Cseh nem nyert, de ezzel e terhet letette

Négy éve e napon kezdődött a finn fővárosban a rövid pályás úszó Eb. A magyarok által eleinte még hanyagolt versenyforma hazánkban is egyre fontosabbá vált szép lassacskán, és egy esztendővel korábban, Triesztben igencsak el lettünk kényeztetve a négy arannyal. Boulsevicz Beatrix elsősége mellett Cseh László három győzelemmel és hozzá két világcsúccsal vette ki a részét a szereplésből, azaz ismét nagy volt a várakozás, pláne, hogy 400 méteren a felnőttek közt szerzett első medáliája (2002, Riesa, bronz) óta mindháromszor (Dublin, Bécs, Trieszt) ő nyert a vegyes hosszabbik távján.

Csakhogy Turi György, a normál medencében az évben (2006) a Margitszigeten két első és egy második helyet (200 háton) szerző Európa-bajnokunk edzője már jó előre felhívta a figyelmet: tanítványa nem lesz csúcsformában, hiszen elsősorban a tavaszi melbourne-i vb-re készül. A nagy esemény közelsége miatt pedig nincs idő kétszer is topformába lendülni.

Igen ám, de még az esztendő elején Sanghajban az amerikai Ryan Lochte elvette Cseh világrekordját 200 méteren, és abban biztosak lehettünk, a magyar versenyző mindent megtesz, hogy visszaszerezze, ami az övé volt. (A kedvenc úszásneme mellett amúgy egy új számban, 200 pillangón állt rajthoz, míg a hátúszás kikerült a programjából.) Várakozásairól a következőket mondta a rajt előtt:

– Világcsúcsot úszik négyszáz vegyesen?
– Igen, a világcsúcsért utazom ki!

– Ezt is várják Öntől?
– Mostanában nem érzem annyira az esélyesség terhét. De tudom, hogy a nevem összeforrt a vegyes úszással, ezért mindenki tőlem reméli a győzelmet.

– Mennyire fontos, hogy a világbajnoki felkészülés közepén világcsúcsot repesszen?
– Jót tenne a lelkemnek, ha visszajelzést kapnék, hogy fejlődtem tavaly óta.

A 2006-os helsinki Eb nyitó napja, december 7-e parádés menüt kínált számunkra: három döntőben öt magyar. Természetesen az élre a férfi 200 vegyes kívánkozott, benne Cseh Lászlóval, az ötös pályán. Bizony, az ötösön, nem a négyesen. Ott Kerékjártó Tamás úszott, hiszen délelőtt ő volt a leggyorsabb. Egy századdal előzte meg favorit honfitársát és másféllel vagy még többel a többieket.

A rajtot ő kapta el a legjobban, de nem tartott sokáig az előny. Jött ugyanis Cseh – aki szereti korán dűlőre vinni a dolgot. Most is így tett. Ötvennél fél másodperc volt az előnye, majd háton, az egyik kedvencén szépen nyúlt a távolság közte és a mezőny között. Mire a gyorsra fordultak, elkezdhették vésni a nevét az emléktáblára – a célba végül 1:54.43 perccel ért be.

Láthatóan morgott valamit a bajusza alatt, miközben mi annak örültünk, hogy ismét két magyar léphetett dobogóra, ahogy már a nyáron a Margitszigeten is. Másik reménységünk szinte egyszerre zuhant be Joannisz Kokkodisszal, szemmel nem is lehetett eldönteni a sorrendet. Mindenki a kijelzőt figyelte, amelyen megjelent: 3. Kerékjártó Tamás HUN 1:57.12. Huh... – négy századdal előzte meg a görögöt.

Az úgynevezett boldog győztes azonban nem volt teljesen elégedett: „Egy kicsivel jobb időt vártam. Hogy mit morogtam a célba érkezéskor? Azt inkább nem mondanám el. Csalódott nem vagyok, de azért szerettem volna egy kicsit jobbat úszni. Nem baj, majd holnap négyszázon" – így a bajnok.

Nincs mese, maximalista. Edzője, Turi György is az. Emellett persze mindig a földön jár, és amit mond, az be szokott jönni: „Ezúttal ez volt a realitás, Lacika azt úszta, amit vártam. Győzni jöttünk, hát győztünk" – mondta.

Az Eb rajtján amúgy mindenfajta éremből gyűjtött csapatunk, mivel Boulsevicz Beatrix második lett 200 méter pillangón (korábbi győzelmét ezúttal nem ismételhette meg, mert a nála két fejjel magasabb lengyel Otylia Jedrzejczak ellen nem volt esélye, a mezőny többi tagját azonban rutinos versenyzőkre jellemző érettséggel tartotta maga mögött).

A második napon csupán egy, de annál kecsegtetőbb számban álltak rajthoz esélyes versenyzőink. A mieink háza táján 400 vegyesen kisebb dráma zajlott, ugyanis egy számban nemzetenként négy úszó indulhatott, a fináléba azonban – s ahol van, az elődöntőbe is – már csak ketten juthattak tovább.

