A Real Madrid nimbusza örök – 120 éve alapították a világ legsikeresebb labdarúgóklubját

Pedig a királyi klub nem mindig szárnyalt, mi több, igazából három nagy érát leszámítva nem emelkedett ki a kontinens elitjéből, de az ötvenes-hatvanas évek fordulójának hegemóniája, továbbá az ezredforduló és az elmúlt évtized sikerei feltétlenül a többiek fölé helyezik.

A klubot hivatalosan 1902. március 6-án alapították, miután Angliában tanuló spanyol diákok már 1897-ben meghonosították Madridban a futballt és Sky Football néven már játszottak is, jobbára Moncloában. Juan Padrós elnöksége alatt Madrid FC néven indultak hódító útjukra a blancók, akik 1912-től költöztek első igazi otthonukba, a Campo de O'Donnellbe. (A ma Bernabéunak hívott Estadio Chamartínt 1924-ben avatták fel, de ekkor már négy éve az „El Africano” néven tisztelt XIII. Alfonz király a Real, azaz Királyi címet adományozta a klubnak, és lett ezáltal tiszteletbeli elnöke 1931-es trónfosztásáig.) Mivel a Spanyol Kupát is a madridi fiúk alapították, nem meglepő, hogy az első hat kiírásból mindjárt négyet is megnyertek.

A stadion mai névadója nélkül a Real Madrid lehet, hogy jelentős klub lenne, de bizonyosan meg sem közelítené jelenlegi nagyságát. Az 1895-ös születésű Santiago Bernabéu játékosként is a királyiakat szolgálta, 1943 szeptemberétől pedig a Real Madrid elnökeként tett meg mindent imádott csapatáért.

Mindenekelőtt a spanyol fővárosba csábította a háború utáni másfél évtized legkiemelkedőbb labdarúgóit (Alfredo Di Stéfanót, Raymond Kopát, majd Puskás Ferencet), miután sikerrel bábáskodott a Bajnokcsapatok Európa-kupája megszületésénél. Mi sem természetesebb, mint hogy a BEK első öt kiírását a Real nyerte meg, a sorozat megkoronázásaként hét gólt szerezve az Eintracht elleni 1960-as döntőben – a hétből mindmáig egyedülálló módon Puskás egymaga négyet vállalt. Az 1966-os BEK-trófea némileg kicsúszott eredmény volt, akkorra már felnőtt a Real mellé a kontinens, így viszont az idén januárban elhunyt Francisco Gento egyedüliként mondhatja el magáról, hogy hatszor is diadalmaskodott Európa első számú klubsorozatában. Bernabéu 1978-ban hunyt el – a Real ekkor épp nem futotta legfényesebb éveit –, a stadion azóta viseli a nevét, nem mellesleg itt játszották az 1982-es világbajnokság olasz–nyugatnémet döntőjét is.

Ám a Real épp attól Real, hogy az európai kupák nélküli évtizedekben is megmaradt a nimbusza. Celebritások tömege vallja magát lelkes madridistának, hiszen a Realnak szurkolni menő. A teljesség igénye nélkül először is a világhírű tenor, Plácido Domingo, aki tiszteletbeli nagykövete is a klubnak. Aztán az aranyhangú Julio és fia, Enrique Iglesias, no meg a spanyol ajkú hollywoodi sztárok, Antonio Banderas, Jennifer Lopez vagy Penélope Cruz. De a Realért dobog a sakkvilágbajnok Magnus Carlsen, a színész Tom Cruise és az énekes Robbie Williams szíve is. Meg még százmillióké világszerte, ha már a Real brandje az egyik legértékesebb a földkerekségen.

A Fehér Balett mezét felhúzni mindig a világfutball első számú státuszszimbóluma volt, ezt már Puskásék generációja örök időkre elintézte. Tizenegyszer adtak át Real-játékosnak Aranylabdát, négyszer (Hugo Sáncheznek és háromszor Cristiano Ronaldónak) Aranycipőt, és még úgy is tizenegy világbajnok mondhatta magát a győzelem pillanatában madridistának, hogy Spanyolország (soraiban öt királyi alkalmazottal) mindössze egyszer, 2010-ben ült fel a trónra. Elsőként 1974-ben az NSZK-s Günter Netzer, aztán 1986-ban Jorge Valdano, 1998-ban Christian Karembeu, 2002-ben Roberto Carlos, 2014-ben Sami Khedira, legutóbb, 2018-ban a francia válogatottal Raphaël Varane.

A mai elnök, Florentino Pérez először 2000 nyarától lépett a madridi óriás élére és globális szuperklubot álmodott, majd épített a klubból. Roberto Carlost követően szépen sorban Luís Figo, Zinédine Zidane, Ronaldo, David Beckham és Michael Owen érkezett meg Madridba, volt, hogy egyszerre négy aranylabdás volt a pályán, ám a „galaktikusoknak”, amikor már tényleg mindenkit megvettek, nem jött össze a BL-győzelem. De előtte 1998-ban, 2000-ben és 2002-ben háromszor is.

Amikor Kakával és Cristiano Ronaldóval újra gigasztárokat igazoltak, ismét eljöhetett volna az aranykor, külön pech, hogy időben ez egybeesett az FC Barcelona történetének legmagasabb csúcsával, így odahaza is csak csurrantak-cseppentek a sikerek. De a Real kivárta a sorát és 2014-ben meglett a decima, a tizedik BEK-/BL-elsőség. Úgy látszik, tíz a spanyol igazság és három a ráadás, mert Zinédine Zidane immár edzői közreműködésével 2016 és 2018 között nemcsak a BL-történetben először címet védeni, de egyenesen triplázni is sikerült. (Aztán Cristiano Ronaldo 438 meccsel és 450 madridi góllal a háta mögött Torinóba távozott.)

A legutóbbi BL-győztes társulat mára jelentősen kicserélődött, holott azóta mindössze három és fél év telt el. Nincs már CR7, nincs Keylor Navas, Ramos és Varane, Bale távozóban, Marcelo megöregedett – de még mindig Pérez az elnök, és most megint építkeznek.

Márpedig a riválisok pontosan tudják, hogy ez mit jelent.