Marakodó testvérek: baszk derbi dönt a 2020-as Spanyol Kupa sorsáról – 2021-ben

Futballtörténeti abszurdnak lehetünk tanúi Spanyolországban, ahol a koronavírus-járvány okozta kuszaság következtében két héten belül két Király-kupa-döntőt rendeznek, ráadásul mindkétszer az Athletic Bilbao részvételével: az eddig hivatalosan nyolc spanyol bajnoki címet és 23 kupagyőzelmet jegyző bilbaói csapat április 3-án a 2020 tavaszáról elhalasztott, Real Sociedad elleni kupadöntőjét játssza le Sevillában, április 17-én pedig következik ugyanott a Barcelona elleni, papíron is 2021-es kupa fináléja. Ami az első, szombati összecsapást illeti, a nemzetiségi és területi hagyományokat tekintve rendkívül sokszínű spanyolországi futballtérképet ismerők tudják, elválaszthatatlan kapocs fűzi össze, ugyanakkor feloldhatatlan ellentét feszíti a Bilbaót és a Real Sociedadot, az Euskal Derbia, vagyis a baszk derbi két résztvevőjét.

„Isten csak egy tökéletes csapatot teremtett, a többit megtöltötte külföldiekkel”  – idézik időről időre a mondást az Athletic Bilbao makacsul védett baszk nemzeti karakteréről, amelynek fő megnyilvánulásaként a csapat szigorúan környékbeli (vagy baszk származású, illetve baszkföldi nevelésű) játékosokat szerepeltet. A labdarúgás terén vadul burjánzó szabadpiac korában, a gombamód szaporodó mini-világválogatottak versenyében már-már aszketikusnak ható önkorlátozás láthatóan nem jelent számottevő hátrányt: a Real Madrid és a Barcelona mellett az Athletic Bilbao a harmadik spanyolországi klub, amely az országos bajnokság 1929-es életre hívása óta sohasem esett ki az első ligából, az idei spanyol Szuperkupa-siker, a 2009-es, 2012-es és 2015-ös Király-kupa-döntő, valamint a 2012-es Európa-liga-ezüstérem pedig azt mutatja, a kétezres években is őrzi versenyképességét a helyi kötődéseit nem lazító egyesület. Bírálói gyakran vetik szemére diszkriminatívnak értékelt átigazolási politikáját, Bilbaóban azonban más szemüvegen át látják a jelenséget, sokkal inkább a helyi lehetőségek kiaknázásaként, a baszk hagyományok ápolásaként értékelik – amint kiolvasható az athletic-club.eus hivatalos honlapon közzétett bemutatkozó szövegből is.

„Intézményként az Athletic Bilbao és szurkolói közössége szilárdan hisz a futballból és a XXI. századi sportból kivesző értékekben. Az Athletic Club büszkén képviseli egyedi felfogását, amely a labdarúgás világában példa nélküli. Eszméjét teljességgel tükrözi az akadémián nevelkedett játékosok támogatása. Az Athletic Club Bilbaóban, a Baszkföldhöz tartozó Bizkaia tartomány központjában működik. A klub sportfilozófiáját vezérlő elv, hogy a klub csak olyan játékosokat küld pályára, akik a saját akadémiáján vagy Baszkföld más utánpótlás-nevelő műhelyében nevelkedtek, esetleg Baszkföldről származnak.”

Mondják, a környéken született gyerekek már csecsemőkorukban Bilbao-rugdalózót viselnek, környezetük minden leheletével azt sugallja, hogy a futballban álmukat az Athletic mezében valósíthatják meg. A vonzó arculat és kecsegtető szakmai lehetőség mellett azonban az anyagi szempont is lényeges, a régió legtehetősebb klubjaként a Bilbao viszonylag könnyen „lefölözheti” a környékbeli vetélytársaknál kiemelkedő tehetségeket.

„A Real Sociedadnál időnként bosszúsak az Athletic Bilbao elszívóereje miatt, de nincs mit tenniük – idézte Andoni Goikoetxeát, a San Sebastián-i és a bilbaói csapatban egyaránt megforduló egykori középpályást a bleacherreport.com cikke. – Esetenként úgy próbálják ezt kivédeni, hogy játékosaik szerződésébe foglalnak egy »anti-Bilbao« záradékot, vagyis egy kitételt, amely tiltja, hogy a rivális klubhoz igazoljanak.”