„Természetesen" Cseh László úszta délelőtt a legjobb időt (4:05.53), nem tudtak versenyre kelni vele a többiek. Rajta kívül indult még Kerékjártó Tamás, Verrasztó Dávid és Nagy Péter. Utóbbi az előző évi viadal ezüstérmese, Luca Marin mellett az erős kezdés után végül nem bírta az olasz tempóját, így saját legjobbjától elmaradva (4:10.61-gyel) „csupán" a negyedik legjobb magyar lett – és ezzel kiesett, mint a hatodik legjobb európai... Marinon kívül csak a lengyel Lukasz Wojt furakodott be az élen a magyarok közé, és említsük meg: a junior Európa-bajnok Kis Gergő még csak nem is indult...

Délután aztán Cseh erősen kezdett pillangón, 25 méter után már egy testhossz előnnyel haladt. Az olasz lemaradt, de ő az elején le is szokott. Pillangón – úgy-ahogy – csak a kettes pályán úszó görög Joannisz Drimonakosz tudott a nyomukban lenni. Háton aztán ő is „eltűnt", és féltávnál a várt nyugodt előnnyel fordult Cseh, 0.43 másodperccel elmaradva saját világcsúcsától – Verrasztó az ötödik helyen tempózott.

Előkerült Marin is – előélete alapján a mezőnyből egyedül ő lehetett veszélyes a magyar aranyra. Az előbb még sehol sem volt, 300 méternél már Cseh nadrágjánál szelte a habokat. Gyorson centiről centire közelített, az utolsó ötven méterre így 0.1 másodpercre olvadt a hátránya. Az utolsó hosszakon pedig szárnyakat kapott, mintha repült volna a víz fölött – Cseh ezt a rohamot nem tudta visszaverni. A kirobbanó formában versenyző olasz lett az Európa-bajnok, nagyszerű egyéni csúccsal, 4:01.71-gyel.

Cseh László amolyan „volt jobb, lesz jobb is" teljesítménnyel (4:03.39) ezüstérmes (míg a délelőtti idejétől elmaradó Verrasztó negyedik lett). Elszoktunk ettől 400 vegyesen. Előtte legutóbb a 2003-as vb-n lett második ezen a távon, a mára már 14-szeres ötkarikás bajnok „nagy" Michael Phelps mögött. Aztán Athénban bronzérmet szerzett, de az szinte csodának számított, mivel egy hónappal előtte tört el a bokája. Az olimpia óta veretlen volt 400 vegyesen.

Most kikapott. Érthető, hogy csalódott volt (erre még visszatérünk), pedig a legjobbak sem nyerhetnek mindig. De mégis, hogy maradhatott alul Cseh László? Ez volt az uszodában a slágertéma. No igen, a klasszisok sorsra már csak ilyen... A megfejtés: nem élete formájában érkezett a viadalra, de muszáj volt elindulnia. Demonstrálni kellett ugyanis az erőt, elvégre a következő évben Debrecenre várt az Európa-bajnokság házigazdai szerepe.

Egy nap telt el mindössze a balul sikerült döntő után, és ismét azt a Cseh Lászlót láthattuk a medencében, akit megszoktunk. Kétszáz pillangón összeszedett, taktikus és pokoli gyors volt. Emellett sokoldalú. Vegyesen és háton már bizonyított addig is, méghozzá sokszor: húsz érmet szerzett a korábbi világversenyeken ebben a két úszásnemben. A 21. dobogós helye pillangón érkezett, és míg előzőleg elvesztett aranyéremről beszélhettünk, ezúttal megnyert ezüstről.

A rajtot egyformán kapták el, 50 métert követően Cseh összeszedett több mint fél másodperc előnyt. Remek volt ahhoz képest, hogy délelőtt még nem bizakodott. Száz méter után még mindig vezetett, de a többiek kapaszkodtak. A szám nagymedencés Európa- és világbajnoka, Pawel Korzeniowski begyújtotta a rakétát. Mit rakétát? Rakétákat! Számolni lehetett vele, hogy a lengyel elhúz. Anatolij Poljakov ment vele, 150-nél ő állt az élen – Cseh negyediknek fordult. Ám Poljakov elfáradt, folyamatosan visszaesett. A szintén orosz és ugyancsak sokszoros Eb-érmes Nyikolaj Szkvorcov is megnyitotta a hajrát, a magyar is.

Az utolsó hosszon a lengyel győzelme biztossá vált, szinte fél gőzzel nyert. Az igazi harc az ezüstéremért folyt. Cseh pénteken 400 vegyesen a táv végén nem tudta visszaverni Marin támadását, most azonban tartotta magát. Tíz méterre a céltól teljesen együtt volt Szkvorcovval, az adrenalinszint pedig az egekben. Egyszerre zuhantak a célba, a Mäkelenrinne-uszodában ezer szem fordult egyszerre a kivetítő felé, amely hamarosan közölte a tényt: 2. Laszlo Cseh, HUN 1:53.08, 3. Nikolay Skvortsov RUS 1:53.10.

