Bardi: Ismét kiderült, nem a futball a legfontosabb a világon

– Mivel telt a húsvét Valenciában?
– Ugyanaz volt a program, mint a korábbi hetekben, a négy fal között készültem a klubomtól kapott edzésterv alapján – felelte lapunknak Enisz Bardi, a Levante és a macedón válogatott 24 esztendős középpályása, aki 2014 és 2017 között az Újpestben futballozott. – Spanyolországban kritikus a helyzet, hetente egyszer mozdulhatok ki bevásárolni, ha valaki kilép az utcára, a rendőr azonnal igazoltatja. Emiatt az erősítéseket és a futásokat is a lakásomban végzem, úgyhogy most a súlyzók, a gumikötelek és a futópad pótolja a zöld gyepet és a labdát.

– A klubtól ki tartja a kapcsolatot a játékosokkal?
– Az erőnléti edzőnkkel gyakran beszélünk videohívás keretében, a gyakorlatok elvégzése után ő értékeli ki az adatokat. Minden hétre új programot kapunk tőle, így próbáljuk elkerülni a monotonitást. Mentálisan senkinek sem könnyű a mostani helyzet, nagyon hiányoznak a meccsek és az edzések, de ismét kiderült, hogy nem a futball a legfontosabb a világon, hanem a család és az egészség. Otthon kell maradnunk, türelmesnek kell lennünk, mert minél fegyelmezettebben tartjuk be a kormány utasításait, annál hamarabb leszünk túl a megpróbáltatásokon. Bízom benne, hogy miután ismét elkezdődnek a közös edzések, lesz néhány hetünk, hogy ismét formába hozzuk magunkat az első tétmeccs előtt.

– A La Liga közölte már a csapatokkal vagy a labdarúgókkal, hogy a tervek szerint mikor folytatódna a bajnokság?
– Egyelőre semmit sem tudunk. Ameddig a vírust nem sikerül visszaszorítani, a La Liga biztosan nem nevez meg egyetlen lehetséges dátumot sem. Azt hallottuk, hogy akármikor is folytatjuk, szinte biztosan zárt kapuk mögött játszunk, ami furcsa lesz, én ugyanis még sosem léptem pályára nézők nélküli találkozón, elképzelni sem tudom, milyen érzés majdhogynem csöndben futballozni. Mindenesetre bízom benne, hogy ha csak a televízió képernyője előtt is, de a szurkolók hamarosan ismét bajnoki meccseket láthatnak.

– Az eddig lejátszott huszonhét fordulóban meglehetősen kétarcú volt a Levante, elvégre az egyik hétvégén egy nullára legyőzte a Real Madridot, a következőn pedig három nullára kikapott az Eibartól.
– A spanyol bajnokság már csak ilyen: ha mindent beleadunk, ha száz százalékon pörgünk kilencven percen keresztül, a világ egyik legerősebb együttesét is két vállra fektethetjük, de ha a következő héten nem tudunk ugyanolyan szinten teljesíteni, nem szerzünk pontot. Ugyanakkor egyértelműen jó úton járunk, a korábbi évekhez képest jobban futballozunk, a csapat lépésről lépésre fejlődik. Természetesen nem a Bajnokok Ligája-indulást érő helyek valamelyikének megszerzése a célunk, de jelen állás szerint a bentmaradás miatt sem kell annyira izgulni, mint a korábbi években. A keretünk erőssége alapján a tizedik hely környékére odaérhetünk, talán az lenne a realitás.

– A tizedik hely elég motiváció egy labdarúgónak?
– Ha a futballista a világ egyik legerősebb bajnokságában futballozik, akkor igen.

– Többen úgy vélik, hogy az utóbbi idényekhez képest a Real Madrid és a Barcelona egyaránt gyengébb teljesítményt nyújt, emiatt a bajnokság sem olyan erős, mint korábban. Egyetért ezzel?
– Szerintem nem a Barcelona és a Real Madrid teljesítménye esett vissza, hanem a szakadék csökkent a topcsapatok és a többi gárda között. A világ labdarúgása hihetetlen tempóban fejlődik, kilencven perc erejéig egyre több együttes képes megkeseríteni a legerősebb csapatok életét. Inkább ez a folyamat köszön vissza a pályán.

– Milyen formában érezte magát a kényszerű szünet előtt?
– Sajnos a térdhajlatomnál kisebb izomsérülést szenvedtem, ezért négy hetet ki kellett hagynom. Talán túlságosan siettettem a visszatérést, így miután ismét pályára léptem, kiújult a sérülés, de szerencsére most már minden rendben. Amikor megkaptam a lehetőséget, nem okoztam csalódást, huszonegy bajnoki után két gólnál és három gólpassznál járok, és bár mindent megteszek, hogy ezek a számok emelkedjenek, középpályásként elsősorban nem a góllövés a feladatom. Úgy érzem, egyre jobban felveszem a spanyol élvonal ritmusát, de bízom benne, hogy még nem értem el a csúcsformát.

– Az Újpest eredményeit követi még?
– Természetesen, elvégre az Újpest ugyanúgy hozzátartozik a karrieremhez, mint a Levante. Az edzések és a bajnokik között nemigen fér bele az időmbe, hogy végignézzem korábbi csapatom meccseit, de az eredményeket figyelem, és azért az összefoglalókra is szakítok időt. Emellett válogatottbeli csapattársammal, a lila-fehéreknél futballozó Kire Risztevszkivel tartom a kapcsolatot, gyakran beszélünk, csakúgy, mint a Fehérvárban futballozó Viszar Muszliuval és Boban Nikolovval.

– Reménykedve vagy aggodalommal tekint a jövőre?
– Olyan típus vagyok, aki a nehéz pillanatokban is a pozitívumokat keresi. Talán a vírus megtanítja, hogy mi az igazán fontos az életben. A többség nem értékelte a barátokkal és a családdal töltött időt, lassacskán már egy kávét sem lehetett úgy meginni valakivel, hogy az illető ne a telefonját nézegette volna. Az emberi kapcsolatok egyre sekélyesebbé váltak, mindenki a telefonjától függött, bízom benne, hogy amikor egyszer túljutunk a válságos időkön, az emberi kapcsolatok is megváltoznak.