Adminisztratív eszközökkel azonban nehéz fékezni a folyamatot, amint azt Lorenzo Juarros García – mindkét oldalon éles megütközést keltő – 300 millió pesetás 1989-es Bilbaóba igazolása óta is jó néhány példa bizonyítja. Miután 1995-ben az Athletic elszipkázta a Real Sociedad 17 éves tehetségét, Joseba Etxeberriát, a spanyol futballkultúráról Morbo címen könyvet megjelentető Phil Ball szerint elszabadult a pokol: „Az Etxeberria-átigazolás majdnem polgárháborúba torkollott. Amikor először visszatért ellenfélként a Real Sociedad stadionjába, az Anoetába, a szurkolók vizespalackokkal dobálták meg. A klub 100 ezer peseta büntetést volt kénytelen kifizetni a történtek miatt.”

Szélsőséges érzelmeket váltott ki Inigo Martínez 2018-as váltása, és utóbb az Athletic Bilbaóba szerződő középhátvédnek még a nyomát is el kívánta tüntetni a Real Sociedad: sajátos szurkolói akció keretében megígérte, a csalódott drukkerek a klub boltjában Martínez feliratú mezüket ingyen becserélhetik egy méltóbb darabra.

„Ez nem hasonlítható a Celtic–Rangers vagy a Barcelona–Real Madrid viszályhoz, a baszkok azok baszkok  – hívta fel a figyelmet a több mint húsz éve San Sebastiánban élő brit szerző. – Ez egészséges vetélkedés. Manapság nincsenek erőszakos összecsapások a szurkolók között, de volt idő, amikor a Real Sociedad drukkerei úgy érzékelték, az Athletic Bilbao szurkolói fölényeskednek velük. Ha megnézzük a két klub canteráját, vagyis utánpótlás-akadémiáját, a Real Sociedad jóval több első osztályú baszk játékost nevelt ki az elmúlt tíz évben, mint az Athletic. Ha lehet ilyet mondani, baszkságot tekintve San Sebastián jóval hagyománytisztelőbb város Bilbaónál: emitt nyugodtan köszönhetsz baszkul, ha bemész a henteshez vagy a pékhez, ott ez nem természetes. San Sebastián ezen felül politikailag is szélsőségesebb. A Real Sociedad a baloldali nacionalizmus fellegvárának számít, az Athletic Bilbao inkább a jobboldalinak.”

Kevesen tudják, hogy a Bilbao következetes játékospolitikája éppen egy 1911-es, Real Sociedad elleni kupapárharc elmérgesedett viszálya nyomán kristályosodott ki, a baszk szomszédok tiltakoztak a bilbaóiaknál játszó brit és madridi vendégjátékosok szerepeltetése miatt, a vita spanyol futballszövetségi szabályozást és bilbaói bezárkózást szült. Nem mellesleg a Real Sociedad is évtizedeken át hagyományosan követte a nemzetiségi elvet, pontosan 1989-ig, amikor a Liverpooltól igazolt ír csatár, John Aldridge érkezésével elkezdődött az enyhe lazítás időszaka.

A baszk identitás képviselete az 1898-ban alapított Athletic Bilbao és az 1909-ben létrehozott, kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztes Real Sociedad életét, törekvéseit egyaránt meghatározta, akár a határok feszegetésével is. Máig emlegetett nemzeti hőstett az 1976. december 5-i Real Sociedad–Athletic Bilbao bajnoki mérkőzésen látott baszk zászlólobogtatás, amelynek ötletgazdája állítólag Jose Antonio de la Hoz Uranga, a San Sebastián-i csapat játékosa volt, akit 1987-ben vétkesnek találtak egy ETA által szervezett emberrablásban és nyolc év börtönre ítéltek. De mi történt azon a téli derbin, a Real Sociedad 5–0-s győzelme előtt, csaknem egy évvel Franco tábornok halála után? A mezek közé rejtve becsempészett zászló történetét Andoni Goikoetxea, a „bilbaói hentesként” emlegetett baszk hátvéd idézte fel évekkel később.

„Franco alatt törvény tiltotta az ikurrina, vagyis a baszk zászló használatát, épp ezért feszültség és idegesség lett rajtunk úrrá a mérkőzés előtt. Az ikurrinát a két csapat kapitánya, José Ángel Iribar, az Athletic és Inaxio Kortabarria, a Real Sociedad játékosa vitte ki a pályára, a két csapat kivonulásakor. Rendőrök is voltak ott, és senki sem tudhatta, miként reagálnak a látványra. Szerencsére semmi sem történt. Ez volt az első alkalom, hogy az ikurrinát nyilvános eseményen elővették. A diktatúra még nem ért véget, de legalább a baszk zászlót meg lehetett mutatni, és ez biztató tapasztalat volt. Iribar és Kortabarria, a zászlót kifeszítő két kapitány bátorsága mindenkit lenyűgözött.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 3-i lapszámában jelent meg.)

SPANYOL KIRÁLY-KUPA
A 2019–2020-AS KIÍRÁS DÖNTŐJE
21.30: Real Sociedad–Athletic Bilbao (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!