Két századmásodperc. Egy villanásnyi idő. Ennyi döntött. Ezúttal végre a mi javunkra. Ez a produkció természetesen országos csúcs volt, de még mekkora! Több mint két másodperccel jobb a korábbi rekordnál. Persze azt is Cseh László tartotta...

„Ez már sokkal jobban tetszett – mondta Cseh László a döntő után. – Úgy látszik, jót tett a tegnapi példás figyelmeztetés. Természetesen sokkal elégedettebb vagyok ezzel az ezüsttel, mint az előzővel. Az időeredmény sem rossz, és mégiscsak meg tudtam szorongatni az Európa-bajnokot, noha szerintem Korzeniowski nem adott ki magából mindent. Ez valamennyire elégtételt nyújt, de teljesen nem kárpótol a pénteki rossz úszásom miatt. Hogy nekem is lehet rossz napom? Nem, egy Cseh Lászlónak nem lehet rossz napja."

„Természetesen az első szó a gratulációé volt – értékelt Turi György –, ám aztán rögtön megjegyeztem, hogy a harmadik ötvenen Lacika ott hagyott fél másodpercet, és ez a végén hiányzott az előre eltervezett 1:52.7-es eredményhez. A hangsúly azonban azon van, hogy a friss kudarc után fölállt és nagyszerűen harcolt."

Elutazáskor két magyar arannyal számoltunk Kiss László nyomán, aki összesen öt-hat érem megszerzésében bízott – kimondva-kimondatlanul két Cseh-elsőséggel. És ahogy kell, meg is szerezte az elsőt a nyitó napon. A második nem sikerült, és kezdhettünk barátkozni a gondolattal, hogy marad az egy.

Egészen a záró napig, mert akkor Gyurta Dániel – aki az athéni olimpia ezüstje után az ottani önmagát idézve ismét dobogóra állhatott, mégpedig ezúttal egy grádiccsal feljebb – az aranyérmével „bekeretezte" számunkra az Európa-bajnokságot. Vagyis a szövetségi kapitány végül is eltalálta a leendő termést, csak az eloszlás változott kicsit.

Az Eb után mindenképpen érinteni kellett még egyszer a fő meglepetést és a mögötte rejlő okokat. Helsinkiben ugyanis – bár végül is eredményes kontinensbajnokságot zárt – nem várt csalódás érte a magyar úszóválogatottat: Cseh László kikapott 400 méter vegyesen, amelyen sokáig veretlen volt – de mint kiderült, nem verhetetlen. A döntő után még gyalázatos teljesítményről és gyökeres változásról beszélt – néhányat aludva rá viszont már nem látta annyira borúsan a helyzetét.

„Helyrerázódtam a kudarctól – mondta Cseh. – Úgy érzem, teljesen kicserélődtem, feloldódott a feszültség. Évek óta bennem volt a félelem, hogy kikaphatok. Most, hogy vesztettem, már nem kell ettől tartanom. Persze továbbra is roppant kritikusan ítélem meg a teljesítményemet, és változtatásra van szükségem, még ha nem is gyökeresre. Több időt kell pihenéssel töltenem, jobban meg kell gondolnom, hogy két edzés között aludjak egyet, ahelyett, hogy a tévét nézném vagy számítógépeznék.

A tanulásban is a lassan járj, tovább érsz elvet próbálom majd követni. Az úszás eddig nagyjából nyolcvan százalékban töltötte ki az életem, ezt fel kell tornásznom kilencvenkilencre. Könnyen lehet, ha a pénteki gyenge időmmel nyerek, akkor minden marad a régiben, ezért, talán mondhatom, jól és jókor jött ez a pofon. Annak viszont nagyon örülök, hogy Gyurta Dani is Európa-bajnok lett, nincs akkora teher a vállamon, ha nem csak én vagyok aranyérmes."

És mit tett ehhez hozzá a másik ünnepelt? „Cseh Laci veresége engem is meglepett, de ez azt mutatja, ő sem gép, és sportemberi nagyságát bizonyította, hogy másnap hatalmas küzdelemben megszerezte pillangón az ezüstöt" – fogalmazott Gyurta.

Sportemberi nagyságát azóta Cseh 2007-ben a debreceni rövid pályás Eb három aranyával (a két vegyesen világrekorddal!), 2008-ban az eindhoveni „normál" Európa-bajnokságon a két szokásos elsőségével, majd három pekingi kontinensrekorddal bizonyította (ez utóbbiak mind ezüstöt értek a „földönkívüli" Phelps mögött). Aztán tavaly a római vb-n két újabb medáliát szerzett, míg az isztambuli Eb-n 25-ös medencében világcsúccsal diadalmaskodott 400 vegyesen. Idén a budapesti hagyományos kontinensbajnokságon nyert a két fő számában.

Rövid pályás vb-n még sohasem indult. Olyan világversenyfajta viszont még nem akadt, amelyiken Cseh László ne kápráztatta volna el az úszósportot...