án pedig voltaképpen megerőltetés nélkül diadalmaskodott, valósággal kivégezte az olasz Rita Grandét, aki egyébként szívós fajta volt: az első fordulóban egyből kiejtette az 1997-es párizsi bajnok horvát Iva Majolit, majd a francia sztár(jelölte)t, Amélie Mauresmót legyőző német Jana Kandarrt is. Honfitársunkkal azonban nem bírt (2:6, 3:6).

„Azt kérdi, hogy ment a játék? – válaszolta a friss negyeddöntős az NS érdeklődésére. – Nos, jól. Nagyon jól. Elég sima mérkőzés volt, mert Grande stílusa fekszik nekem. Az edzőmmel kielemeztük. Átbeszéltük a játékát, a gyakorlások során sokat nyesegetett nekem, aztán most minden, de tényleg minden bejött. Egyre több az önbizalmam, elvégre rendre olyanok ellen kellett küzdenem, akik előrébb tartanak nálam. De tudja, mit mondok? Valamilyen szinten az ő játékukban sincs semmi extra, csupán kiegyensúlyozottak."

Adódott a kérdés, hogy ha ez így van, vajon meddig tudja elverekedni magát?

„Nézze, nekem az is megfordult a fejemben, hogy döntőbe jutok, meg hogy hazaviszem a trófeát, de ezt most hagyjuk. Előbb jöjjön Clijsters! És ha már itt tartunk, minden teher nélkül léphetek pályára, valamint mellettem szól, hogy ő sem volt még soha Grand Slam-elődöntőben. Szerintem rajta lesz nagyobb nyomás. Dokicsnál jobbnak tartom, ám ő sem verhetetlen. Azt kell tennem, amit eddig, vagyis játszani, amit tudok. Fizikailag nem lesznek gondok, megígérhetem."

Bizonyos szempontból amúgy menetközben igazi „sztár" lett Mandulából, hiszen aki nyolc közé jut Párizsban – egyáltalán: egy Grand Slamen –, arra nem lehet nem odafigyelni. Folyamatosan kérdezgették, ki ő, a pályatársak meg kíváncsiak voltak arra, hogy mitől sikerült az, ami addig egyszer sem. „Akik eddig észre sem vettek a Touron, azok mind-mind rám köszönnek; hogy mást nem mondjak, Martina Hingis is gratulált a Dokics elleni sikeremhez. Beszélgettem is vele egy keveset."

Addigra egyébként éppen annyi győzelmet aratott már a 2001-es Roland Garroson, amennyi elég egy GS-tornaelsőséghez! Hetet. Eleve komoly fegyverténynek minősül egy ehhez fogható nyerőszéria, hát még az embernél esélyesebbekkel szemben. A 23 éves magyar teniszező a selejtezőből indult – elvártuk tőle, hogy feljusson a főtáblára, és fel is jutott. Könnyedén. Aztán elkezdte azt a csodás menetelését, amelynek végén a negyeddöntőben találta magát. Ahová sem Mauresmo, sem Venus Williams, sem Arantxa Sánchez Vicario, sem Conchita Martínez nem jutott be!

Hogy meglett-e a nyolcadik győzelem is? Nem. Június 5-én a 12. helyen rangsorolt Kim Clijsters 6:1, 6:3-mal megállította Mandulát. Sima vereség egy olyan mérkőzésen, amelybe utóbbinak egy-két fonák egyenesen és rövidítésen kívül nem volt beleszólása. Várakozásával ellentétben ólomból voltak a lábai, de nem is kockáztatott, holott talán belefért volna – ezúttal rosszul ment neki, elképzelés nélkül, bátortalanul teniszezett.

Amire számított, hogy majd az ifjú Clijsterst agyonnyomja a tét, abból semmi sem lett, a belga ezer fokon égett. Már akkoriban is nyerő típus volt, nem olyan, aki pánikolna. Az első szett húsz perc alatt elúszott, s a második sem volt sokkal hosszabb: 5:2-nél Petra hárított egy mérkőzéslabdát, a következő gém viszont számára a végállomást jelentette.

Mentségére szól, hogy riválisa éppen ezen a tornán robbant be: addig csak két nyolcaddöntős eredménye volt, most azonban végül finálét játszhatott, miután a szintén belga Justine Heninnel is elbánt majd. A másodvirágzását élő amerikai Jennifer Capriatival már nem bírt, ám képességeit mutatja, hogy később további hét GS-tornán jutott el az „aranymeccsig", melyek közül máig négyet nyert meg, sőt világelső is volt, és miután (először) befejezte a profi sportot, édesanyaként is vissza tudott térni a legszűkebb elitbe.

„Rettentő fáradt voltam, talán fitten sem lett volna esélyem, de ennél mindenképpen szorosabban alakult volna – értékelt utóbb Mandula. – Nem csupán futtából ment nehezen az ütés, hanem kézből is, nem tudtam keményen megütni a labdát, a puha ütésemet meg kegyetlenül megölte. Semmit sem tudtam kitalálni a pályán. Nehéz volt ez a két hét, minden embernek elfogy egyszer az energiája, nekem eddig tartott. Összességében elégedett vagyok a játékommal, azzal együtt is, hogy a befejezés így sikerült."

„Clijsters óriási küzdő, minden egyes labdamenetet megrág, nehéz megverni. Ha sült volna Mandula keze, talán – nyilatkozta Machán Róbert. – Ne feledjük, hét meccset nyert zsinórban, és bárki bármit mond, ekkora megterhelés szokatlan a magyar teniszezők számára. Biztos vagyok benne, hogy szeretett volna nagyon jól játszani, de hát tudhattuk, hogy a fáradtság előbb-utóbb megmutatkozik rajta. Lemerült az akkumulátor. Nem szabad azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy mit ért el. Nyolc közé jutott, és ezt hatalmas sikernek tartom, fantasztikus eredménynek. Büszke vagyok Petrára!"

Az okkal dicsért versenyzőnek a 2003-as és 2004-es szezonja volt talán a legjobb; az előbbi évet zárta a legelőkelőbb ranglistahelyen (40.) – miután Párizsban megint összejött egy nyolcaddöntő –, míg a következőben ért fel a legmagasabbra a WTA sorrendjében (30. volt májusban). Végül 2005-ben vonult vissza sorozatos sérülései miatt.

Azóta csak egyetlen hasonló teljesítményre akadt példa a magyar teniszben: a 2007-ben az év újoncának is megválasztott Szávay Ágnes, miközben megnyerte első tornáit, a US Openen párosban elődöntőt, egyesben negyeddöntőt vívhatott! A legjobb 16 közé még Wimbledonban (2008), majd a Roland Garroson (2009) is eljutott, de azóta sajnos odáig sem, nemhogy megint az ötödik találkozóig a főtáblán.

Őrá is gondolva reménykedjünk abban, hogy az újabb ilyen szintű GS-eredményre legközelebb nem kell 26 évet várni, mint 2001 előtt – de még jobb lenne, ha még 6-ot sem, miként Mandula és Szávay említett ragyogó szereplése között...