Júlio Baptista portréja

nemzetisége:
brazil-spanyol
46/11
születési hely:
Sao Paulo
ideje:
1981.10.01.
pozíció:
támadó középpályás, csatár
magassága:
183 cm
súlya:
72 kg
korábbi klubjai:
Sao Paulo, Sevilla, Real Madrid, Arsenal (kölcsönben)
sikerei:
U-21-es Sao Paulo Kupa-győztes (2000), Sao Paulo állam bajnoka (2000), Rio-Sao Paulo-kupa-győztes (2001), Sao Paulo Szuperkupa-győztes (2002), spanyol bajnok (2008), Konföderációs Kupa-résztvevő (2001, 2009), U-21-es vb-résztvevő (2001), Copa America-győztes (2004, 2007), Konföderációs Kupa-győztes (2005), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2004, 2005)

„Egy harcos, aki imád trófeákat hódítani.”
„Életem legboldogabb napja.”
„Régebben azt állítottam, hogy nem akarok senkit sem igazolni, de el kell mondanom, Julio Baptista az a játékos, akivel szívesen erősítettem volna.”
„Nagyon jó lenne leigazolni őt, hatalmas erőnléttel rendelkezik, képes játszani csatárként és középpályásként, gyors és gólerős.”

Négy nyilatkozat egy frissiben leigazolt játékost bemutató sajtótájékoztató előtt és után: Florentino Pérez, a boldog elnök; Julio Baptista, a nagy lehetőség előtt álló futballista; Frank Rijkaard, a csalódott örök ellenfél edzője valamint kollegája, Arsene Wenger, a Baptistát egész nyáron üldöző Arsenal menedzsere. A fiatal játékos azelőtt mindössze két szezont töltött el a La Ligában, de ezen idő alatt parádés, erőtől duzzadó futballal 38 gólt szerzett, ráadásul középpályásként – ezért is lett „A szörnyeteg” 2005 nyarán Európa gigászainak célpontja, akiért ölre ment egymással az Arsenal, a Chelsea, a Real Madrid és a Barcelona is.

A Sao Paulo-i születésű Júlio César Pereira Baptista a helyi rekordbajnoknál kezdte el karrierjét, és 18 évesen már a nagyok keretébe invitálta őt az állami bajnok ifjúsági csapatból Levir Culpi edző. A Németországba távozó Marcelinho és a Celtába igazoló Vágner pótlása volt feladata a saját nevelésű tehetségnek: ebből is kitűnik, hogy Baptista akkoriban főleg középső középpályást játszott. Bár Culpi nem ülhetett sokáig felfedezői babérjain és a kispadon (igaz, követői sem: 2001-2001: Osvaldo Alvarez, 2001-2002: Nelsinho Baptista, 2002-2003: Oswaldo de Oliveira, 2003-2003: Roberto Rojas; mint ahogyan ez arrafelé és nálunk megszokott). No de térjünk vissza a fiatal játékoshoz, aki a helyi legendák, a két világbajnok, Raí és Leonardo oldalán tanulhatta el a szakma alapjait ifibeli játékostársával, Kakával karöltve!

Raí mellett olyan válogatott kiválóságokkal együtt erősítethette klubját, mint Rogério Ceni, Belletti, Edmílson, Fábio Aurélio, Edu, Evair, Fábio Simplício, Denílson, Juan, Celso Ayala, Franca, Gustavo Nery, Ricardinho vagy Luis Fabiano. Mint látjuk, a keretben jócskán akadt 1994-es és 2002-es világbajnok futballista… Brazíliában Julio Baptista kiérdemelte a Tank becenevet, és ez mindent el is mond a stílusáról. 2003-tól már alapember a piros-fekete-fehéreknél, 2001 májusában a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott a Japán elleni idegenbeli mérkőzésen, előtte az U-21-esekkel léphetett pályára a Copa Americán.

