Rodri az Aranylabda-gála Real-bojkottjáról: Nekem egyáltalán nem okoztak fájdalmat azzal, hogy nem voltak ott

„Természetesen van egy díj előtti és egy díj utáni életed, de továbbra is ugyanazon a földön járok, mint mindenki más – válaszolta Rodri a kérdésre, megváltoztatta-e az életét, hogy megkapta az Aranylabdát. – Inkább úgy érzékeltetném a helyzetet, hogy az emberekben rólad kialakult kép változik meg.”

A spanyol válogatott és a Manchester City jelenleg súlyos sérülésből lábadozó középpályása egyértelművé tette, hogy nem cipeli magával mindenhova az Aranylabdát, „mert egy kicsit nehéz, de azért vele alszom. Édesanyám az otthonunk bejáratához akarja kiállítani, hogy mindenki láthassa. A családtagok mindenesetre már a csodájára jártak, hatalmas boldogságként élik meg, hogy megkaptam.” 

Rodriról köztudott, hogy nem foglalkoztatja a közösségi média, noha kapott olyan tanácsot, hogy az ottani jelenléttel növelheti esélyeit az Aranylabdára.

„Morata vetette fel, hogy ha posztolgatnék, lenne Aranylabdám. Azóta már írtam neki, hogy idesüss, létezik Aranylabda közösségi média nélkül is! A megelőző idényben sok mindent megnyertünk a klubommal, ez nyilvánvalóan hangsúlyosabbá tette a médiabeli jelenlétemet, a kirakatba kerültem. De az efféle díjak odaítélői szemében nem ez a legfontosabb érték.”

És persze a párizsi díjátadó… Mint emlékezetes, sokan legszívesebben a Real Madrid csatára, Vinícius Júnior kezében látták volna az Aranylabdát.

„Kicsit hitetlenkedve hallgattam, amikor a teremben tartózkodók fele azt kiabálta az eredményhirdetéskor, hogy »Vinícius! Vinícius!«, de összességében éreztem a tiszteletet, hiszen felállva tapsoltak meg” – idézte fel Rodri a párizsi este legfontosabb pillanatait. S hogy miként érintette a Real Madrid távolmaradása, az eseményt érintő bojkottja?

„Nekem egyáltalán nem okoztak fájdalmat azzal, hogy nem voltak ott. Az az én napom volt, meg a családomé, eszem ágában sem volt azzal foglalkozni, hogy kik nem jöttek el a gálára. Minden spanyol klub gratulált, ők nem, amire biztosan megvolt a jó okuk. De kaptam néhány gratulációt korábbi Real-játékosoktól, például Nachótól és Joselutól, akikkel volt alkalmam közös öltözőben készülni. Vinícius gratulációja nem hiányzik. Az enyéim érdekelnek, a családom és a klubom. Nem tettem volna olyat, mint a gálától távol maradó Real Madrid, de most már teljesen felesleges erről beszélgetni.”

Egy kis olajat azért öntött a tűzre, hiszen a kérdésre, kiket tenne a második és a harmadik helyre, így válaszolt: „Másodiknak Carvajalt, harmadiknak Viníciust” – vagyis ha nem ő nyer, még akkor sem Vini előzi meg…

A díjátadó után felkerült a világhálóra egy videó, amelyen Rodri és társasága egy dalban odaszúrt Viníciusnak. „Ez egy privát parti volt. Ha minden ilyenen kamera lenne… Amúgy szerintem nem volt bántó. Higgyék le, tisztelem Viníciust.”

Ami pedig a díj feltételeit illeti:

„Nagyon nehéz kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani a futballban, márpedig az Aranylabda azt is díjazza. Nem én vagyok arra hivatott, hogy megítéljem, megérdemeltem-e. Tavaly gondoltam arra, hogy nyerhetek, mert jó idényem volt a Cityvel, és azt hiszem, az idei évem még jobban sikerült.”

Rodri a nemrég visszavonult Andrés Iniestában tiszteli a legjobb középpályást, aki ellen alkalma volt futballozni, éppen ezért a tőle kapott gratuláció rendkívül jólesett neki.

„Nagyon feldobott! Morfondíroztam rajta, mit válaszolhatnék neki… Kicsit feszélyezett a helyzet, mert szerintem az ő gyűjteményében is ott kellene lennie az Aranylabdának. Szerintem ő minden idők legjobb spanyol labdarúgója.”

A beszélgetés sok minden másról is szólt, egyebek között a két korábbi Aranylabda-halmozóról, Messiről és Cristiano Ronaldóról is kapott kérdést a mostani győztes. Rodri meg van győződve arról, hogy mindketten ott lesznek a jövő évi világbajnokságon. S hogy ki a világ legjobb labdarúgója? „Messi… vagyis ma már nem ő. Ha a legfontosabb mutatókat nézzük, akkor Haaland. Ő az egyetlen, aki e tekintetben a két »fenevad« közelébe férkőzhet.”

Szóba került Rodri speciális kapcsolata egyik példaképével, Sergio Busquetsszel („ő tanácsolta például, hogy bizonyos napokon jobb, ha nem szólok Guardiolához…”), és az, hogy bár mostanában nagyon sok ideje van meccset nézni, a saját klubjával van a legnehezebb dolga, hiszen a Cityt figyelve érzi leginkább a sérülés kiváltotta tehetetlenséget.