Szinte elvész a zajban, hogy Rodri nyerte meg az Aranylabdát

Rendhagyó díjkiosztón van túl a futballvilág – nem is csak egy szempontból. Hosszú idő után nem szerepelt a jelöltek között korunk két legnagyobb labdarúgója, Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, Rodri révén több mint hatvan év elteltével nyert ismét spanyol játékos, de még az új partnerség, és az új körítés is elvész abban a hajcihőben, amely a legjobb (férfi) játékosnak járó díjat övezi.

De menjünk sorjában!

A díjat – amelyet széles körben a futball legrangosabb és legértékesebb egyéni elismeréseként tartanak számon a mai napig – 1956-ban hívta életre a France Football című labdarúgószaklap, és sokáig az év legjobb európai labdarúgójának ítélték oda. Idővel az öreg kontinensen játszó más nemzetiségű játékosok is bekerültek a választhatók körébe, majd minden férfi labdarúgó a bolygón, később a hölgyek, az edzők és a csapatok szintén külön kategóriát kaptak. A szavazásba a szakújságírók mellett bevonták a válogatott csapatkapitányokat és a szövetségi kapitányokat is, majd ezt visszavonták, miként hasonló fluktuációt mutattak a France Football partnerségei – volt itt együttműködés a Nemzetközi (FIFA), legújabban pedig az Európai Labdarúgó-szövetséggel (UEFA) –, valamint az értékelendő időszakok (naptári év kontra sportidény, jelenleg ez utóbbi van érvényben). Mindebből azt érdemes látni, hogy az Aranylabda odaítélésének módját, főleg az elmúlt harminc évben, előszeretettel bolygatták meg, a döntések rendre vitákat generáltak. Az idei díj ugyanakkor ehhez képest is új szintet jelent, jóllehet egészen a gála előtti órákig minden és mindenki nyugodtnak tűnt, mígnem kiderült, vihar előtti csendről volt szó.

Persze akadtak intő jelek.

„Szemben a korábbi évek gyakorlatával, idén először nem készül sem hivatalos fénykép, sem interjú a győztessel a gálát megelőzően” – jelentették be a díjat oda­ítélő France Footballnál még szeptemberben, mert elejét akarták venni annak a gyakorlatnak, hogy a vesztesek (a nem nyerők) távol maradnak az eseménytől. Ugyanakkor éppen ez az elképzelés sült el visszafelé, mert amikor néhány órával a gála előtt Fabrizio Romano transzferguru megszellőztette, hogy mégsem a nagy favoritnak tartott Vinícius Júnior nyeri meg az Aranylabdát, sőt, nem is Real Madrid-játékos, abszurd láncreakció indult el, kínosan emlékezetessé téve az idei díjazást. A királyi gárdánál azonnal behúzták a kéziféket, és nemcsak Vinícius, a komplett madridi küldöttség távol maradt Párizstól, ami egyébként nem csupán a legjobb játékosnak megítélt díjat érintette, a Real Madridot ugyanis a 2023–2024-es idény csapatának választották, Carlo Ancelottit a legjobb edzőnek, Kylian Mbappé pedig Harry Kane-nel megosztva kapta meg a Gerd Müller-díjat – de senki sem ment el átvenni az elismeréseket.

A Real Madridhoz ezer szállal kötődő Marca arról írt kedden, hogy már vasárnap este kiderült az érintettek számára, hogy nem Viníciusé lesz az Aranylabda, de olyannyira nem akarták elhinni, hogy csak Fabrizio Romano bejelentése után döntött a klub a bojkott mellett. Noha hivatalos állásfoglalást nem adott ki a Madrid, a sajtón keresztül (a Marca mellett az As révén) szinte azonnal megismerhetővé vált a klub álláspontja: a Florentino Pérez vezette Real Madrid emelte fel és helyezte vissza a térképre az Aranylabdát, a mostani döntés igazságtalan, a szervezők megtévesztették a klubot. Ha a kritériumok nem Vinícius győzelmét hozták ki, Dani Carvajalnak kellett volna kapnia a díjat, de mivel ez sem valósult meg, egyértelmű, hogy a France Football és a társrendező UEFA – amely egyébként a blancók Szuperliga-projektje miatt eleve ellenséges a klubbal – nem tiszteli a Madridot, amely azonnali hatállyal minden kapcsolatot megszakít a lappal. Szintén visszaköszönő elem volt a hétfői madridi lapokban, hogy a Real ellenállása egy pillanatra sem Rodri ellen szólt, kizárólag a France Footballt tartják etikátlannak a Santiago Bernabéuban.

A Real Madridnál egyébként lezártnak tekintik az ügyet, és nyilatkozatstopot rendeltek el Aranylabda-ügyben, jóllehet a játékosoknak nem tiltották meg, hogy megnyilvánuljanak. Az első számú érintett, Vinícius Júnior a közösségi oldalán élt is a lehetőséggel, és a következőket posztolta: „Tízszer is megcsinálom, ha kell. Még nem állnak készen.” A csapattársak természetesen mind a csalódott futballistát támogatták, Brazíliából is többnyire Vinícius melletti kiállások érkeztek – különösen az 1999-es győztes Rivaldo véleménye markáns: „Szerintem ő a legjobb, neki kellett volna nyernie, nem értem, a szavazók milyen kritériumok alapján voksoltak...” –, beszédes ugyanakkor, hogy a Real Madrid bojkottja a klub szurkolóit, sőt, a sajtót is megosztja. Mind a Marcánál, mind az As-nál megszavaztatták az olvasókat, hogy egyetértenek-e a klub távolmaradásával, és mindkét orgánumnál az az álláspont kapott jóval több szavazatot, hogy a világ legnagyobb és legsikeresebb egyesületeként a Real Madridnak nagyvonalúan és elegánsan kellett volna viselkednie és képviseltetnie magát Párizsban.

Ami ennél is lényegesebb: mindkét madridi lap ünnepli a legjobb férfi játékosnak megválasztott Rodrit, kiemelve, hogy legutóbb 1960-ban nyert spanyol labdarúgó, Luis Suárez, aki Puskás Ferencet előzte meg a voksoláson. Szintén előtérbe került, hogy a párizsi díjátadó a spanyol labdarúgás ünnepét hozta, hiszen a hölgyeknél ismét Aitana Bonmatí bizonyult a legjobbnak, Lamine Yamal kapta a legjobb fiatal játékosnak járó Kopa-díjat, és a Barcelona lett az év női csapata – a már említett Real-siker mellett. Általában véve a spanyolországi sajtó – a nem sporttal foglalkozó orgánumok is – vezető helyen számoltak be kedden Rodri és a spanyol labdarúgás sikeréről. Egyedül az okoz némi hiányérzetet az ibériai országban, hogy nem Luis de la Fuente, az Európa-bajnokságot nyerő válogatott szövetségi kapitánya kapta a legjobb edzőnek járó Johan Cruyff-díjat. A brit sajtót ugyanakkor láthatóan jobban foglalkoztatja az a tény, hogy Erik ten Hagot menesztették a Manchester United éléről, mint az, hogy egy Manchester City-játékost választottak meg az elmúlt idény legjobb játékosának.

Az már korunk egyik lenyomata, hogy az Aranylabda-szavazás végkimenetelével egyet nem értők közül sokan ismét gyalázkodva adtak hangot véleményüknek az online térben, az pedig egyik (mini) tragédiája, hogy közülük sokan eltévesztették a címet, és nem a győztes Rodri, hanem az Atlético Madridban játszó, világbajnok Rodrigo De Paul közösségi oldalát szállták meg fröcsögve…