A felkelő Nap országában a megsérült gólszerző, Washington helyére állt be alig 30 perccel a mérkőzés elkezdése után, de egy negyedórát sem várt a hálózörgetéssel. Nyáron tagja volt a Konföderációs Kupán részt vevő selecaónak is, de mindössze kétszer léphetett pályára, mindannyiszor csereként kapott pár tucatnyi percet Leao kapitánytól. Ezután két évig nem került szóba hősünk a válogatottnál, pedig klubjában húzóembernek számított. 2003 nyarán a Sevilla csábította át Európába, mindössze 3.5 millió euróért, és Spanyolországban hatalmas lendületet kapott karrierje: első szezonjában Toni Polster és Davor Suker sevillai gólrekordját is megdöntve 20 találattal az Év felfedezettje lett.

Első találatát ráadásul csak a 14. játéknapon szerezte meg! Bekerült az Év csapatába és természetesen visszahívták a selecaóba is. Berobbanását egyébként annak köszönhette, hogy a szezon harmadánál Joaquín Caparros mester középről kivitte balszélre és támadó feladatokkal bízta meg – a futballista odaérkeztekor Ramón Rodriguez Monchi sportigazgató még azt nyilatkozta, hogy Julio lesz az új Mauro Silva, aki ugyebár az 1994-es világbajnok gárda és a Szuperdepor szűrője volt, azaz egyértelműen védekező szerepkörben számítottak a brazilra…

Nyáron Baptista ott lehetett ugyan az aranyérmet hozó Copa Americán, de Edú és Dudu Carense miatt csak néhány percet kapott Carlos Alberto Parreira kapitánytól. Sevilla városába visszatérve viszont végképp világklasszissá vált az ekkor már csak Bestiaként tisztelt játékos. Gólerősségének titka az, hogy a második hullámban érkezve jól használja ki erőszakosságát és átlagon felüli lövőtechnikáját, ezért is lett hamar az edző nagy kedvence, hiszen Caparrós kedvesen csak "aranybányának" becézgette a középpályást. Aki Sevillában akkoriban még a flamencónál is népszerűbb volt, ami arrafelé a megtiszteltetések csúcsa.

Baptistát bivalyerős lövései (innen a Nyílpuska becenév), fáradhatatlan izmai, tökéletes technikai megoldásai, varázslatos góljai, elképesztő akaratereje miatt a következő nyáron fél Európa üldözte, és végül ellenfelei orra elől a Real Madrid halászta el, 24.5 millió euróért. „A 2005-ös Konföderációs Kupa-aranyból csak percekkel részesülő szélső nagy reményekkel költözött Madridba: ez az ideális helyszín és közeg ahhoz, hogy világklasszissá lépjen elő, s ami még ennél is fontosabb a 'La Bestia' számára, innen, Roberto Carlos, Ronaldo és Robinho oldaláról sokkal könnyebben beverekedheti magát a 2006-os világbajnokságra készülő brazil nemzeti csapatba” – írtuk róla akkoriban.

Ám a Realban csak felvillanásai voltak, rendszerint csereként állt be (így is nyolc gólig jutott azért), nyáron el is cserélték a következő idényre az Arsenallal a spanyol José Antonio Reyesre; három világbajnoki selejtező után pedig kikerült a brazil vb-keretből. Londonban sem váltotta meg a világot: hol még a kispadra sem került, hol mesternégyest rúgott a Liverpoolnak úgy, hogy még egy tizenegyes is elszórakozott. Visszatérte után spanyol bajnok lett, ám ezúttal sem remekelt, noha a 2007-es Copa Americán nem futballozott rosszul és többé-kevésbé stabil válogatott kerettag volt.

Madridban viszont elégedetlenek voltak vele, a kispad is kezdett hozzánőni fenekéhez, így a királyi klub 2008 nyarán eladta őt a Romának, potom 7.1 millió euróért. Korábban a brazil jó egy hónapon át tárgyalt a Farkasokkal, mondván, négymillió eurós fizetésért kevesebbért nem vált klubot. Kitartása eredményt hozott, és a Serie A-ban sem vallott szégyent, hiszen olyan sok gólt szerzett, mint utoljára 2005-ben. A nemzeti tizenegybe is visszakerült, Dunga több vb-selejtezőn is számolt vele (Ecuador ellen pontot érő gólt szerzett), a Konföderációs Kupára is magával vitte.