Római derbi: felhevült Totti, jéghideg víz

Az ezredforduló táján mindkét római együttes megtörte egy röpke kis időre a gazdag(abb) észak-olasz klubok uralmát – a Lazio 2000-ben 26, míg az AS Roma a következő idényben 18 év után tudott ismét bajnokságot nyerni –, de aztán megint a Juve, Milan, Inter trió mögé szorultak. Sőt, a Lazio még lejjebb, hiszen csak nagy ritkán sikerült az élmezőnyben kikötnie, miközben a Roma azért élcsapat maradt, többnyire dobogón zárt (leginkább a második. helyen), és sorra játszotta a kupadöntőket is.

Éppen ezért volt váratlan, hogy a 2006–2007-es idény 15. fordulója előtt második helyezett „farkasok" 2006. december 10-én sima, 3–0-s vereséget szenvedtek a náluk öt hellyel – de ha a hárompontos büntető levonást nem számítjuk, akkor is két pozícióval, illetve több mint tíz ponttal – hátrébb található örök helyi riválistól (gólszerzők: Ledesma a 44., Oddo 11-esből az 52., Mutarelli a 73. percben). Nem is maradtak szó nélkül a történtek...

„Ezen az estén nem tudott felnőni a feladathoz" – jelentette ki Roberto Rosetti játékvezetőről Francesco Totti, a Roma ékessége. Persze a világbajnok labdarúgó valószínűleg nem lett volna ennyire kritikus, ha csapata nem kap ki olyan csúnyán.

Tény azonban, az olasz bíró ezzel a meccsével nem javított az esélyein a BL-finálé sípjának elnyerésére (bár az egyik esélyes volt, nem is kapta meg; egy idénnyel később viszont az elődöntőig jutott az elitligában, majd a nyáron – pályája csúcsaként – ő vezette a 2008-as Eb spanyol–német döntőjét).

Pedig a játékmester akár még hálát is adhatott volna méltatlankodása címzettjének, hogy az 54. percben Luciano Zauri megrugdosását megúszta sárga lappal – mondani sem kell, ő nem így látta az esetet. „A laziósok azt akarták, hogy küldjön le a bíró, mire én megmutattam nekik azt az óriási vágást, amelyet Zauri stoplija ejtett a combomon – ecsetelte Totti a fejleményeket, majd felsóhajtott: – A bírók sohasem védenek meg engem, és tudom, hogy a jövőben sem állnak majd mellettem. De ehhez lassan már hozzászoktam..."

Zauri után aztán egy aprócskát Delio Rossi, a Lazio vezetőedzője is odaszúrt a sárga-pirosak kapitányának: „Totti kiváló futballista, és csak a Laziót dicséri, hogy vasárnap nem tudott nagyot alakítani." Több se kellett a „falkavezérnek", rögtön visszaüzent: köszöni szépen, neki nincs szüksége az ellenfél mesterének oltalmára.

Na, erre már Rossi sem tudta türtőztetni magát: „Én még emlékszem Maradonára, aki nemcsak a pályán, de viselkedésében is igazi bajnok volt, és ha buktatták, azonnal felpattant – mondta a tréner. – Teljesen normális, hogy a nagynevű játékosokat minden eszközzel igyekeznek megállítani, ám egy világbajnoknak tudnia kell kezelni az efféle helyzeteket, a cím felelősséggel is jár."

A Lazio szakmai stábjából a vezetőedző mellett az egyik segítő is szembesülhetett Totti haragjával, a lefújás után ugyanis a római tízes – csapattársa, Christian Panucci társaságában – majdnem lerohanta azt az asszisztenst, aki három ujjával jelezte nekik az aznap este kapott góljaik számát...

Ám nem csak Francesco Totti körül forrt a levegő ezen a négy évvel ezelőtti vasárnapon. Simone Perrotta, a Roma középpályása is hallani vélt valami sértőt, amit a rivális szakvezetője mondott neki a találkozó befejeztével. Igaz, Delio Rossi semmi ilyesmire nem emlékezett:

„Nagyon valószínű, hogy valami olyan mondatot vett magára a futballista, amit nem is neki szántam. Nem vele, hanem a Roma vezetőivel beszéltem arról, hogy szerintem túlzott volt az az ünneplés, amelyet tavaly, a legyőzésünk után bemutattak. Olyan ember vagyok, aki tiszteli az ellenfelet, de úgy éreztem, most figyelmeztetnem kellett őket, hogy a siker pillanataiban is tartani kell a mértéket."

Ezek után azt gondolnánk, hogy Rossi a mérkőzést követően csendesen bekopogott a vetélytárs öltözőjébe, sportszerűen sok sikert kívánt a vesztes csapatnak, majd sajátjait finoman vállon veregetve fogta a kalapját, és hazaindult, hogy higgadtan értékelje a találkozó szakmai tapasztalatait.

Nos, a Lazio edzője nem így tett, hanem a Roma vezetőinek „tanított" visszafogott ünneplés helyett egyszerűen az olasz főváros egyik impozáns palotája előtt található Gianicolo-kút vizébe dobta magát, hogy így fejezze ki a boldogságát.

Később aztán nem győzött magyarázkodni: „Nem akartam, hogy ez kitudódjon, sajnálom, hogy valaki kibeszélte és így médiahírré vált. Higgyék el, csupán fogadásból tettem – egyébként elárulom, a víz borzasztóan hideg volt."

Az biztos, hogy ettől – már ha egyáltalán ideges volt – lehiggadt a tréner. Totti talán nem rögtön, de a szezon végén biztosan, mert nemcsak három év után megint a második helyen végzett együttesével (megelőzve a bronzérmes Laziót, egyúttal főtáblára jutva a BL-ben), hanem májusban egy 1. percben rúgott góllal megadta az alaphangot a bajnok Inter 6–2-es kiütéséhez, amely révén a sorozatban két, fekete-kékek elleni Coppa Italia-döntőt elbukó Roma harmadjára már megszerezte a serleget – 21 esztendő után az elsőt az irányító szeretett klubjának életében.