Barcelonai mesekönyv – Malonyai Péter jegyzete

Természetesen én sem mondom meg, mire megy Xavi a Barcelonánál, ám drukkolok neki, és figyelem őt.

Neki – ismétlem –, a kiemelés pedig azért fontos, mert amit a pályán produkált, azzal minden jóra rászolgált. Nem csupán azért, mert világ- és Európa-bajnok, magasba emelhette a Bajnokok Ligája serlegét is, hanem azzal, hogy rendre csapata vezére volt, példával szolgált – a viselkedésével is. Ami távol állt attól, amit korszerűnek tart a kattintgatós, üzengetős, névtelenségből hírnévre törekvő (fél)emberiség, ő visszafogott, jó modorú, mégis kénytelen fejet hajtani előtte a (futball)világ, ennél pedig nem kell több.

Neki – ismétlem –, a kiemelés pedig azért fontos, mert amit a pályán produkált, azzal minden jóra rászolgált. Nem csupán azért, mert világ- és Európa-bajnok, magasba emelhette a Bajnokok Ligája serlegét is, hanem azzal, hogy rendre csapata vezére volt, példával szolgált – a viselkedésével is. Ami távol állt attól, amit korszerűnek tart a kattintgatós, üzengetős, névtelenségből hírnévre törekvő (fél)emberiség, ő visszafogott, jó modorú, mégis kénytelen fejet hajtani előtte a (futball)világ, ennél pedig nem kell több.

Több mint jó esélye van arra, hogy csatát nyerjen, hiszen alig több mint fél évtizede mondott búcsút az európai futballszínpadnak, akik hétfőtől a keze alatt pallérozódnak, majd' mind látták, láthatták játszani. Ez olyan fegyver, amivel lehetetlen fölvenni a versenyt. Az egykori élmények erősebbé teszik a legerősebb, papíron is utánakereshető szakmai fordulatokat, mert ugyebár ha Xavi mondja...

Nekem mániám, hogy olyan edzők kellenek a kispad(ok)ra, akik nem csupán jó futballisták voltak, hanem erről még képei, emlékei is vannak a jelen játékosainak. Hogy hazai vizekre evezzek, 1990-ben Nyilasi Tibor ült le a Fradi kispadjára, 35 esztendős volt, s az Üllői úton enyhén szólva sem kellett bemutatkoznia. Aztán négy esztendő alatt nyert bajnokságot, Magyar Kupát (háromszor), legerősebb tőkéjét (bizalom, tisztelet) kamatoztatta, élt azzal a munícióval, amelyet saját magának fölhalmozott játékosként. Hogy nem lett örök életű a Fradi-kispadján, annak oka, hogy egyrészt ilyen nincs, másrészt pedig mindig akadnak olyan főnökök, akik a névre vevők, szívesen sütkéreznek a „nagy ember” fényében, ám a tudása nem kell, azt hiszik, hogy nem csupán mindent tudnak, hanem mindent – jobban.

Nos, most még ott tartunk, hogy Xavinak sem kell bemutatkoznia Barcelonában, a hétfői szertartás kötelező program, előre elmondható, mi hangzik el – a megtiszteltetés jegyében. Meglehet, előkerülnek a könnyek is, az ilyesmi mostanság szokás, lám, a mi Xavink is úgy búcsúzott katari helytartóitól.

A többit meglátjuk, meglátom, miközben a kisördög nem alszik, hiszen ugyanezeket ír(hat)tam volna le alig több mint egy esztendővel ezelőtt az Andrea Pirlo&Juventus vállalkozás kapcsán.

A többit tudjuk. Nincs kétségem, Xavi is. Azt is, mire számíthat. Csaknem két évtized a Barcánál játékosként...

Hát... Minden napra egy mese.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!